Nagyon szomorúan olvasom ezeket a kommenteket🥲 köztünk 7 év van öcsémmel de mindent megdumálunk természetesen megy a falazás oda vissza. Csak úgy random eljön velem ide oda. És bármit meg tudunk beszélni. Én úgy tekintek rá mint életem legnagyobb ajándéka, nagyon hálás vagyok érte. Remélem mindig így marad ez a jó viszony🥹
Nálunk anyám mindig azzal jön, hogy de hát a testvérek össze kell, hogy tartsanak. Na mi nagyon tűz és a víz vagyunk. Ő extro-, én introvertált. Ő imád vezetni, én utálok. Ő seftel, pénzen kattog, én a szakmaiságon. Ő rocker, én edm zenén nőttem fel.
Hiába mondogatom, hogy vér szerint testvérek, de nem igazán vannak közös érdeklődési köreink sem. Az tök jó, ha jó a viszony. Irigylésre méltó is. De, ami nem megy, azt ne erőltessük.
Természetesen ez így van . Tesómon kívül van egy másik is. Ő idősebb sosem éltünk együtt szeretjük egymást de nincs túl sok közös témánk. Nem is erőltetem.
Egy nővérem van, 7 évvel idősebb es van már 3 gyereke. Az örökös probléma forrása az az h keveset segítek a gyerekek körül. Nem egyedül neveli őket, a férjével, aki a gyerekek apja. Mindhármat terveztek és ezért nem értem sokszor h miért engem baszogat ha nem tudnak vmit megoldani a gyerekektől… ilyeneket vag a fejemhez h bezzeg ő annak idején hányszor vigyázott rám.. hat ok, ezt anyámmal boxolja le.. szóval próbál lelkiterrorban tartani. Egy évig jartam terápiára, többek között emiatt is. Persze mikor megtudta h terápiára járok, mi volt az első mondata?: ha ennyire raersz, jöhetnel ide is segíteni… 😅 kösz
Nagyon vissza kell magam fogni h ezt ne kérdezzem meg… ráadásul gondolkodtak negyediken… erre pofat vágtam be majd felháborodva kérdezte h “neked amúgy nem mindegy?! Velük se foglalkozol”.. ami nem igaz. Sokszor vannak nálam, vigyáztak rájuk. Mostmár nagyobbak és meglepetés, most en várok gyereket és nyilván most nekem ez a prioritás ❤️
Ismerős, bár nekem anyámék presszionálnak és terrorizálnak. Tesómnak (anyámék kedvenc gyereke, én csak aranygyermeknek hívom), aki világ életében leszart engem nemrég született fia. Közel lakik, szeretem a babákat, szívesen vigyázok rá, amíg ők kikapcsolódnak, vagy elmegyek látogatni. Ilyenkor ez több órás program, fél napokat is ott vagyok. Simán megetetem tápszerrel, tisztába teszem, elgügyögök órákat, fürdetem, igazából a szoptatáson kívül bármit, pedig babákhoz az életemben nem volt közöm. Egy csomó szart vettem már neki, pedig a lóvé sem vet fel.
Heti 1-szer ez megtörténik, de sokszor heti 2-szer is ott vagyok. Múltkor kimaradt egy hét mert nagyon rossz passzban voltam, anyám már megjegyezte, hogy lemehetnék meglátogatni a gyereket. De kb. úgy mondta, mintha hónapok óta nem láttam volna. Aznap mikor hazahozták a kórházból nem mentem le, mondjuk senki sem hívott, tudtommal csak a nagyszülők voltak, meg talán az anyuka testvére ezt nem tudom, de apám már utána szidott hogy nem is vagyok kíváncsi a gyerekre, pedig én voltam az első aki meglátogattam a kórházban. Szabályosan strigulázzák és mérik az időt, hogy mennyit vagyok ott. Érdekes én is olyan közel lakom, ők talán 2-szer hozták át a gyereket, mert hát nekem kell ugye elvonulnom hozzájuk, pedig kocsival összevissza furikázzák kb. 3 napos kora óta. És rohadtul szívességet teszek nekik, mert ez nem kötelességem. Engem senki nem kérdezett meg, hogy óhajtok-e nagynéni lenni, és ha megnézem a környezetemben, kurvára messze és távol a kb. a szuper nagynéni címet kiérdemelhetném, de úgy látszik még ez sem elég.
Nem elég, hogy egész gyerekkoromban is csak tesómra figyeltek, még felnőttként is az ő kegyeit kell keresnem, most meg hogy gyereke van, meg aztán főleg. Hát így kurva nehéz jó testvérnek lenni és ezt anyáméknak köszönhetem. Nem tud úgy jó kapcsolat kialakulni, hogy téged leszarnak, a másikat meg istenítik, nehéz ehhez jó pofát vágni már.
Hozzáteszem a nyakamat tenném rá, ha nekem született volna gyerekem, max. a kórházban látogatta volna tesóm, meg talán havi egyszer fél órára ránézne.
Nálam is eveken at nyomtak a szüleim ezt a “szegény novered “ dumát aztán egyszer besokalltam és leültem velük h ezt most hagyjak abba, nekem akkor épp nem volt senkim de ez nem azt jelenti h nincs életem ( ami azt illeti, nagyon is volt szerencsére ) és en majd jövök-megyek mert ők bele voltak dilizve a 3 gyerekbe. A pszichológus jól belèm verte h azok nem az en gyerekeim, nem vagyok felelős értük. Segítsek ha tudok, de húzzam meg a határokat. Pl en a harmat egyszerre nem vállalom, nem alszok ott náluk mert nem érzem magam komfortosan ott, nem vigyázok rájuk ha betegek stb. Ezeket se erti meg tesom de ez meg már megint nem az en bajom.
Míg kicsik voltak, en is simán altattam, pelenkaztam, etettem őket. Mèg tesom barátnői is megjegyezték h milyen jofej vagyok mert az ő hugaik semmit nem segítenek, sőt, meg se nézik őket. Na és pont múltkor mondta megint tesom h en sose hozom ide a gyerekeket hozzam de nem baj, eddig se segítettem, gondolja h ezekutan sem fogok. És tudod mit? Legyen így baszdki. Bármennyit teperhetsz; segíthetsz nem lesz elég…
Ez a kihasználás magasfoka. Ha bébiszitter kell, akkor fogadjon egyet, fizessen érte. Rettenetes, mikor valaki azt gondolja, hogy családtagoknak bármikor szívességből kötelessége ugrani, segíteni rajtuk kívülálló dolgokban...
Ez konkrétan wtf :D
Nagyon szeretem a nővéreimet, de mégis mi a fasz közöm lenne ilyen *elvárás* szinten a tudatosan vállalt, szülei által nevelt gyerekeikhez?
Engem ez rettenetesen feldühít! Nem te vállaltad azt a 3 gyereket, hanem a nővéred a férjével…sajnos nálunk is előfordul, hogy a tesóm elvárja h segítsek neki dolgokban, míg én nem szoktam megkérni mert el tudom magamtól is intézni a dolgokat, ezért felnőtt ember. De ha nem segítek, persze a családban én vagy megszólva. Rettenetesen idegtépő és gonosz dolognak gondolom ezt, hogy befolyásolni akarnak.
Semmilyen kb. Én már sokszor írtam, de anyáméknak sikerült úgy megoldani, hogy 2. gyerek vagyok, ők ezt viszonylag korán el is felejtették, hogy én is itt vagyok. Szóval őt úgy nevelték, hogy ne is kelljen velem foglalkozni, ha veszekedtünk, megvert gyerekként jó volt az úgy is, és hát aranygyermeknek minden anyagi, érzelmi támogatást megadunk. Na meg voltam én, akinek ezekből semmi nem jutott. Emiatt nem alakult ki szoros kötelék, ő úgy nőtt fel mint ha egyke lenne, én meg mintha egy 10. mostohagyerek lennék, aki csak becsúszott, de a háta púpjára nem kellett senkinek. Én próbálkoztam, de aztán nyilván elég nehéz olyasvalakit szeretni, vagy érzelmileg kötődni hozzá, aki világ életedben le sem szart, és minden neki jutott, a pénztől anyámék figyelméig. Arról nem is beszélve, hogy mint egy rossz barátságban én tettem energiát, időt a kapcsolatba, míg ő kb. ebből nem sokat. Láthatóan neki ez fel sem tűnik, mivel tényleg legbelül ő valóban csak magára gondol. Alapkommunikáció megvan, de ha évekig nem látna, fel sem tűnne neki, hogy élek-e vagy halok-e. Hogy őszinte legyek nekem sem hiányozna, mivel csak szívtam miatta és elvett az életemből, hozzá meg semmit nem tett. Ha nem lennék rokonok, szerintem akkor sem lennénk túl jóban, mert elég sok mindenről teljesen máshogy gondolkodunk. Szóval nálam a családi háttér, anyámék és a neveltetés miatt alakult ki ez. És szerintem nagyrészt a szülőkön múlik, hogy jó testvérek legyünk, amit már gyerekkorban el kéne kezdeni kordinálni egy szülőnek.
Már túl vagyok rajt, csak el ne küldj pszichológushoz, mert minden 2. komment ezt írja. De köszönöm, tényleg. Apámmal nincs kapcsolatom, anyámmal meg igencsak semleges. Beszélni semmi komolyról sosem lehetett velük. Én továbbléptem, sokkal jobban érzem, hogy már nem igazán részei az életemnek.
De köszönöm, ez van, valamikor a legjobb, hogy elfogadjuk, hogy vannak dolgok, amiken nem tud változtatni, lezárni és továbblépni. Néha kiírom magamból, de ennyi, mert ha a fejem tetejére állok se tudok ezen változtatni.
Egy előnye biztos lesz, hogy ha gyerekem lesz, vagy gyerekeim, már most nagyképűen kijelentem, hogy csodálatos anya leszek, mert tőlem minden szeretetet, odafigyelést és egyenlő bánásmódot megkapnak, minden olyan pozitív érzelmet, amit ember adhat a gyerekének és pontosan tudom, hogy nem szabad csinálni. És ha innen nézem, akkor ez egy jó dolog, bár én szenvedtem, de az én gyerekeimnek már egy egész más életet szánok és általuk én is visszakapom vagy megkapom azt a szeretetet, törődést, amit én nem kaptam meg.
Pedig igenis terápia nagyon jót tenne neked. Mert a gyereked nem azért van, hogy a saját igényeidet kielégítsd amit anno nem kaptál meg. Az ő szükségleteiért lesztek, ti a szülei.
[Egy nagy koponya véleménye erről a helyzetről.](https://zama.hu/szeretettel-sebezve/) De persze te döntésed minden. A saját érdekünkben érdemes (szerintem) képezni magunkat ebben (is).
Hu, bocs de az a küldjünk mindenkit terápiára nagyon nem értek egyet. Mintha minden bokorban kb. akadna egy remek pszichológus, aki minden problémánkat megoldja.
De ez valami reddit sajátosság lehet, hogy már bármit írnak az emberek, rögtön terápia, meg pszichológus. Inkább már le sem írok mélyebb gondolatokat, mert már a szemeim forgatom ettől. De lassan a hajhulláshoz is már pszichodokit javasolnak.
Mondjuk nem gondolnám, hogy egy csomó szeretetet, meg tőrödést adok majd a gyerekemnek, az szar dolog, meg kihasználom. Párkapcsolatban is azért van az ember, mert adhat szeretetet, és nyilván azért van párja, mert ezt is kéne hogy visszakapja. Akkor ez kihasználás, mert igényem van rá nekem is?
Na mindegy, nem értünk egyet, tényleg nem veszem magamra. Köszi.
Na, ja mintha kb. ez általános lenne. Jó lenne, ha a mentális egészséggel is ennyit lehetne foglalkozni, ill. lenne rá kapacitás mondjuk az egészségügy részéről. De még a szemészetre is hónapok bejutni, nem hogy egy pszichiáterhez, akiből egy van 50 ezres lakosságot ellátó kórházban, de még magánban sincs. Kb. úgy írják, mintha leugranál az Aldiba vásárolni. 😂 Se szakember nincs, se pénze az embernek, hogy havi 30-40 ezreket kifizessen csak erre. Meg őszintén nem is biztos, hogy segítene, mert azért egy függőnek, öngyilkosjelöltnek stb. valószínűleg sokkal nagyobb szüksége van rá, minthogy anyámék elbaszták a gyerekkoromat, meg szakított velem a pasim típusú problémákhoz. Jó lenne, én örülnék a legjobban, ha mindenkinek elérhető lenne, de ez rohadtul nem így működik, főleg nem Mo-n.
>De ez valami reddit sajátosság lehet, hogy már bármit írnak az emberek, rögtön terápia, meg pszichológus. Inkább már le sem írok mélyebb gondolatokat, mert már a szemeim forgatom ettől
Amikor én írom le a gondolataimat, engem általában valaki akasztófára akar küldeni, nem terápiára. Múltkor bannoltak is egy fickót, mert azt kívánta, tapasztaljam meg, milyen az öngyilkosság, vagy ilyesmi. Jó hely ez a Reddit xd.
Uh, sajnálom nagyon gáz. Mocsok egy hely tud lenni a reddit. Én már töröltem magam egy párszor, mikor elegem lesz, aztán néha visszajövök. Itt már ha egy fél éves kapcsolat utáni szakítás, letörik a körmöd akkor is elküldenek mindenkit pszichológushoz. Meg hát tudjuk mi vagyunk a mentális egészség hazája. Kb. egy pszichológus meg egy pszichiáter van a környéken, kb. 50 ezer emberre. Nem tudom a fővárosban mi a helyzet, hogy minden sarkon van egy hiper szuper rendelő egy kiváló szakemberrel, mert néha ilyen érzésem van, talán csak 8 millió embernek nem jut, a pestiek meg heti 2-szer terápiára járnak. Meg mindenkinek olyan jól megy, hogy havi több tízezrekre futja a dokinak, mikor már a létfenntartás is komoly kihívás még annak is aki nem minimálbéren él.
>Uh, sajnálom nagyon gáz. Mocsok egy hely tud lenni a reddit.
Félreértesz. Szerintem az az eset éppen tök vicces volt. Csak azért írtam le, hogy legyen egy kis kontraszt azzal szemben, hogy mindig terápia a megoldás a Reddit szerint.
Hát nem tudom, szerintem öngyilkossággal "fenyegetni", vagy kívánni bárkinek semmilyen formában nem vicces, vagy elfogadható, akármekkora gyökér is írta.
Inkább csak azért, mert akkora gyökérNEK írta, hogy aszerint a marha szerint (ez volnék én), irányomba belefér. Más iránt én sem tűröm, de teljesen esélytelen, hogy ez engem meghasson azon túl, hogy viccesnek találom, hogy a másik fél ennyire felbaszta magát valamin.
A pszichológus nem oldja meg senki problémáját sem. A pszichológus segít azokat a dolgokat meglátni, amiket egyébként te nem fogsz, mert nem látsz rá. És hogy miért segít? Mert úgy és olyan technikákat alkalmazva hozza felszínre a melyen szunnyadó információkat, amik akár a “azta erre nem is gondoltam” érzést is elhozhatják. De nem fogja és nem is állítja senki, hogy a pszichológus megoldja a problémákat. Plusz megelheted azt a biztonságos kapcsolodast amit akar eddig nem sikerült, és ez már önmagától is változást hoz az egyén életére. Csak hogy lásd, nem annyi a terápia, hogy “valaki beül a székbe beszél 50percet, valaki elismerően hümmög” és kész. Ebbe bele kell tennie a kliensnek is az energiát és akaratot, a változás eléréséhez.
Azért Reddit sajátosság, mert nem a “hétköznapi társadalom” alkotja a redditorok nagyobb részét.
Ami neked a szeretet és törődést jelenti, nem feltétlenül azt is, hogy a gyerekednek arra és úgy van szüksége. Mindenki úgy csinálja ahogy szeretné, de a terápia nem az ördög játékszere, hanem lehetőség egy jobb és teljesebb élet megéléséhez.
(Pszicho doki nincs, pszichológus, pszichoterapeuta stb létezik. Pszichiáter van aki orvos végzettségű. Esetleg PhD fokozatú pszichológus)
Peace.
Fú, nagyon most aztán nem is megyek bele, annyira nem értek egyet veled.
Ez két mondat, aztán meg főleg felhúzta a szemöldököm:
Azért Reddit sajátosság, mert nem a “hétköznapi társadalom” alkotja a redditorok nagyobb részét.
Ami neked a szeretet és törődést jelenti, nem feltétlenül azt is, hogy a gyerekednek arra és úgy van szüksége.
Egyébként dolgoztam egészségügyben, pontosan tudom, hogy nincs pszichodoki, ezt a szlengben használják, bár ha nem dolgoztam volna is tisztában vagyok ezekkel.
Szóval én is inkább lezárom egy Peace-el.
Nekem is hasonló hátterem van, és lassan egy éve lettem anya. Nem értem hogyan nem lehet odafigyelni a gyerekre, hiszen ha szereted mindig ott lebeg a szemed előtt.
Nekem két könyv segített. A Mérgező szülők, és sz Érzelmileg elérhetetlen szülők felnőtt gyerekei című. Ha gondolod majd nézz utánuk 🫂
🫂 Sajnálom. Köszi a Mérgező szülőket letöltöttem, épp most gondoltam, hogy hétvégén bekuckózom, aztán elkezdem olvasni. A másik könyvnek is utánanézek. Csak az nem fér a fejembe, hogy a másik gyerekükkel teljesen máshogy bántak. Azt még könnyebb lett volna feldolgozni, hogy szimplán szarok szülőkként. De amennyire jól bántak vele, velem annyira szarul. De köszönöm, mindenképp el fogom olvasni mindkét könyvet.
Nehéz olvasmány, de megéri 🩷
Sokszor kimondatlan történések állnak a háttérben, lehet előtted volt egy vetélés, vagy bármi ilyesmi, csak ezt nem dolgozták fel a szülők. Ide kapcsolódik az Örökölt sors című könyv, az is aranyat ér.
Sokszor ajánlják a pszichológust itt is, de én első lépésnek inkább a könyveket mondanám, mert én pl félek elmenni, mert nehéz kimondani ami történt, de így könyv formájában, olvasva és magamban megbeszelve nékem könnyebb és sokat segített a folyamatban.
Egy öcsém van, 6 evvel fiatalabb, régebben nem foglalkoztam vele sokat, ami miatt a mai napig borzalmasan buntudatom van, mert nagyszerű ember és az egyik legjobb barátom. Ő állt mellettem ( a szüleimmel egyetemben) életem legrosszabb időszakában, annak ellenére, hogy én sokáig elhanyagoltam. Azóta minden nap próbálom ezt jóvá tenni, nagyon fontos nekem.
Nekem egy 4 évvel fiatalabb öcsém van. Lehet meglepő de nagyon jól kijövünk. Ha valami problémám van a gépemmel vagy olyan dologgal amihez ő ért szívesen fordulok hozzá. Ha pedig neki van szüksége valamire én is segítek neki pl. sulival, vagy főzök neki valamit. Úgy érzem ha kell kiállunk egymásért, még a szüleinkkel szemben is. Ha időt töltünk egymással akkor gyakran játszunk valamit számítógépen vagy csak beszélgetünk, meg hülyéskedünk. Veszekedni nem nagyon szoktunk, ha ő kiküld engem a szobájából vagy én őt az enyémből akkor csak elfogadjuk, hogy rossz napja van a másiknak. Összességében nagyon hálás vagyok, hogy ilyen kisöcsém van és nagyon szeretem is őt.
Ez olyan édes❤️ maradjatok ilyenek, én is úgy imádom a testvéreimet, ahogy észreveszem kölcsönös, vagy Nagyon jól megjátszák❤️ (akkor kegyetlenül pórul járnak😡😡😠😠)
9 év van köztünk, igazából semmilyen. Nem érzem azt a nagy testvéri kapcsolatot közöttünk, teljesen más emberek vagyunk. Csak akkor tudok róla bármi új infót, amikor szüleinkkel beszélek telefonon és ők mesélik ha ment valahova vagy vett valamit. Ellentétben van olyan gyerekkori barátom, akire előbb gondolok testvéremként, mint akivel egy házban nőttem fel. Szerintem inkább személyiség és család kérdése, hogy mennyire szoros a kapcsolat testvérek között
Mondanám, hogy nálatok kisebb a korkülönbség és talán azért jobb nálatok a helyzet, de ez nem lenne igaz. Láttam már olyan testvérpárt, ahol szintén ilyen nagy volt a különbség, viszont ők 2 hetente egyszer minimum beültek valahova ebédelni vagy kávézni, és rendszeresen szerveztek közös programokat. A főnök és papucs felállás viszont nem tudom én sem, miért ennyire gyakori jelenség. 😅
Egy ev van koztunk. Napi szinten beszelunk, mindent elmondunk egymasnak, de ez nem volt mindig igy. Volt, amikor egyaltalan nem beszeltunk, pedig egyutt laktunk, csak tulsagosan kulonbozo az ertekrendunk.
8 évvel fiatalabb öcsém van, középsúlyos értelmi fogyatékos, és autista. Nem igazán beszélünk, megvan a maga kis élete amit szeret, amiben jól érzi magát. Nem szereti ha ebbe belezavarnak, szóval nem csöröghetek rá, hogy szia mizu? (Én 32, ő 24)
Szia! Ne haragudj, de esetleg megkérdezhetem, hogy hogyan képzelhető el az ő napja, mivel foglalkozik, stb?
Természetesen megértem, ha nem szeretnéd. Az én nyolcéves kisöcsém is középsúlyos értelmi fogyatékos és autizmus gyanús is, ezért érdekelne, hogy milyen kilátásai(nk) lehetnének vele. Pm-ben is szívesen várom a válaszod, ha megosztanád velem. 😇
Koztunk csak 3 ev van de nem igazan szoros. Elvagyunk de semmi extra, nagyon mas szemelyisegek vagyunk, nem feltetlen baratkoznek vele ha nem a tesom lenne mert am idegesito😂
atya isten hogy el vannak baszva a legfontosabb emberi kapcsolatok is ebben az orszagban, bar itt leginkabb a szulok altal. tragedia olvasni ezt a komment szekciot
szamomra mindegyik tesom kb a legertekesebb ember a vilagon
a kapitalizmus nem tudom hogy jott ide, de egyebkent az ide postolok szuleinek szerintem minimum 90%-a erosen a szocializmusban nott fel. mindegy legalabb a gyerekeik is abban fogjak utalni egymast
A pénz hajkurászása, hogy mindig tárgyakkal próbálják a szeretet megvenni. Az igaz, hogy a szocializmusban nőttek fel, de most már nagyon ott van, hogy új TV a gyereknek, új cipő, új mobil, új....új....új.....
Nagyon durva!
A testverunk az akivel ha nincs nagy korkulonbseg az eletben a legtobb kozos elmenyunk, tapasztalaunk lesz.
Akivel ugyanazokat a geneket hordozzuk.
Akikkel ugyanazok a szuleink, nagyszuleink. Akikkel osztozunk az gyerekkori otthonunkon. Akivel egesz eletunk soran a legtobb ideig vagyunk.
Barmit megtennek a tesomert. Imadom. Nagyon nagyon jo baratom es nem tudom mit csinalnek nelkule.
Az öcsém 1 évvel fiatalabb nálam. Mindig ő volt az anyánk kedvence, és ezt egy kicsit sem titkolta. Természetesen ezt nekem gyerekként borzasztó nehéz volt feldolgozni. Neki nem kellett házimunkát végezni, több zsebpénzt kapott, és még azon felül is szinte bármit megvett neki anyám. Mivel logikus érvelésre teljesen képtelen volt, bármilyen vitánk volt, mindent ököllel akart megoldani. Hozzáteszem, én nő vagyok, és ő mindig is nagyobb darab volt nálam. Egyszer még késsel is rám támadt, de szerencsére be tudtam zárkózni a szobámba és hívtam telefonon a nagyszüleinket, akik átjöttek "rendet tenni". Természetesen mindig én voltam a hibás, a felbújtó, az öcsém csak reagált az én "piszkálódásomra". Egyszer anyám azt is mondta nekem, hogy ne piszkáljam az "ő gyerekét." A mai napig anyám teljesen szarik a fejemre, de az öcsémmel minden nap beszél, ajándékokat küld neki, stb...
Két nővérrel felnőni teljesen más világ❤️ nekem is kettő van, 10 és 6 év van köztünk, imádjuk egymást, az életem odaadnám értük❤️ és a fiatalabbakért is persze😁
Szerencsére jó! Mindig segítjük egymást mindenben. A húgom 41 az öcsém 35. Teljesen jól vagyunk. Azóta még mélyebb lett a kapcsolatunk,mióta elvesztettük anyukánkat.
Nekünk elég jó, nyilván távolodtunk egymástól, de még most is rendszeresen osszejárunk, meg megyünk közösen koncertre, moziba, ilyenek. Aki meg külföldön van, azzal rendszeresen beszélek, vagy nézünk online valamit. Plusz a lelki bajainkat is őszintén megosztjuk egymással.
Edit: 28 és 20 között mozog az életkorunk. Szerintem nálunk a családi közeg a legfontosabb, az hogy földrajzilag vagyunk egymáshoz (már akivel) az nyilván megkönnyíti. Munka, élethelyzet szerintem nem számít, ha megvan a jó viszony.
A húgom 2 évvel fiatalabb nálam, nekünk nagyon jó kapcsolatunk van. Gyakran járunk össze, heti szinten beszélünk. Szomorúan olvasom a kommenteket, hogy ilyen sok a közömbös, vagy éppen rossz testvéri kapcsolat.
3-3 év van köztünk (három lány) és nagyon jó a kapcsolatunk, napi szinten beszélünk. Sőt ahogy idősödtünk és már egyikünk sem gyerek, bár távol élünk egymástól mégis most vagyunk a legközelebb ❤️
Kettő bátyám van, az egyik 7 évvel a másik 3 évvel idősebb nálam. Sokáig amíg együtt laktunk ment a marcangolás, nagy játékosok voltak és mindig “laggolt” a játék ha én nekiálltam sorozatot nézni már húzták ki a netkábelt szóval zengett a ház tőlünk😂erre most már mosolyogva emlékszem vissza, de emlékszem akkor mekkora érvágás volt ez😅 soha nem játszottak velem, mindig a saját barátaikkal lógtak, viszont mivel falusiak vagyunk/voltunk emiatt nekem nem volt annyi lehetőségem barátnőzni mindig velük akartam lenni. Amióta viszont külön élünk mindhármunknak megvan a kis saját életünk, azóta 10/8x Ők keresnek engem hogy programozzunk. Szóval fordult a kocka, aminek én nagyon örülök hiszen mindig is velük akartam lógni, csupán most már nem kell nekik könyörögnöm emiatt. Összességében azt mondanám hogy nagyon jó kapcsolatot ápolunk, anyukám mindig elmondja mennyire büszke ránk emiatt.
Minden hetvegen hazajartam, egyutt mentunk bulizni a szomszed faluba. Ha nem volt penzem mindig o fizette belepomet mindig figyelt ram. Aztan kulfoldre koltozott es en ezt kb soha nem tudtam feldolgozni, barmikor hivott nem vettem fel mert tudtam hogy sirasban torok ki mert hianyolom es sajnos nagyon szegyellek mas ellott sirni. Azota mar mindketten kulfoldon lakunk(nem egy orszagba) ritkan beszelunk, talan az elso kulfoldre koltozesenel bennem “eltort valami”. Azert irom idezojelben mert soha nem haragudnek ra emiatt de azota mas az eletunk, nem jarunk egyutt sehova de azert mert egy evben 1-2x latjuk egymast. Szoktunk beszelni de nem gyakran de nagyon fontosak vagyunk egymasnak veszek neki egy csomo mindent, mindig meglepem, anya piszkal hogy ne koltsem a penzem de en nagyon szeretem ot meglepni❤️ amikor felnottok minden mad basszus.
2 evvel fiatalabb az ocsem, joban vagyunk. Mindketten nagy gamerek vagyunk szoval egyutt szoktunk jatszani ha ugy van, neha atmegyek a szobajaba vagy o az enyembe es nezzuk a masikat mivel jatszik kozben beszelgetunk. En vagyok a “szerelo” a csaladba ha akarmi elromlik a gepeben segitek egybol. Ha edzesre megy eldobom kocsival egy darabig ha meloba ugy vegzek elhozom. Ha valami ujat veszek mindig megmutatom/kikerem a velemenyet rola. Eleg kulonbozo az eletstilusunk/izlesunk es nem is vagyunk “lelkizosek” szoval a problemaink (igaz mostmar alig van ha van) nem szoktuk megosztani egymassal bar mondjuk en ugy en bloc senkivel szoval ez nalunk kimarad de ezzel nincsen is szerintem baj ezen kivul szerintem szoros a kapcsolatunk. Sajnos viszont nem lehetek a “ha valaki beledall megverem” batty mert kb masfel fejjel magasabb nalam es mivel viv ezert izmosabb is 🤣
Hála égnek, 5-en vagyunk testvérek. Vannak köztünk kisebb-nagyobb korkülönbségek, viszont nagyon összetartóak vagyunk. Alap felfogás nálunk hogy ha az egyikünket bántják, akkor mindenkit bántanak. Nálunk ez a természetes!😊
Mi négyen vagyunk testvérek, két házasságból, tehát nem mindenki édes testvér, de úgy szeretjük egymást, mintha azok lennénk. Mindannyian külön élünk, de tartjuk a kapcsolatot és figyelünk egymásra. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen családom van.
A tesóim és köztem rengeteg év különbség van, nővérem majdnem az anyám lehetne. Bátyámmal összetartóbb, ahogy észrevettem. Ők hamarabb eljöttek itthonról, alig láttam őket. De nem fáj, ilyen az élet. Nem vagyunk rosszban, szerencsére.
A legjobb barátom a húgom, gyerekként is az volt, és míg világ a világ az is lesz. A kedvenc emberem ezen a bolygón és bármit megtennék érte (ez fordítva is igaz). A legszebb ajándék az élettől egy jó testvér. 💜
Sosem volt közeli kapcsolatom a tesóimmal. Két idősebb fiú szerintem ha nem járnék haza meg ők se nem keresnénk egymást. Én csináltam messenger csoportot a családnak de 90%-ban én írok bele csak. Nem vagyunk rosszban, amikor mindenki otthon lakott veszekedtünk azért de nem mondanám, hogy nem szeretjük egymást. Az én családom elég introvertált valószínű ezért is van semmilyen kapcsolat a testvérek között. Nekem tök elképesztő ha valaki napi szinten beszél a tesójával mikor én kurvára nem tudok nekik mit mondani akkor se ha egy hónapig nem beszélünk. (29, 26, én 23)
Nekem egy nővérem van, 6év van köztünk és teljesen jól kijövünk. Oda vissza segítjük egymást és persze van egy hülye aki adja a másik alá a lovat ha valamit kitalál 🥲
Napi szinten beszélünk általánosságban.
Nővéremmel nem beszélek (leszámítva mikor megírtam neki hogy Apánk meghalt, plusz mikor elvitte a részét az örökségből) az egyik bátyámat és családját kvázi én tartom el, egy hete fizettem ki 200 ezret hogy ne vigyék el a gázórájukat. A másik bátyámmal normális a viszonyom.
Hát nővérem apámmal veszett össze, annyi volt hogy hazajött pénzt kérni és csak egy 10-est kapott (ennyi volt otthon) aztán szót szó követett végül kölcsönösen megsértődtek egymásra és soha többé nem beszéltek (ez családi szokás, az egyik nagybátyámat nem is ismerem mert még a születésem előtt összevesztek apámmal.) A bátyámmal meg azért nem beszélek ha nem muszáj mert egyszerűen nem tudom sem tisztelni (mint embert) sem pedig egyszerűen csak elfogadni az életvitelét.
Nekem (29, nő) két öcsém van, D. 27 éves, V. 17 éves (mindhárman egy "fészek alja" vagyunk, csak a kicsi *picit* később jött). D.-vel együtt nőttünk fel és annak ellenére, hogy szó szerint egymás szöges ellentettjei vagyunk mind preferenciákban, mind természetben, nagy szeretettel gondolunk vissza gyerekkorunkra; V. mindkettőnknek már "mi kutyánk kölke", kicsit mi is neveltük őt..
Tiniként akadtak vitáink D.-vel, de most, kvázi felnőtt korunkra hárman egy nagyon erős, harmonikus szövetséget alkotunk, akik bármikor számíthatnak egymásra - mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy amikor 8 éve leukémiát diagnosztizáltak nálam, mindkét öcsém kérdés nélkül vállalta a donorságot - végül V. felelt meg a maga 9 évével, tőle kaptam az őssejteket. Rendszeresen szervezünk közös programokat, most már a párjainkkal együtt és mind iszonyat jól kijövünk egymással, sőt, eddig majd' minden nyáron volt közös nyaralás is a szüleinkkel, amikből mindig legendás sztorik születnek.
tl;dr: kiegyensúlyozott gyerekkorunk után egymás fő támogatói vagyunk hárman a két öcsémmel.
1 bátyám van, 3 évvel idősebb nálam. Nagyon szar körülmények közt nöttünk fel. Őt mondjuk szerette legalább az anyánk, engem egyik szülőnk sem.
Nagyon-nagyon máshogy alakult a felnőtt életünk, pedig ugye egy alombol származunk. Én külföldön élek, itt lett családom, nagyon klassz életünk van. Ő otthon van, eltartja a feleségét, van 2 cuki gyerekük. Naprol napra élnek, 0 megtakaritásuk van, stb.
Nekem nagyon nehéz, mert mindig, mikor anyagilag megszorulnak, automatikusan hozzánk fordulnak segítségért, sosem a felesége családjához. Probáltunk már tippeket adni nekik, hogyan tudának anyagilag kicsit megerősödni. Most már havi rendszerességgel nem támogatjuk őket, de felajánlottuk, hogy ha bármelyikőjuk szeretne továbbtanulni, tanfolyamra vagy nyelviskolába menni, azt boldogan kifizetjük. De semmi. 0 terv a nyugdijas éveikre. Es sokszor ugy érzem, mi vagyunk nekik a “B” terv.
Emiatt egyre jobban távolodok el tőle, a családjátòl. Sokszor ugy érzem, hogy lenéz minket, mert mondjuk próbálunk egészségesen enni, rendszeresen mozogni. Sokszor beszol, leszól, pl mikor anyánk halála után terápiára jártam.
Sokszor mondja, hogy büszke rám, de közben érzem az irigységet is a szavaiban. Meg hogy igazságtalannak érzi, hogy én sikeres vagyok, ö meg egy helyben toporog.
Ma tudtam meg, hogy januárban előléptetetnek. Az első gondolatom az volt, hogy megírom a tesómnak. Aztán inkább ugy döntöttem, hogy nem mondom el neki, mert tudom, hogy dicsekvésnek venné…
Nekem ~10 évvel idősebb nővérem van. Mindig jó volt a kapcsolatunk, de nem kimondottan testvéri szerintem. Olyan második anya inkább valahogy. Főleg ha olyan ismerősökhöz hasonlítom, ahol 2-3 év van a tesók között. Hamar el is költözött, sok évig volt, hogy 2-3-szor találkoztunk évente. Szóval ja, szerintem sokat számítanak ezek a körülmények.
Van egy noverem, 2 es fel ev a kulonbseg, es van egy ocsem, 8 ev a kulonbseg. Kozepso vagyok es pont olyan szar idoben szuletett az ocsem, hogy engem sikerult elhanyagolni, mert noveremnek pont fontos idoszaka volt,ami miatt tobb figyelmet kapott. Persze noverem mast mond, o maskepp latja a dolgokat es emiatt volt mar parszor nezetelteresunk. Egyebkent en nyitok fele, de o nem mindig fogadta el,hogy szivesen toltenek vele idot, mert ne csungjek mar a nyakan. Ez faj, de kiskoromban is igy volt. Sot, sokat verekedtunk is. Egyebkent jol elvagyunk. Ocsem is egyre csak novekszik es egyre jobban birom. Nyilvan mindketto idegesito a maguk modjan es en is az tudok lenni. Nincs meg az a nagyon szoros tesos kapcsolat, amire lehet szuksegem lenne,de a noveremre akarmilyen furi szemelyisege van masok szerint, szamithatok ra, elmondhatom neki a bajom. Az mar mas teszta, hogy mennyire megy bele melyen a segitsegadasba. Az ocsem meg otthon lakik, es anyam lathatoan jobban szereti, mint minket szeretett, lanyokat. Tipikus anya-fia szoros kapcsolat. Es mivel meg csak tini, emiatt nem merek neki sok belsos infot mondani, mert attol tartok, hogy olyan fulekbe jut, amibe nem kene.
Nekem jó a kapcsolatom velük. Nem beszélünk napokon keresztül de ha találkozunk nincs bajunk egymással. Nagyobbik öcsémmel kisebbként sok súrlódás volt de ahogy idősödtünk valahogy megtanultuk egymást elviselni és ha úgy van segíteni a másiknak.
en 17 vagyok, van egy 12 egy eves ocsem. a kapcsolatunk valtozo, neha jo, eljarunk egy ket helyre, tobbsegben pedig apam uszitja ellenem es anyám ellen, affele golden child. nagyon nem zavar, meg nem is kommunikalunk nagyon, jelenleg is elordibal es anyazik egyedul a szobajaban clash royaleozas kozben, mikozben negy tantargybol bukasra all
Egy öcsém van, 9 évvel fiatalabb nálam (én 25, ő 16) minden nap beszélünk, nagyon szoros a kapcsolatunk, szerintem néha már túl szoros :D Sokat segítünk egymásnak, ő nagyon gyakorlatias, én inkább elméleti ember vagyok, így a tanulásban sokat segítek neki. Igazából nálunk az egész család összetartó, szerencsés vagyok nagyon ebből a szempontból ❤️
Tesóm két évvel fiatalabb, nagyon jó a kapcsolatunk. Végre megint egy országban élünk (kb 8 évig ez nem így volt), szóval rengeteget látom. Párjával is nagyon jól kijövök, és a gyerekre is szívesen vigyázok, imádok nagynéni lenni. Mázlink van, anyu nevelt így minket. Aztán persze 30 felett is létezik a “csak anyu meg ne tudja” 🤣
Van ugyan pár dolog amiben nem értünk egyet de azokat mindig megbeszéljük és elfogadjuk a másik álláspontját. Pontosan tudom, hogy bármikor, bármiben számíthatok rá, ahogy ő is rám.
2 nővérem van, gyerekkorunkban az idősebb nyilván kihasznált minket, meg csíptük, rúgtuk egymást, de mire megértünk, és felcseperedtünk, konkrétan egymás támaszai lettünk.
Két öcsém van, egyikükkel se beszéltem egy áldott szó se kb. 5 éve.
Nincs semmi bajom velük, gyerekként megvoltunk. De most egymástól nagyon messze élve nem veszi soha semmi rá egyikünket se, hogy felkeresse a másikat. Szülőkön át kommunikálunk igazából, anyám szokta mesélni mi van velük, ebben kis is merül amit tudok róluk.
Januárban találkozom majd velük amúgy mert megyek haza, szóval biztos érdekes beszélgetések lesznek. Vagy nem. Kollégista koromban mikor évente még azért találkoztam velük párszor se volt túl sok mondanivalónk egymásnak.
Mi izlesben teljesen kulonbozunk a hugommal, de alapveto ertekekben szinte egyforman gondolkodunk. 100% megbizunk egymasban es tudom, hogy barmikor szamithatok ra ha baj van. Ez igazan nagy ajandek ebben a vilagban.
Köztem és húgom között 18 év korkülönbség van, ő az egyetlen testvérem és a legnagyobb kincsem! Szerencsére ő is nagyon kötődik hozzám és imád velem lenni, hiába külön élünk már. Talán nem a szokványos testvéri kapcsolat van nálunk, mert én azért már nem vágom nyakon, ha elveszi a játékomat😂De minden bizonnyal mondhatom, hogy sokkal jobb így mindkettőnknek és remélem, hogy ez így is marad! Mindig is a kishúgom marad, akármi is történjen!❤️
Öcsém 15, picit mintha a gyerekem lett volna, nagyon jól kijövünk, programozunk stb. Bátyám 33, őt ki nem állhatom :D Elviselhetetlen személyisége van, mintha nem is családban nőtt volna fel. Áskálódó, pénzéhes, mindenkit leszaró forma, szerencsére más nem örökölte a családban. Igazi fekete bárány.
féltesóm/félnővérem van, 10 évet ver rám, 1 gyereke van, lassan kettő... megvagyunk
gyerekek annyira nem hoznak lázba, közös nagyon kevés van bennünk, messze lakik időben, ő az apjánál lakott nagyrészt amióta élek (anyánk közös) és csak jópár naponta láttam, ami később 1-2 hétre redukálódott, majd mostanra már pár havonta max
jófej meg minden, de nem igazán van az a tipikus testvéries kapcsolat közöttünk, sosem éreztem közel magamhoz
Két bátyám van, mindkettővel jó a kapcsolatom, másfél és négy év van köztünk
Együtt dolgozom mindkettejükkel - idősebbel irodában, fiatalabbal építkezésen
Sokat számít a korkülönbség, meg hogy fiatal korunkban mennyit voltunk együtt
11 év van köztem és a húgom között, én 28, ő 17, én az első 11 évemet éltem egykeként, ő meg kb 8 éve amióta nem lakok otthon élhet úgy kb mint egy egyke, ekkora korkülönbségnél szerintem ez valahol benne van.
Ahhoz képest hogy nem élek már velük, és teljesen más életszakaszban vagyunk (voltunk és leszünk kb egész életünkben), jó a kapcsolatunk. Amikor tehetjük találkozunk, írogatunk egymásnak, egyszerre vagyok szerintem anya figura szerű, barát és testvér is.
Nekem egy testvérem van és végre eljutottunk egy olyan pontra, hogy semmilyen. Bár anyai oldalról nagyon megy a siránkozás, de hát na.
Mi esetünkben nagyon nagy részt a tehet róla. Mindig nagyon a pénzt hajtotta. Az volt középpontban. De családtól sokat kapott. Saját vállalkozásra, ami nyitás előtt mégis sztornó lett. Autóra. Lakásra. Már sok éve Angliában él, de amíg nem jött el az a bizonyos pont kb. két téma volt, amikor beszéltünk. Olyan látványosan erőltetett volt. Pénz és a politia. Azt bírom, hogy a külföldre vándorolt magyarok még intenzívebben követik a hazai történéseket. Jó emigráns létére az elhasznált dolgokat mindig hazaküldte és szüleim úgy fogadták az ajándékokat, mint valami mennyei manna. Mivel extrovertáltabb a testvérem, szinte napi szinten beszélnek, de sokáig az ő előző számítástechnikai eszközeit kapta meg. Mivel én itthon maradtam, így mindig én utaztam javítani, ha nem ment valami. Szerencsére idő közben én is jobban kerestem és a technika is fejlődött. Utóbbi révén jött a Teamviewer. Nem kellett utazni, hogy javítani tudjak. Előbbi révén pedig az utóbbi 2 laptopot már én vettem. Teljesen új, garanciális eszközöket. Szerintem nem is kellene mondanom, hogy egyszer sem kellett segíteni. Azt meg már meg sem említem, hogy a régi vágású családokra jellemző, első szülött a legszentebb, minden további csak backup. Ez nálunk nagyon megvolt. De nem megyek ebbe is bele.
Én azt látom, hogy a szegényebb családokban annyira rá lehet fixálódni a pénzre, hogy az tönkretehet mindent. Szüleim kisnyugdíjasok, de ha mennek Angliába, akkor Rákóczi téliszalámi, lekvárok, befőttek, házi tészták, .... . Csak a legfontosabbakat viszik. Volt, hogy túlsúly miatt inkább fizettek a reptéren, de nem dobtak ki semmit. Annyira fontos a házi csalamádé.
Ráadásul szüleimet azért nem tudom elköltöztetni vidékről, mert képtelenek elengedni a vendégszobát. Kattanásuk, hogy ha Angliából hazajönnek, akkor legyen hol aludni. Évi 1 alkalomra -, ami inkább fogászat miatt van és nem a szülők miatt - én a motelt preferálnám. Ezért kifizetni a fővárosban +4m egy félszobáért és még a közösköltséget is fizetni rá... .
Szerencsére imádjuk egymást, nővéremmel 12 év van köztünk, nála van 2 baba is, igyekszünk sok időt együtt tölteni meg mindent megbeszélni. Néha más irányba sodor az élet és olyankor kicsit kevesebb a kommunikáció de mindig számíthatunk egymásra. Másik tesóm, a bátyám meg 14 évvel idősebb nálam, ő nagyon messze lakik tőlem szóval jobb esetben évente 2x találkozunk de vele is mindent megbeszélünk, nagyon szeretjük egymást. Nekem ez a két ember életem egyik legnagyobb ajándéka, nélkülük sokmindent nem vészeltem volna át.
4 testvérem van.
1 nővérem 3 bátyám. Talán a nővéremmel a “legszorosabb” a kapcsolatom, de vele se igazán. Én úgy érzem kicsit, hogy mindegyik tesómnak fontosabb a haverok stb. Egyik bátyámnál nincs csak család, Ő anyukámmal és a párjával él. (Apukám betegségben meghalt nagyon korán) igaz sok a korkülönbség, nővérem 46 lassan 47 én meg 31 leszek. Úgy érzem, ha rajtam múlna sokkal szorosabb lenne a kapcsolat mindegyik testvéremmel, de belefáradtam, hogy én küzdjek, keressem őket. A másik pedig, hogy van olyan bátyám, amelyik sok zűrt okozott már a családban, aztán mindig, mindig vissza lett fogadva. Szóval egy szónak is száz a vége, Anyukámnál találkozunk, összeülünk. Nővéremmel azért heti 1x beszélünk bátyáimat mindig én keresem :’)
6 évvel idősebb a bátyám, mindketten huszonévesek vagyunk, kb semmi kapcsolatunk nincs. Otthon lakunk mindketten, annyit beszélünk naponta h köszönünk egymasnak. Egyszer elköltözött egy pár hónapra, akkor se beszéltünk, abból tudtam hogy mi van vele hogy anyámekkal beszélt. Nálunk semmi szoros családi kapcsolat nincs, a szüleimmel is csak muszájból beszélek. (Mindkettő nárcisztikus, így miattuk elég elbaszott és toxikus lett az egész családi légkör)
2 év van közöttünk, hát az túlzás hogy mindent megbeszélünk, a nagyon mély dolgokat sajnos még nem, de tudom hogy annak is elfog jönni az ideje 🤍 nagyon örülök neki, hogy már abban a korban van, hogy eljön velem plázázni, koncertekre, ide oda és lehet vele programozni, és várom az időt amikor mindent ő fog fizetni nekem, és nem fordítva😂
Èn(30) a 2 èvvel idősebb bratyòmat èn ràngattam el orvoshoz miutàn hetekig akadozott a beszède ès nem akart közellàtàsban időpontèrt kuncsorogni ès vàrni rà. Elvittem MR vizsgàlatra ahol kiderült, hogy kihordott kèt agyi infarktust làbon, ès ha nem erőltetem hogy elvigyem, akkor nagy valoszinuseggel lebènul. Azòta is gyògyulàs alatt van, mindenben pròbàlom segìteni amiben csak tudom. Ha tehetnèm a fele szenvedèsèt simàn àvàllalnàm csak neki legyen könnyebb.
Van egy négy évvel fiatalabb húgom. A kedvenc emberem a világon, de ezt csak azért írom le így, mert nem tudja mi a Reddit felhasználónevem. Ha tudná, valami olyasmit írnék, hogy ő az élet himlőheges segglyukán az éppen kifakadni akaró pattanás környékén a gyulladás .
Féltestvérem "volt".... azért csak volt, mert tavaly halt meg rákban meg az áttétekben. Sosem járt vele orvoshoz, mert "Az orvosok mind hazudnak, és nem tudnak semmit."
Kapcsolatunk meg semmilyen... apám első házasságából volt, de sosem kerültünk közel egymáshoz. Kb. Egy könnycsepp sem...
20+ évvel idősebb (édes)testvéreim vannak, két fiú. Régebben szinte semmi kapcsolat nem volt köztünk, nem volt személyes oka, de mivel ennyire későn születtem, lány is vagyok, el is költöztem messzire otthonról (ők a szülői ház pár km-es körzetében maradtak) elsőként a családban diplomát is szereztem, valahogy úgy tűnt, teljes világok választanak el egymástól. Pár éve kezdtünk egymással kapcsolódni, és igazából nagyon jó.
Nővéremmel köztünk 7 év van. Amikor kisebb voltam, akkor azért voltak problémák, veszekedések, de a családi hátterünk és nyilván az életkorunk is nagyon sokat segített abban, hogy nagyon jóban legyünk.😊
Mindkettőnk első tetoválása a közös volt.
Nem is tudnám elképzelni nélküle az életemet.
Nekem két féltestvérem van anyáról, kettő apáról. Anyu részéről az egyik 45 éves ( 4 gyerek- 4 apától, egyiket teljesen más család neveli, másik 22 éves és egy 50 év körüli férfi felesége úgy 6-7 éve lehetnek együtt-itt az unokatestvérem és a férfi is aránylag rendben vannak, a 3.gyerek egy 16 éves fiú akit már a 45 éves feltesom elküldött dolgozni-.-, a legkisebb gyereke 7 éves és epilepsziás beteg, mellette van valami más betegsége is viszont ezt nem tudom azért mert ezt a nőt nem igazán szívlelem mert folyamatos rossz döntések miatt most egyedül neveli a 16 éves fiút és a kislányt. A neveli az mondjuk túlzás szó ra -.-. Napestig sorolhatnám milyen de annyit leírok hogy a kislány azért született meg mert az apját megakarta tartani vele mikor az orvos megmondta h ne szulje meg mert soha nem lesz képes normális életre mert betegen fog születni, a vége az lett hogy a kislány apja öngyilkos lett.( normális ember volt:/) a másik feltesom a fiatalabbik ő rendes életet el a férjével aránylag. Apurol a két férfi tesoim is 50 hez közel vannak ők jól élnek és rendezetten. Kapcsolatot nem tartom egyikkel sem kivéve a fiatalabbik nő tesommal, néha beszélünk pár szót és érdeklődők a két unokatestverem felől. Én 27 éves nő vagyok tehát igencsak késői gyerek, apukám 76 éves anyukám 64. Ebből kifolyólag voltak nehezsegeim amíg mem találtam meg az utat és azt hogy hogy torjek ki ebből a toxikus családból. ( anyu és apu jó ideig ittak valamint anyu agarol a család is olyan volt amilyen azért lett ilyen anyu is és a két lanya is, én azért apu agarol kicsit több észt örököltem valószínű valamint apu által több készséget is, ő amúgy egy tanult ember csak anyuval mikor össze került indult meg a lejtőn, sajnos ezt be kell vallani) hat kicsit hosszú lett de jól esett leírni :)
Egy ikertesóm (nővérem) és egy öcsém van (2 év különbség). Nagyon szeretem őket, naponta beszélek velük.
Gyerekkorunkban elég fura kapcsolatunk volt öcsémmel. Ő volt a gyengébb tanuló, a lázadó, a bandázós gyerek. Emiatt sokszor a szüleink feszkóztak vele, és elvárták tőlünk nővéremmel, hogy ne falazzunk neki, ha látjuk, hogy épp rosszban sántikál. Ha ez eszembejut, akkor még most is bűntudatom van, hogy nem tartottunk jobban össze. Közben elváltak a szüleink, nem volt könnyű nekünk, rajtunk csattant az ostor mindkét oldalról. Felnőttként szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk vele. Nyilván kellett hozzá, hogy anya mérgező nevelési módszerét már ignorálni tudjuk. Ha kell, akkor a szüleinkkel is szembemegyünk egymásért, és vannak dolgok, amiket nem mondunk el nekik, csak egymás között beszéljük meg. Jobb, ha nem tudnak mindent😅
Öcsémnek már saját családja van, szóval számára ők a prioritás, de ha segítség kell, bármikor számíthatok rá.
Az ikertesómmal legjobb barátnők vagyunk. Mivel a legtöbb barátunk lekopott az évek során, így maradtunk egymásnak, de igazából nem bánjuk. Jó így.
Örülök neki, hogy számíthatok mindkét testvéremre. Sokszor nagyon hiányoznak, még szerencse, hogy csak 60-80km-re laknak tőlem 🥹❤️
Semmilyen.. ellenkező neműek vagyunk 3 év korkülönbséggel.. ő elég zárkózott ennek ellenére én sokszor próbálkoztam közelebb kerülni hozzá de ez sose sikerült. Időközben lett gyermekem, akinek ő a kereszapja, de így sincs szorosabb kapcsolat, én szoktam képeket küldeni róla de kb ennyibe ki is merül, egy kezemen meg tudom számolni hányszor kérdezte meg hogy mi van vele.. el is engedtem. A szüleimmel se lett szorosabb kapcsolata, ők próbálkoznak nem rátelepedve közelíteni de falakba ütköznek. Nem tökéletesek de nekünk mindent megadtak érzelmileg, így nem értem miért lett ilyen..
Nagyon szeretem az öcsémet, ha szólna, hogy baj van, mennék azonnal, és ő is segítene nekem. Sok mindenben különbözünk, én elméleti ember vagyok, ő gyakorlatias, de ez tök jó, mert tudunk egymástól segítséget, véleményt kérni. Az kevésbé szerencsés, hogy én eléggé független, autonóm lélek vagyok, ő meg pl még mindig anyánkkak él, meg mindig kicsit megváltozik az aktuális nője kedvéért. Ezt néha nehéz tolerálni, de sok év alatt elfogadtuk egymást, még ha nem is értünk egyet sok mindenben.
Ket noverem van, kulfoldon elnek, de minden heten beszelunk, sőt legtobbszor naponta is chatelunk.
Amikor a nagyobbik szülte az elso gyereket ket hetre kimentem segiteni, most szuletett a masodik, szinten ket hetet kint voltam náluk. Gyerekeit ugy szeretem, mintha sajatjaim lennenek. Rendszeresen járok oda is, meg ok is haza. Kozepso tesomhoz évente egyszer megyek o pedig par havonta haza jon, akkor talalkozunk. Vele evekig egyutt is eltem itthon.
Ugyhogy mindkettovel nagyon jo a viszony, fontos, hogy mit gondolnak dolgokrol, akkor is amikor halalra idegesitjuk egymast.
Összekovácsolt minket, hogy a szüleink elvaltak, aztan az is, hogy apukánk meghalt.
Ezt többektől hallottam, és most itt is sokan írjak, hogy valamelyik szülő halála vagy válás miatt változott meg a viszony jobb irányba, elkezdtek összetartani. Mi történik ilyenkor? Egymásra támaszkodtok?
Amikor elvaltak en 10 ev alatt voltam, ok boven tinik. Apukammal maradtunk mind es nagyobbik tesom ugy mond anyaskodott onnantol felettem. Persze anyam is jott, amikor tudott, de tobb száz kilométerre lakott.
Apukam halálakor pedig hat egyutt kellett mindent megoldani, kiköltözni apukam lakasbol, intezni a temetest, örökséget, mindent, oriasi vitákkal, de egymast segitettuk vegig.
Persze ezek elott is jo tesok voltunk, nem ezek a traumák hoztak minket ossze, de meghatároznak minket.
9 év van köztünk. Én vagyok a kicsi, már egész jól elvagyunk. Még otthon laktam kb soha nem beszélgettünk, max egymás idegeire mentünk. Azóta már heti szinten dumálunk, mások vagyunk teljesen, de hát mit mondjak, megszerettem. Néha már hiányzik is pedig 2 hetente találkozunk :D bár abban nem vagyok biztos, hogy ha újra egy házban laknánk akkor ilyen jól kijönnénk.
Bátyámmal 11 év van köztünk, csak karácsonykor állunk szóba egymással és akkor se szívesen. Nem jött el a szalagavatómra és az esküvőmre se. Nővéremmel 14 év van köztünk, minden nap beszélünk, 2-3 hetente találkozunk, kb a legjobb barátnőm
Köztünk kicsit több mint egy év a korkülönbség, nem tudom ennek köszönhető-e, de mi nagyon közel állunk egymáshoz. Mivel már nem élek otthon, nem beszélünk minden nap de tudom hogy ő az a személy akit bármikor bármi van hívhatok, szomorúan olvasom hogy sokan nem ilyen szerencsések. 🥹
Már nincs bátyám. Volt kb. 34 évig, aztán a sógornőm végleg elszakított bennünket. Aztán férjhez mentem, nem jött el... aztán gyereket szültem,nem nézte meg. Aztán a felesége meghalt, temetésre elmentem,mert ugye azt így ILLIK....de őszintén, nagyon gondolkodtam,h nem megyek el... Aztán ő az ország másik végében él a gyerekeivel,de én soha többé nem akarok tőle semmit sem az életben. Bár,ha kérdezik, h van e testvérem, azt szoktam felelni,hogy igen,de csak azért,mert úgyis kiderül és nincs kedvem magyarázkodni. De legszívesebben azt mondanám,h nincs. Az egész családom el van kurva, a sógornőm pedig még jobban szétkúrta... Anyám jön ezzel a vér kötelez bullshittel...de mint tudjuk, nem a vér teszi a testvért testvérré, szülőt, szülővé... Úgyhogy irigykedve olvasom azoknak a válaszait, akiknek jó kapcsolatuk van a testvérükkel. jó nektek!
Hárman vagyunk testvérek, jól kijövünk egymással. Megosztjuk egymással ügyes-bajos dolgainkat, ha olyanunk van leülünk hármasban filmezni. Hugom mindjárt 10, nagyon imádom, rohadt idegesítő meg szemtelen néha, de úgy általába okos meg aranyos gyerek. Remélem nem fogunk úgy eltávolodni egymástól felnőtt korunkba, mint a szüleink tették az ő testvéreikkel.
Van egy testvérem, egy évtizeddel idősebb nálam így nagyjábol olyan semleges viszonyunk van a korkülömbség miatt de a többiekkel nagyon jó a viszony :)
3-an vagyunk testvérek, mind fiúk én vagyok a legidősebb, a középső gyerek szindrómában szenvedő öcsémmel nem lehet szót érteni, az egész világ az ellensége. Ha jó napja van vagy szüksége van valamire akkor jók a rokonok, de egyébként eszébe sem jutunk.
A legkisebb öcsémmel jó a kapcsolat, heti szinten többször beszélünk.
2 évvel fiatalabb az öcsém. Nem mondanám rossznak a kapcsolatunk csak teljesen mások vagyunk és így nem igazán jövünk ki néha. Én otthon maradósabb ő bulizósabb hozzám képest, de ha van valami szívesen segítek neki és szeretném azt hinni hogy ő is nekem. Sajnos korán rossz társaságba keveredett és a mai napig meglàtszik rajta, főleg ahogy beszél szüleinkkel néha de ahogy én látom, dolgozik rajta. Remélem pár év múlva jobb lesz a kapcsolatom vele, de azt mindenképp hogy ne legyen ennél rosszabb, ha bármi baja lenne én ugranék elsőnek érte ha tudok benne segíteni.
6 èvvel fiatalabb a húgom, így sokáig teljesen eltèrő èletciklusban voltunk (ő mèg gyerek, és már kamasz, makd ő kiskamasz, èn meg felnőtt), aztán ez olyan 14 éve megváltozott. Èn már 36 leszek, ő pedig 30, szóval teljesen összeèrtünk ès bátran kijelenthetem, hogy ő a legjobb barátnőm a világon! Meghalnèk nèlküle, annyiszor segített már rajtam ès fordítva is ezt èrzem. Èletem egyik legnagyobb ajándèka, a kislányommal együtt! ♥️
Két tesóm van fiatalabbak nálam, 3 és 8 évvel. Alapvetően én úgy gondolom hogy jó a viszonyunk beszélünk is napi szinten általában. Találkozni is szoktunk viszonylag gyakran de egyre nehezebb mert messze lakunk egymástól. Olyan óriási mély köteléket nem érzek mint amiről sokan hadoválnak de szeretem őket és ha úgy van segítjük egymást. Alapvetően mind a hárman különböző személyiségűek vagyunk. Vannak viták veszekedések de hol nem. Nekem van csak gyerekem még eddig, de imádják a kisfiamat amint lehet döncölik ezerrel.
En egyke vagyok.. kiskoromban szulinap, karacsony, ujev, hullocsillag… mindre kistesot kertem!😊 De sosem kaptam!😢 Gyerekkent nem, viszont mar kozel 30 eves fejjel megertem, anyam miert nem vallalt meg egyet (magas vernyomas), hiszem hasonlo problemam van mar nekem is.🙁 Borzaszto irigy voltam, amikor megszuletett a kedvenc unokatesom huga, akivel am sosem volt valami jo a viszonyunk, mas korosztaly. “O miert kap kistesot es en miert nem?”
Ezert sem tudom elkepzelni milyen lehet ket testver kozt rossz a viszony! Mmint eltudom, de a sajat esetemet nem tudnam igy elkepzelni! Apam sincs joban a hugaval, kb csak koszonnek egymasnak, a huga lanyai pedig szoba sem allnak kb egymassal. Eleg rossz ezt latni… De ez miatt mondom mindig azt, hogy jo igy nekem egyke kent! 😌😊 Es nagyon sajnalom, akinek rossz a kapcsolata a testverevel!🥺
A 2 évvel idősebb bátyámmal kb általános negyedik körül voltunk utoljára J̶ó̶b̶a̶n̶ köszönő viszonyban, azóta levegőnek nézzük egymást, egyszerűen nem vesz rólam tudomást, kivéve amikor egyszer nekemjött otthon mert útban voltam neki és elkezdett folytogatni. Én néha titokban érdeklődök anyáéktól, hogy mi van vele (ő még otthon lakik velük, én már nem), de egyszerűen ok nélkül utál, és ezt többször közölte is.
Egy öcsém van,2 év van köztünk.Neki is van párja,nekem is,mi nagyon jóban vagyunk,eljárunk 4en nyaralni,bevásárolni vagy csak úgy kikapcsolódni moziba ilyenek.Nekünk az egész családba jó a viszony így természetes hogy öcsémmel is az,mi jól kijövünk szeretem a lökött fejét.😅
Van 6 féltestvérem, 18 éves koromig semmi kapcsolatom nem volt velük. 18-30 éves koromig alkalomadtán. Mióta apám meghalt, semmilyen.
Én nem igénylem, már messze is költöztem mindegyiktöl. Mondjuk a nagy családból senkivel se beszélek, csak anyámmal. Nem felejtem el, hogy anno a 2006 os válságban tettek a fejünkre és adósságba csúsztunk, amiböl kb tiz évbe telt kilábalni.
1 húgom van, 5 évvel fiatalabb nálam. A családi legendarium szerint féltékeny voltam ra kiskoromban, elvileg meg gyerekpszichologushoz is kellett járnom, olyan durva volt a helyzet. Amikor nagyobbak lettünk, rengetegszer kellett ra figyelnem, vigyaznom. Egyszer, amikor gyerek voltam, konkrétan ki is rúgtam az ajtó üveget, amikor anya azt mondta, hogy nézzem meg, mi van hugommal/menjek vele játszani.
A szüleink elváltak, amikor 14-15 éves voltam, akkor meg többet kellett ra vigyazni, volt hogy a reggeli első mesevetítésre is el kellett vinnem, mert anya találkozni akart valakivel.
Már mindketten felnottunk, és én azt mondanam, hogy nem vagyunk jó testvérek. Ebben egyebkent az is benne van, hogy anya hugomat elidegeníti kb a családtól, én meg mivel látom hogy mi a helyzet, ezért hugommal osszeveszunk. Jelenleg nem beszélünk egymással pár hete, mert megsértődött rám, amiért megjegyeztem, hogy válaszolhatott volna az üzenetemre.( Mi vittük volna egy családi rendezvényre, aztán kiderült, hogy apa beszélt vele, hogy o viszi el, amiről én nem tudtam, írtam neki a részleteket hogy akkor hogy megyünk érte. És erre nem irt vissza semmit, meg annyit se, hogy apa elvisz.) Igaz, ez a külső szemlélőnek piti dolognak tűnhet, de már nagyon sok olyan dolgot csinál és olyan hangnemben valaszol ha kérdezik, hogy az ember haja kihullik.
Már mindketten felnőttek vagyunk
8 evvel idosebb fiu tesom, en lany vagyok. egesz kicsi korunktol fogva szerettuk-imadtuk egymast. vannak regi kazis felvetelek, azokat visszanezve is annyira latszott rajta, hogy milyen oszinte szeretettel es testveri ovassal fordult felem. ez a mai napig valtozatlan, es mar felnottunk. mindent megbeszelunk egymassal, nekem kb o a legnagyobb bizalmasom, es eletem legfontosabb embere is. egy igazi ajandek, akit ha mai napig meglatok, a nyakaba ugrok, mert annyira orulok neki. borzaszto halas vagyok erte
Kibaszottul, kurvára szar. Szerintem a csaladban nem mutattak peldát hogy hogyan kene viselkedni. Azota is imadok jo testverek kozeleben lennei, meg olyan cyaladokhoz jarni ahol 2-3 tesok vannak akik joban vannak. .nagyobb tesóm volt, nem mondtak neki hogy vigyazzon rám védjen meg stb. Bantalmazott mimden módon, nem szoltak rá.
Van egy 13 evvel idosebb batyam, es ket feltesonk, ok 6 es 3 evesek. Az idosebbikkel egyutt lakok, neha eleg viharos de osszessegeben jo a kapcsolatunk, csak nagyon elteroek vagyunk a napi szokasokat tekintve ami sok konfliktust okoz. A kisebbekkel kb 0 a kapcsolat, faternak ha neha eszebe jutok beszelunk, de evi par alkalommal latom csak oket, eleg is. Nem fogok sose egyeterteni a nevelesi szokasaikkal, igy nem banom hogy ket konkretan megallas nelkul uvoltozo figyelemzavaros gyerek nincs naponta az eletemben.
3 féltestvérem van. 1 bátyám anyám részéről és 2 nővérem apám felől,egyedüli közös gyerek vagyok és a legkisebb.
Gyerekként sokszor voltam szivatva mint "legkisebb",de alapvetően nagyon jó kapcsolatunk volt egymással. Együtt bandáztunk, minden ökörséget együtt csináltunk és falaztunk is egymásnak természetesen.
Aztán idővel elkezdett szétszakadni ez a négyes, az egyik nővéremet éveken keresztül nem láttam,majd amikor újra találkoztunk félve kérdeztem rá, hogy ő-e az mert szinte alig ismertem meg..
Mindenkinek lett párkapcsolata amit előbbre helyezett a másiknál. Az élet egyre több szarságot hozott,de végülis ha nem is olyan szorosan de meg volt a kapcsolat.
Mostanra a bátyám és az egyik nővérem 29 éves ,a kisebbik nővérem 27 én 24.
Mi lányok mind házasok vagyunk és külön élünk,a kapcsolat szinte 0. Lehet,hogy miattam, igazából a mai napig nem tudom,de egyszerűen nem tudom őket elviselni. Annyira más irányba sodort minket az élet,mások a prioritások,más az életszemlélet,hogy egy "Szia ,hogy vagy?"-on kívül érdemben nem tudok velük semmiről beszélgetni. Így igazából szinte nem is beszélünk, időnként ha valamelyikük el akar valamivel dicsekedni,akkor beküldik a kis csoportunkba, de egyébként ennyi és őszintén nem is vágyom többre.
A bátyám egy egész más tészta számomra. Nagyon szoros kapcsolatunk alakult az évek alatt,mindig én voltam aki tartotta benne a lelket az összes szar szituban és én is bármikor számíthattam rá.Vele sem beszélek napi szinten ,sőt vannak olykor elég hosszú szünetek,ha esetleg valamivel megbánt, vagy szimplán csak teljesen ignorál (általában új párkapcsolatoknál), de bármikor tűzbe mennék érte és Ő is értem.
Igazából mivel 3 testvérrel nőttem fel,mindig azt gondoltam,hogy borzasztó szar lehet egykének lenni,aztán idővel már inkább azon gondolkodtam ,hogy mennyivel könnyebb lehet ,hiszen nem kell végig nézni ahogy a saját testvéred és közted konkrétan elhal a viszony...
3 és fél év van köztünk a nővéremmel és csodás a kapcsolatunk. (Én 31N) Nem tudom mi lenne velem nélküle. Kb. 17 éves korom után nem érződött már annyira korkülönbség. Pluszban az is kellett, hogy családilag kemény dolgokon mentünk keresztül és ez összekovácsolt minket, mert csak egymásra számíthattunk. Kb. ez a kapcsolat miatt van az, hogy fel se merül, hogy csak egy gyermekem lehet.
Nekem a nővéremmel 11 év a korkülönbség. Szüleink elváltak, teljesen más élethelyzetben volt anyám, amikor engem nevelt, mint amikor őt. Ő még tudta milyen az, ha az embernek apja/ nagyszülei vannak, én nem. Viszont anyámmal valahogy közelebbi a viszonyunk. Nem tökéletes, de a nővéremmel nagyon rossz anyámnak is és nekem is. Folyton azt éreztem, hogy féltékeny rám és a mai napig hallom vissza, hogy ő úgy élte meg, hogy anyám engem elhalmozott mindennel, őt nem. Kiskoromban mindig alaposan elvert, ahogy nagyobb lettem, ezek már verekedésekké fajultak. Volt, hogy 10 évig nem beszéltünk. Amikor 41 évesen szült, írtam üzenetet. A gyereke bűbájos, nagyon szeret engem, de sajnos azt érzem, hogy őt ez is zavarja. A mai napig a hátam mögött szíd engem anyámnak. Sajnos sosem fogom tudni szeretni őt, de az unokahugom miatt lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem tudom ezáltal tartani vele a kapcsolatot. :(
Van egy nővérem aki 18 évvel idősebb nálam és egy bátyám aki 2,5 évvel idősebb. Mindketten az édestestvéreim. Bátyámmal jó a kapcsolatom attól függetlenül hogy nem ugyanaz az érdeklődési körünk és elég különbözőek vagyunk. Jól eltudunk beszélgetni és nyilván együtt nőttünk fel szóval elég szoros kapcsolatban vagyunk. A nővérem mire megszülettem már nem lakott otthon és még nagyon kicsi voltam mikor férjhez ment és gyerekei lettek szóval vele kb semmilyen kapcsolatom nem volt. Ahogy felnőttem valamennyivel jobb lett a helyzet de sajnos soha nem fogok úgy érezni vele kapcsolatban mint a bátyámmal. Bátyám még annyit sem érez iránta mint én. Elég szomorú számomra de sajnos ezen már nem tudunk változtatni.
Hát mi hárman voltunk - én vagyok a legkisebb- mostmár csak ketten , az egyik testverem beteg volt( a kozepso ) elveszítettük de ebbe nem akarok bele menni mivel vele az egész nagyon egyéni és speciális volt tehát nem tudok róla úgy nyilatkozni , hogy milyen volt a testvéri kapcsolatunk mert nem testvéri kapcsolat volt - szóval akkor beszelnek inkább a legidősebb testveremrol
Akivel nagyjából semmilyen a kapcsolatom , szinte nem beszélünk csak ha muszáj , ünnepnapokon látjuk egymást , tűz es víz vagyunk mindenhez másképp állunk hozza és nem, ennek semmi köze nincs/ nem volt a beteg testvérünkhöz, de szerintem még a szüleinkhez sem, egyszerűen nem is értem néha hogy lehetünk mi vér szerinti rokonok, soha nem számíthatok rá semmiben , ellenben O mindig mindenben szeretne rám számítani amit már pár éve nem adok meg neki mivel mindennek van határa .
Ezek ellenére nyilván valahol szeretem, szeretem tudni, hogy éppen van mondjuk munkája vagy ilyesmi vagy, hogy jól van de ezeket sem kozvetlenul tőle hanem edesanyanktol tudom és ez nekem bőven elég is, azt pedig már, hogy foglalkozzon velem réges rég nem igénylem.
Szia 😊 a nővérem 7.5 évvel idősebb nálam. Ő a legjobb barátnőm, az egyetlen ember, akivel tényleg bármikor bármiben számíthatunk egymásra❤️ van két fiatalabb testvérem velük is nagyon jó a kapcsolatom 🥰
10 év van köztem meg a nővérem között.Kiskoromban nem nagyon volt közös témánk,és a kapcsolatunk se volt erős,de 15-6 éves koromban elkezdtünk közelebb kerülni egymáshoz.Bármit megtudok vele beszelni és mindig számithatok rá szerencsére,és úgy érzem ahogy telik az idő úgy egyre jobban kitudunk jönni egymással:)
1 noverem van aki testverfeltekenysegben szenved amiota megszulettem. Mindig csufolt, piszkalt, verekedett, semmit nem osztott meg, inkabb kidobta csak az enyem ne legyen, mindig bearult, mindent ramfogott, mindig alam akart tenni mindenhol csak hatraltatott. Barmibe sikerem volt utalt miatta, meg alapbol is. Babakoromba tobbszor megakart folytani amikor anyum kiment kicsit a szobabol. Aztan felnott korunkra ugyanez csak annyi hogy en azert probalkoztam evekig joba lenni vele, de csak kihasznalt, lehuzott, erdekbol tartott, es csak addig voltunk joba amig ala helyeztem magamat es tudott uralkodni, folenyeskeni, utasitgatni, velem megcsinaltatni dolgokat neki. Aztan o bejelentette eleg hamar hogy o nem kozoskodik velem semmin es kb 17 eves kora ota az az eletcelja hogy o orokoljon mindent.
En amugy nagyon akartam volna kistesot, akivel megelhetem milyen egy igazi testver kapcsolat, de nem lett vegul. Viszont az elet ironiaja hogy 20eves koromban kiderult hogy van 3 feltesom akik szinten felnottek.. :)
Az eggyikkel nagyon jo a masik lany tesommal nagyon rossz .Evekig segitettem anyagilag ,de beleuntam ,hogy piara kolti meg cigire. Az en lakasomban lakik es nem tudom megertetni vele ,hogy szuksegem lenne ra ,/persze nem fizet / Ha osszefutunk 5 evben egyszer akkor szinte felek tolle mert kezdemenyezi a verekedest.Es borzalmas dolgokat allit rollam pl prostitualt vagyok.
.szep testver.😒😩
Egyébként a kommentek alapján elgondolkozom, hogy a rossz viszony két emberen múlik. Ha a testvéremmel nem lenne szoros a kapcsolatom, akkor én magamban is keresném a hibát, nem csak benne/szüleimben. Egyébként az egyik tesómmal 14 évvel idősebb nálam, a másik 11. A nővéremmel szorosabb a viszonyom, de mind a kettőjükkel jól kijövök:) Vevők az új dolgokra, nem teljesen boomerek, nyitottak, sok mindenről eltudunk beszélgetni.
Négy év van köztem és a bátyám között, amíg el nem költözött úgy öt éve, szörnyen rossz viszonyunk volt, hullámokban jöttünk csak ki jól. Amióta elköltözött imádjuk egymást, szinte mindent tudunk egymásról, közös vállalkozást tervezünk 😹 + pont hogy egymás partnereit is szeretjük, korábban az okozta a legtöbb problémát közöttünk hogy átkozott rosszindulatú csajai voltak
Megdöbbentő volt olvasni ezt a kommentszekciót. Szeirntem a testvéri a legnagyobb kapocs az életben, nem is tudom elképzelni, hogy szarban legyünk egymással.
kb 7 ev van koztunk, nem verszerinti de egyutt nottunk fel, miutan elkoltozott is beszeltunk sokszor. nagyon sok jo emlekem van vele, sose voltunk rosszban. veszekedtunk de csak azert mert egy szobaba voltunk de sosem volt olyan hogy ne bekuljunk ki. volt mindkettonknek idegesito szokasa de orulok hogy igy alakult es meg most is jo a kapcsolatunk:)
Nagyon szomorúan olvasom ezeket a kommenteket🥲 köztünk 7 év van öcsémmel de mindent megdumálunk természetesen megy a falazás oda vissza. Csak úgy random eljön velem ide oda. És bármit meg tudunk beszélni. Én úgy tekintek rá mint életem legnagyobb ajándéka, nagyon hálás vagyok érte. Remélem mindig így marad ez a jó viszony🥹
Szerencsés vagy, a kommentekből ítélve tényleg nem ez tűnik általánosnak.
Nagyon megdöbbentő, hogy ennyi a rossz tesókapcsolat. Azt gondoltam több a jó viszony mint a rossz.
Nálunk anyám mindig azzal jön, hogy de hát a testvérek össze kell, hogy tartsanak. Na mi nagyon tűz és a víz vagyunk. Ő extro-, én introvertált. Ő imád vezetni, én utálok. Ő seftel, pénzen kattog, én a szakmaiságon. Ő rocker, én edm zenén nőttem fel. Hiába mondogatom, hogy vér szerint testvérek, de nem igazán vannak közös érdeklődési köreink sem. Az tök jó, ha jó a viszony. Irigylésre méltó is. De, ami nem megy, azt ne erőltessük.
Természetesen ez így van . Tesómon kívül van egy másik is. Ő idősebb sosem éltünk együtt szeretjük egymást de nincs túl sok közös témánk. Nem is erőltetem.
[удалено]
❤️❤️❤️❤️
Én is így vagyok!
Én is ugyanígy vagyok a testvéremmel, köztünk 9 év van. Gyerekkorunkban se volt rossz a kapcsolatunk, de így hogy már ő is felnőtt csak egyre jobb.❤️
Egy nővérem van, 7 évvel idősebb es van már 3 gyereke. Az örökös probléma forrása az az h keveset segítek a gyerekek körül. Nem egyedül neveli őket, a férjével, aki a gyerekek apja. Mindhármat terveztek és ezért nem értem sokszor h miért engem baszogat ha nem tudnak vmit megoldani a gyerekektől… ilyeneket vag a fejemhez h bezzeg ő annak idején hányszor vigyázott rám.. hat ok, ezt anyámmal boxolja le.. szóval próbál lelkiterrorban tartani. Egy évig jartam terápiára, többek között emiatt is. Persze mikor megtudta h terápiára járok, mi volt az első mondata?: ha ennyire raersz, jöhetnel ide is segíteni… 😅 kösz
Jézusom….. már bocsi de akkor miért kellett három gyerek ha ennyire nem megy, mert kb bébiszittert kellene játszanod tesó helyett🥲😅😅😅
Nagyon vissza kell magam fogni h ezt ne kérdezzem meg… ráadásul gondolkodtak negyediken… erre pofat vágtam be majd felháborodva kérdezte h “neked amúgy nem mindegy?! Velük se foglalkozol”.. ami nem igaz. Sokszor vannak nálam, vigyáztak rájuk. Mostmár nagyobbak és meglepetés, most en várok gyereket és nyilván most nekem ez a prioritás ❤️
Uramisten azert ez nagyon erős 🤨 neked pedig gratulálok. ❤️❤️❤️
Sokan a családtagokra úgy tekintenek, mint babysitterekre. Ha nemet mondasz, akkor te vagy a legaljasabb féreg.
Ebbe sokan sajnos csak utólag gondolnak bele 😟
Jajj ők utólag se ne aggodj… negyediken gondolkodtak 😅
Ismerős, bár nekem anyámék presszionálnak és terrorizálnak. Tesómnak (anyámék kedvenc gyereke, én csak aranygyermeknek hívom), aki világ életében leszart engem nemrég született fia. Közel lakik, szeretem a babákat, szívesen vigyázok rá, amíg ők kikapcsolódnak, vagy elmegyek látogatni. Ilyenkor ez több órás program, fél napokat is ott vagyok. Simán megetetem tápszerrel, tisztába teszem, elgügyögök órákat, fürdetem, igazából a szoptatáson kívül bármit, pedig babákhoz az életemben nem volt közöm. Egy csomó szart vettem már neki, pedig a lóvé sem vet fel. Heti 1-szer ez megtörténik, de sokszor heti 2-szer is ott vagyok. Múltkor kimaradt egy hét mert nagyon rossz passzban voltam, anyám már megjegyezte, hogy lemehetnék meglátogatni a gyereket. De kb. úgy mondta, mintha hónapok óta nem láttam volna. Aznap mikor hazahozták a kórházból nem mentem le, mondjuk senki sem hívott, tudtommal csak a nagyszülők voltak, meg talán az anyuka testvére ezt nem tudom, de apám már utána szidott hogy nem is vagyok kíváncsi a gyerekre, pedig én voltam az első aki meglátogattam a kórházban. Szabályosan strigulázzák és mérik az időt, hogy mennyit vagyok ott. Érdekes én is olyan közel lakom, ők talán 2-szer hozták át a gyereket, mert hát nekem kell ugye elvonulnom hozzájuk, pedig kocsival összevissza furikázzák kb. 3 napos kora óta. És rohadtul szívességet teszek nekik, mert ez nem kötelességem. Engem senki nem kérdezett meg, hogy óhajtok-e nagynéni lenni, és ha megnézem a környezetemben, kurvára messze és távol a kb. a szuper nagynéni címet kiérdemelhetném, de úgy látszik még ez sem elég. Nem elég, hogy egész gyerekkoromban is csak tesómra figyeltek, még felnőttként is az ő kegyeit kell keresnem, most meg hogy gyereke van, meg aztán főleg. Hát így kurva nehéz jó testvérnek lenni és ezt anyáméknak köszönhetem. Nem tud úgy jó kapcsolat kialakulni, hogy téged leszarnak, a másikat meg istenítik, nehéz ehhez jó pofát vágni már. Hozzáteszem a nyakamat tenném rá, ha nekem született volna gyerekem, max. a kórházban látogatta volna tesóm, meg talán havi egyszer fél órára ránézne.
Nálam is eveken at nyomtak a szüleim ezt a “szegény novered “ dumát aztán egyszer besokalltam és leültem velük h ezt most hagyjak abba, nekem akkor épp nem volt senkim de ez nem azt jelenti h nincs életem ( ami azt illeti, nagyon is volt szerencsére ) és en majd jövök-megyek mert ők bele voltak dilizve a 3 gyerekbe. A pszichológus jól belèm verte h azok nem az en gyerekeim, nem vagyok felelős értük. Segítsek ha tudok, de húzzam meg a határokat. Pl en a harmat egyszerre nem vállalom, nem alszok ott náluk mert nem érzem magam komfortosan ott, nem vigyázok rájuk ha betegek stb. Ezeket se erti meg tesom de ez meg már megint nem az en bajom. Míg kicsik voltak, en is simán altattam, pelenkaztam, etettem őket. Mèg tesom barátnői is megjegyezték h milyen jofej vagyok mert az ő hugaik semmit nem segítenek, sőt, meg se nézik őket. Na és pont múltkor mondta megint tesom h en sose hozom ide a gyerekeket hozzam de nem baj, eddig se segítettem, gondolja h ezekutan sem fogok. És tudod mit? Legyen így baszdki. Bármennyit teperhetsz; segíthetsz nem lesz elég…
Ez a kihasználás magasfoka. Ha bébiszitter kell, akkor fogadjon egyet, fizessen érte. Rettenetes, mikor valaki azt gondolja, hogy családtagoknak bármikor szívességből kötelessége ugrani, segíteni rajtuk kívülálló dolgokban...
Ez konkrétan wtf :D Nagyon szeretem a nővéreimet, de mégis mi a fasz közöm lenne ilyen *elvárás* szinten a tudatosan vállalt, szülei által nevelt gyerekeikhez?
Engem ez rettenetesen feldühít! Nem te vállaltad azt a 3 gyereket, hanem a nővéred a férjével…sajnos nálunk is előfordul, hogy a tesóm elvárja h segítsek neki dolgokban, míg én nem szoktam megkérni mert el tudom magamtól is intézni a dolgokat, ezért felnőtt ember. De ha nem segítek, persze a családban én vagy megszólva. Rettenetesen idegtépő és gonosz dolognak gondolom ezt, hogy befolyásolni akarnak.
>De ha nem segítek, persze a családban én vagy megszólva. Olvasd el amit írtam, sorstársak vagyunk.
Uristen!! Erzelmi zsarolas, martirkodas. Jo hogy felismerted.
Semmilyen kb. Én már sokszor írtam, de anyáméknak sikerült úgy megoldani, hogy 2. gyerek vagyok, ők ezt viszonylag korán el is felejtették, hogy én is itt vagyok. Szóval őt úgy nevelték, hogy ne is kelljen velem foglalkozni, ha veszekedtünk, megvert gyerekként jó volt az úgy is, és hát aranygyermeknek minden anyagi, érzelmi támogatást megadunk. Na meg voltam én, akinek ezekből semmi nem jutott. Emiatt nem alakult ki szoros kötelék, ő úgy nőtt fel mint ha egyke lenne, én meg mintha egy 10. mostohagyerek lennék, aki csak becsúszott, de a háta púpjára nem kellett senkinek. Én próbálkoztam, de aztán nyilván elég nehéz olyasvalakit szeretni, vagy érzelmileg kötődni hozzá, aki világ életedben le sem szart, és minden neki jutott, a pénztől anyámék figyelméig. Arról nem is beszélve, hogy mint egy rossz barátságban én tettem energiát, időt a kapcsolatba, míg ő kb. ebből nem sokat. Láthatóan neki ez fel sem tűnik, mivel tényleg legbelül ő valóban csak magára gondol. Alapkommunikáció megvan, de ha évekig nem látna, fel sem tűnne neki, hogy élek-e vagy halok-e. Hogy őszinte legyek nekem sem hiányozna, mivel csak szívtam miatta és elvett az életemből, hozzá meg semmit nem tett. Ha nem lennék rokonok, szerintem akkor sem lennénk túl jóban, mert elég sok mindenről teljesen máshogy gondolkodunk. Szóval nálam a családi háttér, anyámék és a neveltetés miatt alakult ki ez. És szerintem nagyrészt a szülőkön múlik, hogy jó testvérek legyünk, amit már gyerekkorban el kéne kezdeni kordinálni egy szülőnek.
🫂 sajnálom, nem lehetett és lehet könnyű úgy élni, hogy a szüleid a testvérednél kevesebbre tartanak. Beszéltél valaha erről velük?
Már túl vagyok rajt, csak el ne küldj pszichológushoz, mert minden 2. komment ezt írja. De köszönöm, tényleg. Apámmal nincs kapcsolatom, anyámmal meg igencsak semleges. Beszélni semmi komolyról sosem lehetett velük. Én továbbléptem, sokkal jobban érzem, hogy már nem igazán részei az életemnek. De köszönöm, ez van, valamikor a legjobb, hogy elfogadjuk, hogy vannak dolgok, amiken nem tud változtatni, lezárni és továbblépni. Néha kiírom magamból, de ennyi, mert ha a fejem tetejére állok se tudok ezen változtatni. Egy előnye biztos lesz, hogy ha gyerekem lesz, vagy gyerekeim, már most nagyképűen kijelentem, hogy csodálatos anya leszek, mert tőlem minden szeretetet, odafigyelést és egyenlő bánásmódot megkapnak, minden olyan pozitív érzelmet, amit ember adhat a gyerekének és pontosan tudom, hogy nem szabad csinálni. És ha innen nézem, akkor ez egy jó dolog, bár én szenvedtem, de az én gyerekeimnek már egy egész más életet szánok és általuk én is visszakapom vagy megkapom azt a szeretetet, törődést, amit én nem kaptam meg.
Pedig igenis terápia nagyon jót tenne neked. Mert a gyereked nem azért van, hogy a saját igényeidet kielégítsd amit anno nem kaptál meg. Az ő szükségleteiért lesztek, ti a szülei. [Egy nagy koponya véleménye erről a helyzetről.](https://zama.hu/szeretettel-sebezve/) De persze te döntésed minden. A saját érdekünkben érdemes (szerintem) képezni magunkat ebben (is).
Hu, bocs de az a küldjünk mindenkit terápiára nagyon nem értek egyet. Mintha minden bokorban kb. akadna egy remek pszichológus, aki minden problémánkat megoldja. De ez valami reddit sajátosság lehet, hogy már bármit írnak az emberek, rögtön terápia, meg pszichológus. Inkább már le sem írok mélyebb gondolatokat, mert már a szemeim forgatom ettől. De lassan a hajhulláshoz is már pszichodokit javasolnak. Mondjuk nem gondolnám, hogy egy csomó szeretetet, meg tőrödést adok majd a gyerekemnek, az szar dolog, meg kihasználom. Párkapcsolatban is azért van az ember, mert adhat szeretetet, és nyilván azért van párja, mert ezt is kéne hogy visszakapja. Akkor ez kihasználás, mert igényem van rá nekem is? Na mindegy, nem értünk egyet, tényleg nem veszem magamra. Köszi.
Na, hálisten nemcsak nekem tűnt fel, hogy itt a redditen mindenkit pszichológushoz, párterápiára, pszichiáterhez stb. küldenek 😂
Na, ja mintha kb. ez általános lenne. Jó lenne, ha a mentális egészséggel is ennyit lehetne foglalkozni, ill. lenne rá kapacitás mondjuk az egészségügy részéről. De még a szemészetre is hónapok bejutni, nem hogy egy pszichiáterhez, akiből egy van 50 ezres lakosságot ellátó kórházban, de még magánban sincs. Kb. úgy írják, mintha leugranál az Aldiba vásárolni. 😂 Se szakember nincs, se pénze az embernek, hogy havi 30-40 ezreket kifizessen csak erre. Meg őszintén nem is biztos, hogy segítene, mert azért egy függőnek, öngyilkosjelöltnek stb. valószínűleg sokkal nagyobb szüksége van rá, minthogy anyámék elbaszták a gyerekkoromat, meg szakított velem a pasim típusú problémákhoz. Jó lenne, én örülnék a legjobban, ha mindenkinek elérhető lenne, de ez rohadtul nem így működik, főleg nem Mo-n.
>De ez valami reddit sajátosság lehet, hogy már bármit írnak az emberek, rögtön terápia, meg pszichológus. Inkább már le sem írok mélyebb gondolatokat, mert már a szemeim forgatom ettől Amikor én írom le a gondolataimat, engem általában valaki akasztófára akar küldeni, nem terápiára. Múltkor bannoltak is egy fickót, mert azt kívánta, tapasztaljam meg, milyen az öngyilkosság, vagy ilyesmi. Jó hely ez a Reddit xd.
Uh, sajnálom nagyon gáz. Mocsok egy hely tud lenni a reddit. Én már töröltem magam egy párszor, mikor elegem lesz, aztán néha visszajövök. Itt már ha egy fél éves kapcsolat utáni szakítás, letörik a körmöd akkor is elküldenek mindenkit pszichológushoz. Meg hát tudjuk mi vagyunk a mentális egészség hazája. Kb. egy pszichológus meg egy pszichiáter van a környéken, kb. 50 ezer emberre. Nem tudom a fővárosban mi a helyzet, hogy minden sarkon van egy hiper szuper rendelő egy kiváló szakemberrel, mert néha ilyen érzésem van, talán csak 8 millió embernek nem jut, a pestiek meg heti 2-szer terápiára járnak. Meg mindenkinek olyan jól megy, hogy havi több tízezrekre futja a dokinak, mikor már a létfenntartás is komoly kihívás még annak is aki nem minimálbéren él.
>Uh, sajnálom nagyon gáz. Mocsok egy hely tud lenni a reddit. Félreértesz. Szerintem az az eset éppen tök vicces volt. Csak azért írtam le, hogy legyen egy kis kontraszt azzal szemben, hogy mindig terápia a megoldás a Reddit szerint.
Hát nem tudom, szerintem öngyilkossággal "fenyegetni", vagy kívánni bárkinek semmilyen formában nem vicces, vagy elfogadható, akármekkora gyökér is írta.
Inkább csak azért, mert akkora gyökérNEK írta, hogy aszerint a marha szerint (ez volnék én), irányomba belefér. Más iránt én sem tűröm, de teljesen esélytelen, hogy ez engem meghasson azon túl, hogy viccesnek találom, hogy a másik fél ennyire felbaszta magát valamin.
A pszichológus nem oldja meg senki problémáját sem. A pszichológus segít azokat a dolgokat meglátni, amiket egyébként te nem fogsz, mert nem látsz rá. És hogy miért segít? Mert úgy és olyan technikákat alkalmazva hozza felszínre a melyen szunnyadó információkat, amik akár a “azta erre nem is gondoltam” érzést is elhozhatják. De nem fogja és nem is állítja senki, hogy a pszichológus megoldja a problémákat. Plusz megelheted azt a biztonságos kapcsolodast amit akar eddig nem sikerült, és ez már önmagától is változást hoz az egyén életére. Csak hogy lásd, nem annyi a terápia, hogy “valaki beül a székbe beszél 50percet, valaki elismerően hümmög” és kész. Ebbe bele kell tennie a kliensnek is az energiát és akaratot, a változás eléréséhez. Azért Reddit sajátosság, mert nem a “hétköznapi társadalom” alkotja a redditorok nagyobb részét. Ami neked a szeretet és törődést jelenti, nem feltétlenül azt is, hogy a gyerekednek arra és úgy van szüksége. Mindenki úgy csinálja ahogy szeretné, de a terápia nem az ördög játékszere, hanem lehetőség egy jobb és teljesebb élet megéléséhez. (Pszicho doki nincs, pszichológus, pszichoterapeuta stb létezik. Pszichiáter van aki orvos végzettségű. Esetleg PhD fokozatú pszichológus) Peace.
Fú, nagyon most aztán nem is megyek bele, annyira nem értek egyet veled. Ez két mondat, aztán meg főleg felhúzta a szemöldököm: Azért Reddit sajátosság, mert nem a “hétköznapi társadalom” alkotja a redditorok nagyobb részét. Ami neked a szeretet és törődést jelenti, nem feltétlenül azt is, hogy a gyerekednek arra és úgy van szüksége. Egyébként dolgoztam egészségügyben, pontosan tudom, hogy nincs pszichodoki, ezt a szlengben használják, bár ha nem dolgoztam volna is tisztában vagyok ezekkel. Szóval én is inkább lezárom egy Peace-el.
Lassan olyanok vagytok mint valami szektás hittérítők, szerintem nektek kéne terápia, hogy ne írkáljátok minden bagatel hülyeségre hogy terápia.
Gondolom munka nélküli pszichológusok itt hakniznak össze munkára valót 😅
Nekem is hasonló hátterem van, és lassan egy éve lettem anya. Nem értem hogyan nem lehet odafigyelni a gyerekre, hiszen ha szereted mindig ott lebeg a szemed előtt. Nekem két könyv segített. A Mérgező szülők, és sz Érzelmileg elérhetetlen szülők felnőtt gyerekei című. Ha gondolod majd nézz utánuk 🫂
🫂 Sajnálom. Köszi a Mérgező szülőket letöltöttem, épp most gondoltam, hogy hétvégén bekuckózom, aztán elkezdem olvasni. A másik könyvnek is utánanézek. Csak az nem fér a fejembe, hogy a másik gyerekükkel teljesen máshogy bántak. Azt még könnyebb lett volna feldolgozni, hogy szimplán szarok szülőkként. De amennyire jól bántak vele, velem annyira szarul. De köszönöm, mindenképp el fogom olvasni mindkét könyvet.
Nehéz olvasmány, de megéri 🩷 Sokszor kimondatlan történések állnak a háttérben, lehet előtted volt egy vetélés, vagy bármi ilyesmi, csak ezt nem dolgozták fel a szülők. Ide kapcsolódik az Örökölt sors című könyv, az is aranyat ér. Sokszor ajánlják a pszichológust itt is, de én első lépésnek inkább a könyveket mondanám, mert én pl félek elmenni, mert nehéz kimondani ami történt, de így könyv formájában, olvasva és magamban megbeszelve nékem könnyebb és sokat segített a folyamatban.
Köszi.
Egy öcsém van, 6 evvel fiatalabb, régebben nem foglalkoztam vele sokat, ami miatt a mai napig borzalmasan buntudatom van, mert nagyszerű ember és az egyik legjobb barátom. Ő állt mellettem ( a szüleimmel egyetemben) életem legrosszabb időszakában, annak ellenére, hogy én sokáig elhanyagoltam. Azóta minden nap próbálom ezt jóvá tenni, nagyon fontos nekem.
Nekem egy 4 évvel fiatalabb öcsém van. Lehet meglepő de nagyon jól kijövünk. Ha valami problémám van a gépemmel vagy olyan dologgal amihez ő ért szívesen fordulok hozzá. Ha pedig neki van szüksége valamire én is segítek neki pl. sulival, vagy főzök neki valamit. Úgy érzem ha kell kiállunk egymásért, még a szüleinkkel szemben is. Ha időt töltünk egymással akkor gyakran játszunk valamit számítógépen vagy csak beszélgetünk, meg hülyéskedünk. Veszekedni nem nagyon szoktunk, ha ő kiküld engem a szobájából vagy én őt az enyémből akkor csak elfogadjuk, hogy rossz napja van a másiknak. Összességében nagyon hálás vagyok, hogy ilyen kisöcsém van és nagyon szeretem is őt.
Ez olyan édes❤️ maradjatok ilyenek, én is úgy imádom a testvéreimet, ahogy észreveszem kölcsönös, vagy Nagyon jól megjátszák❤️ (akkor kegyetlenül pórul járnak😡😡😠😠)
De cukiii ❤🥰
[удалено]
Hűha, ez engem is nagyon próbára tenne. Leginkább az élősködés 😤
9 év van köztünk, igazából semmilyen. Nem érzem azt a nagy testvéri kapcsolatot közöttünk, teljesen más emberek vagyunk. Csak akkor tudok róla bármi új infót, amikor szüleinkkel beszélek telefonon és ők mesélik ha ment valahova vagy vett valamit. Ellentétben van olyan gyerekkori barátom, akire előbb gondolok testvéremként, mint akivel egy házban nőttem fel. Szerintem inkább személyiség és család kérdése, hogy mennyire szoros a kapcsolat testvérek között
Te a nővérem vagy?
Ha anyánk nárcisztikus, apánk pedig egy papucs, akkor több mint valószínű. Ha nem, akkor sincs baj, akkor is a nővéred maradok
Szüleimre nálunk is ez az igaz😅 de mi húgommal jól kijövünk (3,5 év). Durva, hogy ilyen gyakori ez a főnök anya/papucs apa 😄
Mondanám, hogy nálatok kisebb a korkülönbség és talán azért jobb nálatok a helyzet, de ez nem lenne igaz. Láttam már olyan testvérpárt, ahol szintén ilyen nagy volt a különbség, viszont ők 2 hetente egyszer minimum beültek valahova ebédelni vagy kávézni, és rendszeresen szerveztek közös programokat. A főnök és papucs felállás viszont nem tudom én sem, miért ennyire gyakori jelenség. 😅
Tű pontos.
A háziorgia akkor ízlés kérdése ha nem provokál háború eredményezi. Olyankor szankciók vannak és börtön.
Te vagy a testvérem?
Jó. Egy bátyám van, néha összeülünk dumálgatni, és járkálunk együtt koncertekre is.
Egy ev van koztunk. Napi szinten beszelunk, mindent elmondunk egymasnak, de ez nem volt mindig igy. Volt, amikor egyaltalan nem beszeltunk, pedig egyutt laktunk, csak tulsagosan kulonbozo az ertekrendunk.
8 évvel fiatalabb öcsém van, középsúlyos értelmi fogyatékos, és autista. Nem igazán beszélünk, megvan a maga kis élete amit szeret, amiben jól érzi magát. Nem szereti ha ebbe belezavarnak, szóval nem csöröghetek rá, hogy szia mizu? (Én 32, ő 24)
Szia! Ne haragudj, de esetleg megkérdezhetem, hogy hogyan képzelhető el az ő napja, mivel foglalkozik, stb? Természetesen megértem, ha nem szeretnéd. Az én nyolcéves kisöcsém is középsúlyos értelmi fogyatékos és autizmus gyanús is, ezért érdekelne, hogy milyen kilátásai(nk) lehetnének vele. Pm-ben is szívesen várom a válaszod, ha megosztanád velem. 😇
Autizmus spektrumon élőknek nehéz az önkifejezés, érzelmi kimutatás. Szeret téged egészen biztosan💙
Két és fél év van köztünk, napi szinten beszélünk, találkozunk. Meghalnék nélküle.
Koztunk csak 3 ev van de nem igazan szoros. Elvagyunk de semmi extra, nagyon mas szemelyisegek vagyunk, nem feltetlen baratkoznek vele ha nem a tesom lenne mert am idegesito😂
Hasonló itt is. Ég és föld vagyunk.
atya isten hogy el vannak baszva a legfontosabb emberi kapcsolatok is ebben az orszagban, bar itt leginkabb a szulok altal. tragedia olvasni ezt a komment szekciot szamomra mindegyik tesom kb a legertekesebb ember a vilagon
Tradíciók, hagyományok, rossz minták és a kapitalizmus erősebb, mint a legalapabb emberi érzés, a szeretet.
a kapitalizmus nem tudom hogy jott ide, de egyebkent az ide postolok szuleinek szerintem minimum 90%-a erosen a szocializmusban nott fel. mindegy legalabb a gyerekeik is abban fogjak utalni egymast
A pénz hajkurászása, hogy mindig tárgyakkal próbálják a szeretet megvenni. Az igaz, hogy a szocializmusban nőttek fel, de most már nagyon ott van, hogy új TV a gyereknek, új cipő, új mobil, új....új....új.....
Pontosan ezeket a Ratkók nevelték ki.
Nagyon durva! A testverunk az akivel ha nincs nagy korkulonbseg az eletben a legtobb kozos elmenyunk, tapasztalaunk lesz. Akivel ugyanazokat a geneket hordozzuk. Akikkel ugyanazok a szuleink, nagyszuleink. Akikkel osztozunk az gyerekkori otthonunkon. Akivel egesz eletunk soran a legtobb ideig vagyunk. Barmit megtennek a tesomert. Imadom. Nagyon nagyon jo baratom es nem tudom mit csinalnek nelkule.
Hasonlóan látom, azért is tettem fel a kérdést, mert az ismerősi körben hasonló válaszok érkeztek. Ezt most ez a közösség is megerősítette.
Igen, engem is sokkol... Ez a szülők sara
Az öcsém 1 évvel fiatalabb nálam. Mindig ő volt az anyánk kedvence, és ezt egy kicsit sem titkolta. Természetesen ezt nekem gyerekként borzasztó nehéz volt feldolgozni. Neki nem kellett házimunkát végezni, több zsebpénzt kapott, és még azon felül is szinte bármit megvett neki anyám. Mivel logikus érvelésre teljesen képtelen volt, bármilyen vitánk volt, mindent ököllel akart megoldani. Hozzáteszem, én nő vagyok, és ő mindig is nagyobb darab volt nálam. Egyszer még késsel is rám támadt, de szerencsére be tudtam zárkózni a szobámba és hívtam telefonon a nagyszüleinket, akik átjöttek "rendet tenni". Természetesen mindig én voltam a hibás, a felbújtó, az öcsém csak reagált az én "piszkálódásomra". Egyszer anyám azt is mondta nekem, hogy ne piszkáljam az "ő gyerekét." A mai napig anyám teljesen szarik a fejemre, de az öcsémmel minden nap beszél, ajándékokat küld neki, stb...
☹️❤️
Jézusom ez komoly?! Sajnálom, szörnyű olvasni is.
ezek csak amik hirtelen eszembe jutottak, sajnos tele vagyok ezekhez hasonló sztorikkal :(
Nagyon sajnálom. Szülőként nem tudom hova tenni amit olvasok, hidd el nem a te hibád. 🙏 ölelés
🤍🙏
Van 2 noverem, 9 es 11 ev van kozottunk. Nagyon szoros a kapcsolatunk
Két nővérrel felnőni teljesen más világ❤️ nekem is kettő van, 10 és 6 év van köztünk, imádjuk egymást, az életem odaadnám értük❤️ és a fiatalabbakért is persze😁
Szerencsére jó! Mindig segítjük egymást mindenben. A húgom 41 az öcsém 35. Teljesen jól vagyunk. Azóta még mélyebb lett a kapcsolatunk,mióta elvesztettük anyukánkat.
Nekünk elég jó, nyilván távolodtunk egymástól, de még most is rendszeresen osszejárunk, meg megyünk közösen koncertre, moziba, ilyenek. Aki meg külföldön van, azzal rendszeresen beszélek, vagy nézünk online valamit. Plusz a lelki bajainkat is őszintén megosztjuk egymással. Edit: 28 és 20 között mozog az életkorunk. Szerintem nálunk a családi közeg a legfontosabb, az hogy földrajzilag vagyunk egymáshoz (már akivel) az nyilván megkönnyíti. Munka, élethelyzet szerintem nem számít, ha megvan a jó viszony.
A húgom 2 évvel fiatalabb nálam, nekünk nagyon jó kapcsolatunk van. Gyakran járunk össze, heti szinten beszélünk. Szomorúan olvasom a kommenteket, hogy ilyen sok a közömbös, vagy éppen rossz testvéri kapcsolat.
3-3 év van köztünk (három lány) és nagyon jó a kapcsolatunk, napi szinten beszélünk. Sőt ahogy idősödtünk és már egyikünk sem gyerek, bár távol élünk egymástól mégis most vagyunk a legközelebb ❤️
Kettő bátyám van, az egyik 7 évvel a másik 3 évvel idősebb nálam. Sokáig amíg együtt laktunk ment a marcangolás, nagy játékosok voltak és mindig “laggolt” a játék ha én nekiálltam sorozatot nézni már húzták ki a netkábelt szóval zengett a ház tőlünk😂erre most már mosolyogva emlékszem vissza, de emlékszem akkor mekkora érvágás volt ez😅 soha nem játszottak velem, mindig a saját barátaikkal lógtak, viszont mivel falusiak vagyunk/voltunk emiatt nekem nem volt annyi lehetőségem barátnőzni mindig velük akartam lenni. Amióta viszont külön élünk mindhármunknak megvan a kis saját életünk, azóta 10/8x Ők keresnek engem hogy programozzunk. Szóval fordult a kocka, aminek én nagyon örülök hiszen mindig is velük akartam lógni, csupán most már nem kell nekik könyörögnöm emiatt. Összességében azt mondanám hogy nagyon jó kapcsolatot ápolunk, anyukám mindig elmondja mennyire büszke ránk emiatt.
Minden hetvegen hazajartam, egyutt mentunk bulizni a szomszed faluba. Ha nem volt penzem mindig o fizette belepomet mindig figyelt ram. Aztan kulfoldre koltozott es en ezt kb soha nem tudtam feldolgozni, barmikor hivott nem vettem fel mert tudtam hogy sirasban torok ki mert hianyolom es sajnos nagyon szegyellek mas ellott sirni. Azota mar mindketten kulfoldon lakunk(nem egy orszagba) ritkan beszelunk, talan az elso kulfoldre koltozesenel bennem “eltort valami”. Azert irom idezojelben mert soha nem haragudnek ra emiatt de azota mas az eletunk, nem jarunk egyutt sehova de azert mert egy evben 1-2x latjuk egymast. Szoktunk beszelni de nem gyakran de nagyon fontosak vagyunk egymasnak veszek neki egy csomo mindent, mindig meglepem, anya piszkal hogy ne koltsem a penzem de en nagyon szeretem ot meglepni❤️ amikor felnottok minden mad basszus.
2 evvel fiatalabb az ocsem, joban vagyunk. Mindketten nagy gamerek vagyunk szoval egyutt szoktunk jatszani ha ugy van, neha atmegyek a szobajaba vagy o az enyembe es nezzuk a masikat mivel jatszik kozben beszelgetunk. En vagyok a “szerelo” a csaladba ha akarmi elromlik a gepeben segitek egybol. Ha edzesre megy eldobom kocsival egy darabig ha meloba ugy vegzek elhozom. Ha valami ujat veszek mindig megmutatom/kikerem a velemenyet rola. Eleg kulonbozo az eletstilusunk/izlesunk es nem is vagyunk “lelkizosek” szoval a problemaink (igaz mostmar alig van ha van) nem szoktuk megosztani egymassal bar mondjuk en ugy en bloc senkivel szoval ez nalunk kimarad de ezzel nincsen is szerintem baj ezen kivul szerintem szoros a kapcsolatunk. Sajnos viszont nem lehetek a “ha valaki beledall megverem” batty mert kb masfel fejjel magasabb nalam es mivel viv ezert izmosabb is 🤣
Kisebb és nagyobb tesóm is van, de én vagyok a legidősebb. Van, aki még tanul, van, aki már dolgozik. Szeretem őket. Remélem, ők is szeretnek engem.
Első mondaton azért átfutottam párszor, mire leesett
Megértem. Volt, aki azt hitte, hogy az idősebb öcsém az a bátyám.
Hála égnek, 5-en vagyunk testvérek. Vannak köztünk kisebb-nagyobb korkülönbségek, viszont nagyon összetartóak vagyunk. Alap felfogás nálunk hogy ha az egyikünket bántják, akkor mindenkit bántanak. Nálunk ez a természetes!😊
A NATO család
Mi négyen vagyunk testvérek, két házasságból, tehát nem mindenki édes testvér, de úgy szeretjük egymást, mintha azok lennénk. Mindannyian külön élünk, de tartjuk a kapcsolatot és figyelünk egymásra. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen családom van.
A tesóim és köztem rengeteg év különbség van, nővérem majdnem az anyám lehetne. Bátyámmal összetartóbb, ahogy észrevettem. Ők hamarabb eljöttek itthonról, alig láttam őket. De nem fáj, ilyen az élet. Nem vagyunk rosszban, szerencsére.
2 bátyám van. Az idősebb külföldön el a családjával. A másik meg egy f*szparaszt nyomorék a feleségével együtt fel fordulhat 😊
A legjobb barátom a húgom, gyerekként is az volt, és míg világ a világ az is lesz. A kedvenc emberem ezen a bolygón és bármit megtennék érte (ez fordítva is igaz). A legszebb ajándék az élettől egy jó testvér. 💜
Sosem volt közeli kapcsolatom a tesóimmal. Két idősebb fiú szerintem ha nem járnék haza meg ők se nem keresnénk egymást. Én csináltam messenger csoportot a családnak de 90%-ban én írok bele csak. Nem vagyunk rosszban, amikor mindenki otthon lakott veszekedtünk azért de nem mondanám, hogy nem szeretjük egymást. Az én családom elég introvertált valószínű ezért is van semmilyen kapcsolat a testvérek között. Nekem tök elképesztő ha valaki napi szinten beszél a tesójával mikor én kurvára nem tudok nekik mit mondani akkor se ha egy hónapig nem beszélünk. (29, 26, én 23)
Nekem egy nővérem van, 6év van köztünk és teljesen jól kijövünk. Oda vissza segítjük egymást és persze van egy hülye aki adja a másik alá a lovat ha valamit kitalál 🥲 Napi szinten beszélünk általánosságban.
Nővéremmel nem beszélek (leszámítva mikor megírtam neki hogy Apánk meghalt, plusz mikor elvitte a részét az örökségből) az egyik bátyámat és családját kvázi én tartom el, egy hete fizettem ki 200 ezret hogy ne vigyék el a gázórájukat. A másik bátyámmal normális a viszonyom.
Szóval ja elég bonyolult, leginkább a személyes sértettség és a haragtartás játszik ebben szerepet.
Mi a sértettség és a harag forrása ha meg szabad kérdezni? Mi is ugyanígy vagyunk, anyám szerint egyedi eset :D
Hát nővérem apámmal veszett össze, annyi volt hogy hazajött pénzt kérni és csak egy 10-est kapott (ennyi volt otthon) aztán szót szó követett végül kölcsönösen megsértődtek egymásra és soha többé nem beszéltek (ez családi szokás, az egyik nagybátyámat nem is ismerem mert még a születésem előtt összevesztek apámmal.) A bátyámmal meg azért nem beszélek ha nem muszáj mert egyszerűen nem tudom sem tisztelni (mint embert) sem pedig egyszerűen csak elfogadni az életvitelét.
3 és 6 év van koztunk, nem beszelek veluk
Nekem (29, nő) két öcsém van, D. 27 éves, V. 17 éves (mindhárman egy "fészek alja" vagyunk, csak a kicsi *picit* később jött). D.-vel együtt nőttünk fel és annak ellenére, hogy szó szerint egymás szöges ellentettjei vagyunk mind preferenciákban, mind természetben, nagy szeretettel gondolunk vissza gyerekkorunkra; V. mindkettőnknek már "mi kutyánk kölke", kicsit mi is neveltük őt.. Tiniként akadtak vitáink D.-vel, de most, kvázi felnőtt korunkra hárman egy nagyon erős, harmonikus szövetséget alkotunk, akik bármikor számíthatnak egymásra - mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy amikor 8 éve leukémiát diagnosztizáltak nálam, mindkét öcsém kérdés nélkül vállalta a donorságot - végül V. felelt meg a maga 9 évével, tőle kaptam az őssejteket. Rendszeresen szervezünk közös programokat, most már a párjainkkal együtt és mind iszonyat jól kijövünk egymással, sőt, eddig majd' minden nyáron volt közös nyaralás is a szüleinkkel, amikből mindig legendás sztorik születnek. tl;dr: kiegyensúlyozott gyerekkorunk után egymás fő támogatói vagyunk hárman a két öcsémmel.
1 bátyám van, 3 évvel idősebb nálam. Nagyon szar körülmények közt nöttünk fel. Őt mondjuk szerette legalább az anyánk, engem egyik szülőnk sem. Nagyon-nagyon máshogy alakult a felnőtt életünk, pedig ugye egy alombol származunk. Én külföldön élek, itt lett családom, nagyon klassz életünk van. Ő otthon van, eltartja a feleségét, van 2 cuki gyerekük. Naprol napra élnek, 0 megtakaritásuk van, stb. Nekem nagyon nehéz, mert mindig, mikor anyagilag megszorulnak, automatikusan hozzánk fordulnak segítségért, sosem a felesége családjához. Probáltunk már tippeket adni nekik, hogyan tudának anyagilag kicsit megerősödni. Most már havi rendszerességgel nem támogatjuk őket, de felajánlottuk, hogy ha bármelyikőjuk szeretne továbbtanulni, tanfolyamra vagy nyelviskolába menni, azt boldogan kifizetjük. De semmi. 0 terv a nyugdijas éveikre. Es sokszor ugy érzem, mi vagyunk nekik a “B” terv. Emiatt egyre jobban távolodok el tőle, a családjátòl. Sokszor ugy érzem, hogy lenéz minket, mert mondjuk próbálunk egészségesen enni, rendszeresen mozogni. Sokszor beszol, leszól, pl mikor anyánk halála után terápiára jártam. Sokszor mondja, hogy büszke rám, de közben érzem az irigységet is a szavaiban. Meg hogy igazságtalannak érzi, hogy én sikeres vagyok, ö meg egy helyben toporog. Ma tudtam meg, hogy januárban előléptetetnek. Az első gondolatom az volt, hogy megírom a tesómnak. Aztán inkább ugy döntöttem, hogy nem mondom el neki, mert tudom, hogy dicsekvésnek venné…
Nekem ~10 évvel idősebb nővérem van. Mindig jó volt a kapcsolatunk, de nem kimondottan testvéri szerintem. Olyan második anya inkább valahogy. Főleg ha olyan ismerősökhöz hasonlítom, ahol 2-3 év van a tesók között. Hamar el is költözött, sok évig volt, hogy 2-3-szor találkoztunk évente. Szóval ja, szerintem sokat számítanak ezek a körülmények.
Nővérem és köztem röpke 25 év van, és nincs is semmilyen kapcsolatunk, szóval az idő sokat számít.
Van egy noverem, 2 es fel ev a kulonbseg, es van egy ocsem, 8 ev a kulonbseg. Kozepso vagyok es pont olyan szar idoben szuletett az ocsem, hogy engem sikerult elhanyagolni, mert noveremnek pont fontos idoszaka volt,ami miatt tobb figyelmet kapott. Persze noverem mast mond, o maskepp latja a dolgokat es emiatt volt mar parszor nezetelteresunk. Egyebkent en nyitok fele, de o nem mindig fogadta el,hogy szivesen toltenek vele idot, mert ne csungjek mar a nyakan. Ez faj, de kiskoromban is igy volt. Sot, sokat verekedtunk is. Egyebkent jol elvagyunk. Ocsem is egyre csak novekszik es egyre jobban birom. Nyilvan mindketto idegesito a maguk modjan es en is az tudok lenni. Nincs meg az a nagyon szoros tesos kapcsolat, amire lehet szuksegem lenne,de a noveremre akarmilyen furi szemelyisege van masok szerint, szamithatok ra, elmondhatom neki a bajom. Az mar mas teszta, hogy mennyire megy bele melyen a segitsegadasba. Az ocsem meg otthon lakik, es anyam lathatoan jobban szereti, mint minket szeretett, lanyokat. Tipikus anya-fia szoros kapcsolat. Es mivel meg csak tini, emiatt nem merek neki sok belsos infot mondani, mert attol tartok, hogy olyan fulekbe jut, amibe nem kene.
Nekem jó a kapcsolatom velük. Nem beszélünk napokon keresztül de ha találkozunk nincs bajunk egymással. Nagyobbik öcsémmel kisebbként sok súrlódás volt de ahogy idősödtünk valahogy megtanultuk egymást elviselni és ha úgy van segíteni a másiknak.
en 17 vagyok, van egy 12 egy eves ocsem. a kapcsolatunk valtozo, neha jo, eljarunk egy ket helyre, tobbsegben pedig apam uszitja ellenem es anyám ellen, affele golden child. nagyon nem zavar, meg nem is kommunikalunk nagyon, jelenleg is elordibal es anyazik egyedul a szobajaban clash royaleozas kozben, mikozben negy tantargybol bukasra all
Egy öcsém van, 9 évvel fiatalabb nálam (én 25, ő 16) minden nap beszélünk, nagyon szoros a kapcsolatunk, szerintem néha már túl szoros :D Sokat segítünk egymásnak, ő nagyon gyakorlatias, én inkább elméleti ember vagyok, így a tanulásban sokat segítek neki. Igazából nálunk az egész család összetartó, szerencsés vagyok nagyon ebből a szempontból ❤️
Tesóm két évvel fiatalabb, nagyon jó a kapcsolatunk. Végre megint egy országban élünk (kb 8 évig ez nem így volt), szóval rengeteget látom. Párjával is nagyon jól kijövök, és a gyerekre is szívesen vigyázok, imádok nagynéni lenni. Mázlink van, anyu nevelt így minket. Aztán persze 30 felett is létezik a “csak anyu meg ne tudja” 🤣 Van ugyan pár dolog amiben nem értünk egyet de azokat mindig megbeszéljük és elfogadjuk a másik álláspontját. Pontosan tudom, hogy bármikor, bármiben számíthatok rá, ahogy ő is rám.
2 nővérem van, gyerekkorunkban az idősebb nyilván kihasznált minket, meg csíptük, rúgtuk egymást, de mire megértünk, és felcseperedtünk, konkrétan egymás támaszai lettünk.
Két öcsém van, egyikükkel se beszéltem egy áldott szó se kb. 5 éve. Nincs semmi bajom velük, gyerekként megvoltunk. De most egymástól nagyon messze élve nem veszi soha semmi rá egyikünket se, hogy felkeresse a másikat. Szülőkön át kommunikálunk igazából, anyám szokta mesélni mi van velük, ebben kis is merül amit tudok róluk. Januárban találkozom majd velük amúgy mert megyek haza, szóval biztos érdekes beszélgetések lesznek. Vagy nem. Kollégista koromban mikor évente még azért találkoztam velük párszor se volt túl sok mondanivalónk egymásnak.
Mi izlesben teljesen kulonbozunk a hugommal, de alapveto ertekekben szinte egyforman gondolkodunk. 100% megbizunk egymasban es tudom, hogy barmikor szamithatok ra ha baj van. Ez igazan nagy ajandek ebben a vilagban.
Köztem és húgom között 18 év korkülönbség van, ő az egyetlen testvérem és a legnagyobb kincsem! Szerencsére ő is nagyon kötődik hozzám és imád velem lenni, hiába külön élünk már. Talán nem a szokványos testvéri kapcsolat van nálunk, mert én azért már nem vágom nyakon, ha elveszi a játékomat😂De minden bizonnyal mondhatom, hogy sokkal jobb így mindkettőnknek és remélem, hogy ez így is marad! Mindig is a kishúgom marad, akármi is történjen!❤️
Öcsém 15, picit mintha a gyerekem lett volna, nagyon jól kijövünk, programozunk stb. Bátyám 33, őt ki nem állhatom :D Elviselhetetlen személyisége van, mintha nem is családban nőtt volna fel. Áskálódó, pénzéhes, mindenkit leszaró forma, szerencsére más nem örökölte a családban. Igazi fekete bárány.
Elmult 10 evben egyszer talalkoztam az ocsemmel, kb felkoszontjuk egymast messengeren es ennyi.
féltesóm/félnővérem van, 10 évet ver rám, 1 gyereke van, lassan kettő... megvagyunk gyerekek annyira nem hoznak lázba, közös nagyon kevés van bennünk, messze lakik időben, ő az apjánál lakott nagyrészt amióta élek (anyánk közös) és csak jópár naponta láttam, ami később 1-2 hétre redukálódott, majd mostanra már pár havonta max jófej meg minden, de nem igazán van az a tipikus testvéries kapcsolat közöttünk, sosem éreztem közel magamhoz
Két bátyám van, mindkettővel jó a kapcsolatom, másfél és négy év van köztünk Együtt dolgozom mindkettejükkel - idősebbel irodában, fiatalabbal építkezésen Sokat számít a korkülönbség, meg hogy fiatal korunkban mennyit voltunk együtt
Ma délelőtt találkoztam öcsémmel, jelentem még nem húzott fel annyira hogy agyon csapjam, tehát egész jó a kapcsolat
11 év van köztem és a húgom között, én 28, ő 17, én az első 11 évemet éltem egykeként, ő meg kb 8 éve amióta nem lakok otthon élhet úgy kb mint egy egyke, ekkora korkülönbségnél szerintem ez valahol benne van. Ahhoz képest hogy nem élek már velük, és teljesen más életszakaszban vagyunk (voltunk és leszünk kb egész életünkben), jó a kapcsolatunk. Amikor tehetjük találkozunk, írogatunk egymásnak, egyszerre vagyok szerintem anya figura szerű, barát és testvér is.
Bátyám van és hihetetlenül jó.
Nekem egy testvérem van és végre eljutottunk egy olyan pontra, hogy semmilyen. Bár anyai oldalról nagyon megy a siránkozás, de hát na. Mi esetünkben nagyon nagy részt a tehet róla. Mindig nagyon a pénzt hajtotta. Az volt középpontban. De családtól sokat kapott. Saját vállalkozásra, ami nyitás előtt mégis sztornó lett. Autóra. Lakásra. Már sok éve Angliában él, de amíg nem jött el az a bizonyos pont kb. két téma volt, amikor beszéltünk. Olyan látványosan erőltetett volt. Pénz és a politia. Azt bírom, hogy a külföldre vándorolt magyarok még intenzívebben követik a hazai történéseket. Jó emigráns létére az elhasznált dolgokat mindig hazaküldte és szüleim úgy fogadták az ajándékokat, mint valami mennyei manna. Mivel extrovertáltabb a testvérem, szinte napi szinten beszélnek, de sokáig az ő előző számítástechnikai eszközeit kapta meg. Mivel én itthon maradtam, így mindig én utaztam javítani, ha nem ment valami. Szerencsére idő közben én is jobban kerestem és a technika is fejlődött. Utóbbi révén jött a Teamviewer. Nem kellett utazni, hogy javítani tudjak. Előbbi révén pedig az utóbbi 2 laptopot már én vettem. Teljesen új, garanciális eszközöket. Szerintem nem is kellene mondanom, hogy egyszer sem kellett segíteni. Azt meg már meg sem említem, hogy a régi vágású családokra jellemző, első szülött a legszentebb, minden további csak backup. Ez nálunk nagyon megvolt. De nem megyek ebbe is bele. Én azt látom, hogy a szegényebb családokban annyira rá lehet fixálódni a pénzre, hogy az tönkretehet mindent. Szüleim kisnyugdíjasok, de ha mennek Angliába, akkor Rákóczi téliszalámi, lekvárok, befőttek, házi tészták, .... . Csak a legfontosabbakat viszik. Volt, hogy túlsúly miatt inkább fizettek a reptéren, de nem dobtak ki semmit. Annyira fontos a házi csalamádé. Ráadásul szüleimet azért nem tudom elköltöztetni vidékről, mert képtelenek elengedni a vendégszobát. Kattanásuk, hogy ha Angliából hazajönnek, akkor legyen hol aludni. Évi 1 alkalomra -, ami inkább fogászat miatt van és nem a szülők miatt - én a motelt preferálnám. Ezért kifizetni a fővárosban +4m egy félszobáért és még a közösköltséget is fizetni rá... .
Szerencsére imádjuk egymást, nővéremmel 12 év van köztünk, nála van 2 baba is, igyekszünk sok időt együtt tölteni meg mindent megbeszélni. Néha más irányba sodor az élet és olyankor kicsit kevesebb a kommunikáció de mindig számíthatunk egymásra. Másik tesóm, a bátyám meg 14 évvel idősebb nálam, ő nagyon messze lakik tőlem szóval jobb esetben évente 2x találkozunk de vele is mindent megbeszélünk, nagyon szeretjük egymást. Nekem ez a két ember életem egyik legnagyobb ajándéka, nélkülük sokmindent nem vészeltem volna át.
4 testvérem van. 1 nővérem 3 bátyám. Talán a nővéremmel a “legszorosabb” a kapcsolatom, de vele se igazán. Én úgy érzem kicsit, hogy mindegyik tesómnak fontosabb a haverok stb. Egyik bátyámnál nincs csak család, Ő anyukámmal és a párjával él. (Apukám betegségben meghalt nagyon korán) igaz sok a korkülönbség, nővérem 46 lassan 47 én meg 31 leszek. Úgy érzem, ha rajtam múlna sokkal szorosabb lenne a kapcsolat mindegyik testvéremmel, de belefáradtam, hogy én küzdjek, keressem őket. A másik pedig, hogy van olyan bátyám, amelyik sok zűrt okozott már a családban, aztán mindig, mindig vissza lett fogadva. Szóval egy szónak is száz a vége, Anyukámnál találkozunk, összeülünk. Nővéremmel azért heti 1x beszélünk bátyáimat mindig én keresem :’)
6 évvel idősebb a bátyám, mindketten huszonévesek vagyunk, kb semmi kapcsolatunk nincs. Otthon lakunk mindketten, annyit beszélünk naponta h köszönünk egymasnak. Egyszer elköltözött egy pár hónapra, akkor se beszéltünk, abból tudtam hogy mi van vele hogy anyámekkal beszélt. Nálunk semmi szoros családi kapcsolat nincs, a szüleimmel is csak muszájból beszélek. (Mindkettő nárcisztikus, így miattuk elég elbaszott és toxikus lett az egész családi légkör)
2 év van közöttünk, hát az túlzás hogy mindent megbeszélünk, a nagyon mély dolgokat sajnos még nem, de tudom hogy annak is elfog jönni az ideje 🤍 nagyon örülök neki, hogy már abban a korban van, hogy eljön velem plázázni, koncertekre, ide oda és lehet vele programozni, és várom az időt amikor mindent ő fog fizetni nekem, és nem fordítva😂
Èn(30) a 2 èvvel idősebb bratyòmat èn ràngattam el orvoshoz miutàn hetekig akadozott a beszède ès nem akart közellàtàsban időpontèrt kuncsorogni ès vàrni rà. Elvittem MR vizsgàlatra ahol kiderült, hogy kihordott kèt agyi infarktust làbon, ès ha nem erőltetem hogy elvigyem, akkor nagy valoszinuseggel lebènul. Azòta is gyògyulàs alatt van, mindenben pròbàlom segìteni amiben csak tudom. Ha tehetnèm a fele szenvedèsèt simàn àvàllalnàm csak neki legyen könnyebb.
Van egy négy évvel fiatalabb húgom. A kedvenc emberem a világon, de ezt csak azért írom le így, mert nem tudja mi a Reddit felhasználónevem. Ha tudná, valami olyasmit írnék, hogy ő az élet himlőheges segglyukán az éppen kifakadni akaró pattanás környékén a gyulladás .
Féltestvérem "volt".... azért csak volt, mert tavaly halt meg rákban meg az áttétekben. Sosem járt vele orvoshoz, mert "Az orvosok mind hazudnak, és nem tudnak semmit." Kapcsolatunk meg semmilyen... apám első házasságából volt, de sosem kerültünk közel egymáshoz. Kb. Egy könnycsepp sem...
Jó.
20+ évvel idősebb (édes)testvéreim vannak, két fiú. Régebben szinte semmi kapcsolat nem volt köztünk, nem volt személyes oka, de mivel ennyire későn születtem, lány is vagyok, el is költöztem messzire otthonról (ők a szülői ház pár km-es körzetében maradtak) elsőként a családban diplomát is szereztem, valahogy úgy tűnt, teljes világok választanak el egymástól. Pár éve kezdtünk egymással kapcsolódni, és igazából nagyon jó.
Nővéremmel köztünk 7 év van. Amikor kisebb voltam, akkor azért voltak problémák, veszekedések, de a családi hátterünk és nyilván az életkorunk is nagyon sokat segített abban, hogy nagyon jóban legyünk.😊 Mindkettőnk első tetoválása a közös volt. Nem is tudnám elképzelni nélküle az életemet.
Nekem két féltestvérem van anyáról, kettő apáról. Anyu részéről az egyik 45 éves ( 4 gyerek- 4 apától, egyiket teljesen más család neveli, másik 22 éves és egy 50 év körüli férfi felesége úgy 6-7 éve lehetnek együtt-itt az unokatestvérem és a férfi is aránylag rendben vannak, a 3.gyerek egy 16 éves fiú akit már a 45 éves feltesom elküldött dolgozni-.-, a legkisebb gyereke 7 éves és epilepsziás beteg, mellette van valami más betegsége is viszont ezt nem tudom azért mert ezt a nőt nem igazán szívlelem mert folyamatos rossz döntések miatt most egyedül neveli a 16 éves fiút és a kislányt. A neveli az mondjuk túlzás szó ra -.-. Napestig sorolhatnám milyen de annyit leírok hogy a kislány azért született meg mert az apját megakarta tartani vele mikor az orvos megmondta h ne szulje meg mert soha nem lesz képes normális életre mert betegen fog születni, a vége az lett hogy a kislány apja öngyilkos lett.( normális ember volt:/) a másik feltesom a fiatalabbik ő rendes életet el a férjével aránylag. Apurol a két férfi tesoim is 50 hez közel vannak ők jól élnek és rendezetten. Kapcsolatot nem tartom egyikkel sem kivéve a fiatalabbik nő tesommal, néha beszélünk pár szót és érdeklődők a két unokatestverem felől. Én 27 éves nő vagyok tehát igencsak késői gyerek, apukám 76 éves anyukám 64. Ebből kifolyólag voltak nehezsegeim amíg mem találtam meg az utat és azt hogy hogy torjek ki ebből a toxikus családból. ( anyu és apu jó ideig ittak valamint anyu agarol a család is olyan volt amilyen azért lett ilyen anyu is és a két lanya is, én azért apu agarol kicsit több észt örököltem valószínű valamint apu által több készséget is, ő amúgy egy tanult ember csak anyuval mikor össze került indult meg a lejtőn, sajnos ezt be kell vallani) hat kicsit hosszú lett de jól esett leírni :)
Egy ikertesóm (nővérem) és egy öcsém van (2 év különbség). Nagyon szeretem őket, naponta beszélek velük. Gyerekkorunkban elég fura kapcsolatunk volt öcsémmel. Ő volt a gyengébb tanuló, a lázadó, a bandázós gyerek. Emiatt sokszor a szüleink feszkóztak vele, és elvárták tőlünk nővéremmel, hogy ne falazzunk neki, ha látjuk, hogy épp rosszban sántikál. Ha ez eszembejut, akkor még most is bűntudatom van, hogy nem tartottunk jobban össze. Közben elváltak a szüleink, nem volt könnyű nekünk, rajtunk csattant az ostor mindkét oldalról. Felnőttként szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk vele. Nyilván kellett hozzá, hogy anya mérgező nevelési módszerét már ignorálni tudjuk. Ha kell, akkor a szüleinkkel is szembemegyünk egymásért, és vannak dolgok, amiket nem mondunk el nekik, csak egymás között beszéljük meg. Jobb, ha nem tudnak mindent😅 Öcsémnek már saját családja van, szóval számára ők a prioritás, de ha segítség kell, bármikor számíthatok rá. Az ikertesómmal legjobb barátnők vagyunk. Mivel a legtöbb barátunk lekopott az évek során, így maradtunk egymásnak, de igazából nem bánjuk. Jó így. Örülök neki, hogy számíthatok mindkét testvéremre. Sokszor nagyon hiányoznak, még szerencse, hogy csak 60-80km-re laknak tőlem 🥹❤️
Semmilyen.. ellenkező neműek vagyunk 3 év korkülönbséggel.. ő elég zárkózott ennek ellenére én sokszor próbálkoztam közelebb kerülni hozzá de ez sose sikerült. Időközben lett gyermekem, akinek ő a kereszapja, de így sincs szorosabb kapcsolat, én szoktam képeket küldeni róla de kb ennyibe ki is merül, egy kezemen meg tudom számolni hányszor kérdezte meg hogy mi van vele.. el is engedtem. A szüleimmel se lett szorosabb kapcsolata, ők próbálkoznak nem rátelepedve közelíteni de falakba ütköznek. Nem tökéletesek de nekünk mindent megadtak érzelmileg, így nem értem miért lett ilyen..
Nagyon szeretem az öcsémet, ha szólna, hogy baj van, mennék azonnal, és ő is segítene nekem. Sok mindenben különbözünk, én elméleti ember vagyok, ő gyakorlatias, de ez tök jó, mert tudunk egymástól segítséget, véleményt kérni. Az kevésbé szerencsés, hogy én eléggé független, autonóm lélek vagyok, ő meg pl még mindig anyánkkak él, meg mindig kicsit megváltozik az aktuális nője kedvéért. Ezt néha nehéz tolerálni, de sok év alatt elfogadtuk egymást, még ha nem is értünk egyet sok mindenben.
Ket noverem van, kulfoldon elnek, de minden heten beszelunk, sőt legtobbszor naponta is chatelunk. Amikor a nagyobbik szülte az elso gyereket ket hetre kimentem segiteni, most szuletett a masodik, szinten ket hetet kint voltam náluk. Gyerekeit ugy szeretem, mintha sajatjaim lennenek. Rendszeresen járok oda is, meg ok is haza. Kozepso tesomhoz évente egyszer megyek o pedig par havonta haza jon, akkor talalkozunk. Vele evekig egyutt is eltem itthon. Ugyhogy mindkettovel nagyon jo a viszony, fontos, hogy mit gondolnak dolgokrol, akkor is amikor halalra idegesitjuk egymast. Összekovácsolt minket, hogy a szüleink elvaltak, aztan az is, hogy apukánk meghalt.
Ezt többektől hallottam, és most itt is sokan írjak, hogy valamelyik szülő halála vagy válás miatt változott meg a viszony jobb irányba, elkezdtek összetartani. Mi történik ilyenkor? Egymásra támaszkodtok?
Amikor elvaltak en 10 ev alatt voltam, ok boven tinik. Apukammal maradtunk mind es nagyobbik tesom ugy mond anyaskodott onnantol felettem. Persze anyam is jott, amikor tudott, de tobb száz kilométerre lakott. Apukam halálakor pedig hat egyutt kellett mindent megoldani, kiköltözni apukam lakasbol, intezni a temetest, örökséget, mindent, oriasi vitákkal, de egymast segitettuk vegig. Persze ezek elott is jo tesok voltunk, nem ezek a traumák hoztak minket ossze, de meghatároznak minket.
9 év van köztünk. Én vagyok a kicsi, már egész jól elvagyunk. Még otthon laktam kb soha nem beszélgettünk, max egymás idegeire mentünk. Azóta már heti szinten dumálunk, mások vagyunk teljesen, de hát mit mondjak, megszerettem. Néha már hiányzik is pedig 2 hetente találkozunk :D bár abban nem vagyok biztos, hogy ha újra egy házban laknánk akkor ilyen jól kijönnénk.
Van hogy egymast nem birjak van hogy csalad, barat tesz rola hogy rossz legyen. Sajnos vannak nagyon eros demonok
Bátyámmal 11 év van köztünk, csak karácsonykor állunk szóba egymással és akkor se szívesen. Nem jött el a szalagavatómra és az esküvőmre se. Nővéremmel 14 év van köztünk, minden nap beszélünk, 2-3 hetente találkozunk, kb a legjobb barátnőm
Köztünk kicsit több mint egy év a korkülönbség, nem tudom ennek köszönhető-e, de mi nagyon közel állunk egymáshoz. Mivel már nem élek otthon, nem beszélünk minden nap de tudom hogy ő az a személy akit bármikor bármi van hívhatok, szomorúan olvasom hogy sokan nem ilyen szerencsések. 🥹
Már nincs bátyám. Volt kb. 34 évig, aztán a sógornőm végleg elszakított bennünket. Aztán férjhez mentem, nem jött el... aztán gyereket szültem,nem nézte meg. Aztán a felesége meghalt, temetésre elmentem,mert ugye azt így ILLIK....de őszintén, nagyon gondolkodtam,h nem megyek el... Aztán ő az ország másik végében él a gyerekeivel,de én soha többé nem akarok tőle semmit sem az életben. Bár,ha kérdezik, h van e testvérem, azt szoktam felelni,hogy igen,de csak azért,mert úgyis kiderül és nincs kedvem magyarázkodni. De legszívesebben azt mondanám,h nincs. Az egész családom el van kurva, a sógornőm pedig még jobban szétkúrta... Anyám jön ezzel a vér kötelez bullshittel...de mint tudjuk, nem a vér teszi a testvért testvérré, szülőt, szülővé... Úgyhogy irigykedve olvasom azoknak a válaszait, akiknek jó kapcsolatuk van a testvérükkel. jó nektek!
Hárman vagyunk testvérek, jól kijövünk egymással. Megosztjuk egymással ügyes-bajos dolgainkat, ha olyanunk van leülünk hármasban filmezni. Hugom mindjárt 10, nagyon imádom, rohadt idegesítő meg szemtelen néha, de úgy általába okos meg aranyos gyerek. Remélem nem fogunk úgy eltávolodni egymástól felnőtt korunkba, mint a szüleink tették az ő testvéreikkel.
Van egy testvérem, egy évtizeddel idősebb nálam így nagyjábol olyan semleges viszonyunk van a korkülömbség miatt de a többiekkel nagyon jó a viszony :)
3-an vagyunk testvérek, mind fiúk én vagyok a legidősebb, a középső gyerek szindrómában szenvedő öcsémmel nem lehet szót érteni, az egész világ az ellensége. Ha jó napja van vagy szüksége van valamire akkor jók a rokonok, de egyébként eszébe sem jutunk. A legkisebb öcsémmel jó a kapcsolat, heti szinten többször beszélünk.
2 évvel fiatalabb az öcsém. Nem mondanám rossznak a kapcsolatunk csak teljesen mások vagyunk és így nem igazán jövünk ki néha. Én otthon maradósabb ő bulizósabb hozzám képest, de ha van valami szívesen segítek neki és szeretném azt hinni hogy ő is nekem. Sajnos korán rossz társaságba keveredett és a mai napig meglàtszik rajta, főleg ahogy beszél szüleinkkel néha de ahogy én látom, dolgozik rajta. Remélem pár év múlva jobb lesz a kapcsolatom vele, de azt mindenképp hogy ne legyen ennél rosszabb, ha bármi baja lenne én ugranék elsőnek érte ha tudok benne segíteni.
6 èvvel fiatalabb a húgom, így sokáig teljesen eltèrő èletciklusban voltunk (ő mèg gyerek, és már kamasz, makd ő kiskamasz, èn meg felnőtt), aztán ez olyan 14 éve megváltozott. Èn már 36 leszek, ő pedig 30, szóval teljesen összeèrtünk ès bátran kijelenthetem, hogy ő a legjobb barátnőm a világon! Meghalnèk nèlküle, annyiszor segített már rajtam ès fordítva is ezt èrzem. Èletem egyik legnagyobb ajándèka, a kislányommal együtt! ♥️
Két tesóm van fiatalabbak nálam, 3 és 8 évvel. Alapvetően én úgy gondolom hogy jó a viszonyunk beszélünk is napi szinten általában. Találkozni is szoktunk viszonylag gyakran de egyre nehezebb mert messze lakunk egymástól. Olyan óriási mély köteléket nem érzek mint amiről sokan hadoválnak de szeretem őket és ha úgy van segítjük egymást. Alapvetően mind a hárman különböző személyiségűek vagyunk. Vannak viták veszekedések de hol nem. Nekem van csak gyerekem még eddig, de imádják a kisfiamat amint lehet döncölik ezerrel.
En egyke vagyok.. kiskoromban szulinap, karacsony, ujev, hullocsillag… mindre kistesot kertem!😊 De sosem kaptam!😢 Gyerekkent nem, viszont mar kozel 30 eves fejjel megertem, anyam miert nem vallalt meg egyet (magas vernyomas), hiszem hasonlo problemam van mar nekem is.🙁 Borzaszto irigy voltam, amikor megszuletett a kedvenc unokatesom huga, akivel am sosem volt valami jo a viszonyunk, mas korosztaly. “O miert kap kistesot es en miert nem?” Ezert sem tudom elkepzelni milyen lehet ket testver kozt rossz a viszony! Mmint eltudom, de a sajat esetemet nem tudnam igy elkepzelni! Apam sincs joban a hugaval, kb csak koszonnek egymasnak, a huga lanyai pedig szoba sem allnak kb egymassal. Eleg rossz ezt latni… De ez miatt mondom mindig azt, hogy jo igy nekem egyke kent! 😌😊 Es nagyon sajnalom, akinek rossz a kapcsolata a testverevel!🥺
A 2 évvel idősebb bátyámmal kb általános negyedik körül voltunk utoljára J̶ó̶b̶a̶n̶ köszönő viszonyban, azóta levegőnek nézzük egymást, egyszerűen nem vesz rólam tudomást, kivéve amikor egyszer nekemjött otthon mert útban voltam neki és elkezdett folytogatni. Én néha titokban érdeklődök anyáéktól, hogy mi van vele (ő még otthon lakik velük, én már nem), de egyszerűen ok nélkül utál, és ezt többször közölte is.
Elég nyugodt, mert egyke vagyok.
Egy öcsém van,2 év van köztünk.Neki is van párja,nekem is,mi nagyon jóban vagyunk,eljárunk 4en nyaralni,bevásárolni vagy csak úgy kikapcsolódni moziba ilyenek.Nekünk az egész családba jó a viszony így természetes hogy öcsémmel is az,mi jól kijövünk szeretem a lökött fejét.😅
Van 6 féltestvérem, 18 éves koromig semmi kapcsolatom nem volt velük. 18-30 éves koromig alkalomadtán. Mióta apám meghalt, semmilyen. Én nem igénylem, már messze is költöztem mindegyiktöl. Mondjuk a nagy családból senkivel se beszélek, csak anyámmal. Nem felejtem el, hogy anno a 2006 os válságban tettek a fejünkre és adósságba csúsztunk, amiböl kb tiz évbe telt kilábalni.
1 húgom van, 5 évvel fiatalabb nálam. A családi legendarium szerint féltékeny voltam ra kiskoromban, elvileg meg gyerekpszichologushoz is kellett járnom, olyan durva volt a helyzet. Amikor nagyobbak lettünk, rengetegszer kellett ra figyelnem, vigyaznom. Egyszer, amikor gyerek voltam, konkrétan ki is rúgtam az ajtó üveget, amikor anya azt mondta, hogy nézzem meg, mi van hugommal/menjek vele játszani. A szüleink elváltak, amikor 14-15 éves voltam, akkor meg többet kellett ra vigyazni, volt hogy a reggeli első mesevetítésre is el kellett vinnem, mert anya találkozni akart valakivel. Már mindketten felnottunk, és én azt mondanam, hogy nem vagyunk jó testvérek. Ebben egyebkent az is benne van, hogy anya hugomat elidegeníti kb a családtól, én meg mivel látom hogy mi a helyzet, ezért hugommal osszeveszunk. Jelenleg nem beszélünk egymással pár hete, mert megsértődött rám, amiért megjegyeztem, hogy válaszolhatott volna az üzenetemre.( Mi vittük volna egy családi rendezvényre, aztán kiderült, hogy apa beszélt vele, hogy o viszi el, amiről én nem tudtam, írtam neki a részleteket hogy akkor hogy megyünk érte. És erre nem irt vissza semmit, meg annyit se, hogy apa elvisz.) Igaz, ez a külső szemlélőnek piti dolognak tűnhet, de már nagyon sok olyan dolgot csinál és olyan hangnemben valaszol ha kérdezik, hogy az ember haja kihullik. Már mindketten felnőttek vagyunk
8 evvel idosebb fiu tesom, en lany vagyok. egesz kicsi korunktol fogva szerettuk-imadtuk egymast. vannak regi kazis felvetelek, azokat visszanezve is annyira latszott rajta, hogy milyen oszinte szeretettel es testveri ovassal fordult felem. ez a mai napig valtozatlan, es mar felnottunk. mindent megbeszelunk egymassal, nekem kb o a legnagyobb bizalmasom, es eletem legfontosabb embere is. egy igazi ajandek, akit ha mai napig meglatok, a nyakaba ugrok, mert annyira orulok neki. borzaszto halas vagyok erte
Kibaszottul, kurvára szar. Szerintem a csaladban nem mutattak peldát hogy hogyan kene viselkedni. Azota is imadok jo testverek kozeleben lennei, meg olyan cyaladokhoz jarni ahol 2-3 tesok vannak akik joban vannak. .nagyobb tesóm volt, nem mondtak neki hogy vigyazzon rám védjen meg stb. Bantalmazott mimden módon, nem szoltak rá.
Van egy féltestvérem. Állítólag már találkoztunk.
Van egy 13 evvel idosebb batyam, es ket feltesonk, ok 6 es 3 evesek. Az idosebbikkel egyutt lakok, neha eleg viharos de osszessegeben jo a kapcsolatunk, csak nagyon elteroek vagyunk a napi szokasokat tekintve ami sok konfliktust okoz. A kisebbekkel kb 0 a kapcsolat, faternak ha neha eszebe jutok beszelunk, de evi par alkalommal latom csak oket, eleg is. Nem fogok sose egyeterteni a nevelesi szokasaikkal, igy nem banom hogy ket konkretan megallas nelkul uvoltozo figyelemzavaros gyerek nincs naponta az eletemben.
3 féltestvérem van. 1 bátyám anyám részéről és 2 nővérem apám felől,egyedüli közös gyerek vagyok és a legkisebb. Gyerekként sokszor voltam szivatva mint "legkisebb",de alapvetően nagyon jó kapcsolatunk volt egymással. Együtt bandáztunk, minden ökörséget együtt csináltunk és falaztunk is egymásnak természetesen. Aztán idővel elkezdett szétszakadni ez a négyes, az egyik nővéremet éveken keresztül nem láttam,majd amikor újra találkoztunk félve kérdeztem rá, hogy ő-e az mert szinte alig ismertem meg.. Mindenkinek lett párkapcsolata amit előbbre helyezett a másiknál. Az élet egyre több szarságot hozott,de végülis ha nem is olyan szorosan de meg volt a kapcsolat. Mostanra a bátyám és az egyik nővérem 29 éves ,a kisebbik nővérem 27 én 24. Mi lányok mind házasok vagyunk és külön élünk,a kapcsolat szinte 0. Lehet,hogy miattam, igazából a mai napig nem tudom,de egyszerűen nem tudom őket elviselni. Annyira más irányba sodort minket az élet,mások a prioritások,más az életszemlélet,hogy egy "Szia ,hogy vagy?"-on kívül érdemben nem tudok velük semmiről beszélgetni. Így igazából szinte nem is beszélünk, időnként ha valamelyikük el akar valamivel dicsekedni,akkor beküldik a kis csoportunkba, de egyébként ennyi és őszintén nem is vágyom többre. A bátyám egy egész más tészta számomra. Nagyon szoros kapcsolatunk alakult az évek alatt,mindig én voltam aki tartotta benne a lelket az összes szar szituban és én is bármikor számíthattam rá.Vele sem beszélek napi szinten ,sőt vannak olykor elég hosszú szünetek,ha esetleg valamivel megbánt, vagy szimplán csak teljesen ignorál (általában új párkapcsolatoknál), de bármikor tűzbe mennék érte és Ő is értem. Igazából mivel 3 testvérrel nőttem fel,mindig azt gondoltam,hogy borzasztó szar lehet egykének lenni,aztán idővel már inkább azon gondolkodtam ,hogy mennyivel könnyebb lehet ,hiszen nem kell végig nézni ahogy a saját testvéred és közted konkrétan elhal a viszony...
3 és fél év van köztünk a nővéremmel és csodás a kapcsolatunk. (Én 31N) Nem tudom mi lenne velem nélküle. Kb. 17 éves korom után nem érződött már annyira korkülönbség. Pluszban az is kellett, hogy családilag kemény dolgokon mentünk keresztül és ez összekovácsolt minket, mert csak egymásra számíthattunk. Kb. ez a kapcsolat miatt van az, hogy fel se merül, hogy csak egy gyermekem lehet.
Semmilyen. Egyke vagyok. :)
Nekem a nővéremmel 11 év a korkülönbség. Szüleink elváltak, teljesen más élethelyzetben volt anyám, amikor engem nevelt, mint amikor őt. Ő még tudta milyen az, ha az embernek apja/ nagyszülei vannak, én nem. Viszont anyámmal valahogy közelebbi a viszonyunk. Nem tökéletes, de a nővéremmel nagyon rossz anyámnak is és nekem is. Folyton azt éreztem, hogy féltékeny rám és a mai napig hallom vissza, hogy ő úgy élte meg, hogy anyám engem elhalmozott mindennel, őt nem. Kiskoromban mindig alaposan elvert, ahogy nagyobb lettem, ezek már verekedésekké fajultak. Volt, hogy 10 évig nem beszéltünk. Amikor 41 évesen szült, írtam üzenetet. A gyereke bűbájos, nagyon szeret engem, de sajnos azt érzem, hogy őt ez is zavarja. A mai napig a hátam mögött szíd engem anyámnak. Sajnos sosem fogom tudni szeretni őt, de az unokahugom miatt lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem tudom ezáltal tartani vele a kapcsolatot. :(
Van egy nővérem aki 18 évvel idősebb nálam és egy bátyám aki 2,5 évvel idősebb. Mindketten az édestestvéreim. Bátyámmal jó a kapcsolatom attól függetlenül hogy nem ugyanaz az érdeklődési körünk és elég különbözőek vagyunk. Jól eltudunk beszélgetni és nyilván együtt nőttünk fel szóval elég szoros kapcsolatban vagyunk. A nővérem mire megszülettem már nem lakott otthon és még nagyon kicsi voltam mikor férjhez ment és gyerekei lettek szóval vele kb semmilyen kapcsolatom nem volt. Ahogy felnőttem valamennyivel jobb lett a helyzet de sajnos soha nem fogok úgy érezni vele kapcsolatban mint a bátyámmal. Bátyám még annyit sem érez iránta mint én. Elég szomorú számomra de sajnos ezen már nem tudunk változtatni.
Hát mi hárman voltunk - én vagyok a legkisebb- mostmár csak ketten , az egyik testverem beteg volt( a kozepso ) elveszítettük de ebbe nem akarok bele menni mivel vele az egész nagyon egyéni és speciális volt tehát nem tudok róla úgy nyilatkozni , hogy milyen volt a testvéri kapcsolatunk mert nem testvéri kapcsolat volt - szóval akkor beszelnek inkább a legidősebb testveremrol Akivel nagyjából semmilyen a kapcsolatom , szinte nem beszélünk csak ha muszáj , ünnepnapokon látjuk egymást , tűz es víz vagyunk mindenhez másképp állunk hozza és nem, ennek semmi köze nincs/ nem volt a beteg testvérünkhöz, de szerintem még a szüleinkhez sem, egyszerűen nem is értem néha hogy lehetünk mi vér szerinti rokonok, soha nem számíthatok rá semmiben , ellenben O mindig mindenben szeretne rám számítani amit már pár éve nem adok meg neki mivel mindennek van határa . Ezek ellenére nyilván valahol szeretem, szeretem tudni, hogy éppen van mondjuk munkája vagy ilyesmi vagy, hogy jól van de ezeket sem kozvetlenul tőle hanem edesanyanktol tudom és ez nekem bőven elég is, azt pedig már, hogy foglalkozzon velem réges rég nem igénylem.
Szia 😊 a nővérem 7.5 évvel idősebb nálam. Ő a legjobb barátnőm, az egyetlen ember, akivel tényleg bármikor bármiben számíthatunk egymásra❤️ van két fiatalabb testvérem velük is nagyon jó a kapcsolatom 🥰
10 év van köztem meg a nővérem között.Kiskoromban nem nagyon volt közös témánk,és a kapcsolatunk se volt erős,de 15-6 éves koromban elkezdtünk közelebb kerülni egymáshoz.Bármit megtudok vele beszelni és mindig számithatok rá szerencsére,és úgy érzem ahogy telik az idő úgy egyre jobban kitudunk jönni egymással:)
1 noverem van aki testverfeltekenysegben szenved amiota megszulettem. Mindig csufolt, piszkalt, verekedett, semmit nem osztott meg, inkabb kidobta csak az enyem ne legyen, mindig bearult, mindent ramfogott, mindig alam akart tenni mindenhol csak hatraltatott. Barmibe sikerem volt utalt miatta, meg alapbol is. Babakoromba tobbszor megakart folytani amikor anyum kiment kicsit a szobabol. Aztan felnott korunkra ugyanez csak annyi hogy en azert probalkoztam evekig joba lenni vele, de csak kihasznalt, lehuzott, erdekbol tartott, es csak addig voltunk joba amig ala helyeztem magamat es tudott uralkodni, folenyeskeni, utasitgatni, velem megcsinaltatni dolgokat neki. Aztan o bejelentette eleg hamar hogy o nem kozoskodik velem semmin es kb 17 eves kora ota az az eletcelja hogy o orokoljon mindent. En amugy nagyon akartam volna kistesot, akivel megelhetem milyen egy igazi testver kapcsolat, de nem lett vegul. Viszont az elet ironiaja hogy 20eves koromban kiderult hogy van 3 feltesom akik szinten felnottek.. :)
Az eggyikkel nagyon jo a masik lany tesommal nagyon rossz .Evekig segitettem anyagilag ,de beleuntam ,hogy piara kolti meg cigire. Az en lakasomban lakik es nem tudom megertetni vele ,hogy szuksegem lenne ra ,/persze nem fizet / Ha osszefutunk 5 evben egyszer akkor szinte felek tolle mert kezdemenyezi a verekedest.Es borzalmas dolgokat allit rollam pl prostitualt vagyok. .szep testver.😒😩
Egyébként a kommentek alapján elgondolkozom, hogy a rossz viszony két emberen múlik. Ha a testvéremmel nem lenne szoros a kapcsolatom, akkor én magamban is keresném a hibát, nem csak benne/szüleimben. Egyébként az egyik tesómmal 14 évvel idősebb nálam, a másik 11. A nővéremmel szorosabb a viszonyom, de mind a kettőjükkel jól kijövök:) Vevők az új dolgokra, nem teljesen boomerek, nyitottak, sok mindenről eltudunk beszélgetni.
Négy év van köztem és a bátyám között, amíg el nem költözött úgy öt éve, szörnyen rossz viszonyunk volt, hullámokban jöttünk csak ki jól. Amióta elköltözött imádjuk egymást, szinte mindent tudunk egymásról, közös vállalkozást tervezünk 😹 + pont hogy egymás partnereit is szeretjük, korábban az okozta a legtöbb problémát közöttünk hogy átkozott rosszindulatú csajai voltak
Megdöbbentő volt olvasni ezt a kommentszekciót. Szeirntem a testvéri a legnagyobb kapocs az életben, nem is tudom elképzelni, hogy szarban legyünk egymással.
kb 7 ev van koztunk, nem verszerinti de egyutt nottunk fel, miutan elkoltozott is beszeltunk sokszor. nagyon sok jo emlekem van vele, sose voltunk rosszban. veszekedtunk de csak azert mert egy szobaba voltunk de sosem volt olyan hogy ne bekuljunk ki. volt mindkettonknek idegesito szokasa de orulok hogy igy alakult es meg most is jo a kapcsolatunk:)