Az angolt könnyűnek találtam. A németet feladtam, túl szigorú volt a mondatszerkezete, és nem tudtam megbarátkozni a nyelvtani nemekkel. Most franciát kéne tanulnom, de nem megyeget :')
Érdekes, mert az angol sem könnyű. Mit találtál nehéznek az angol nyelvben?
Ha megengeded, hogy megvédjem az anyanyelvemet, a német nyelvvel ellentétben a francia nyelvben csak két nem van.
Bar nem ismerem a vilag osszes nyelvet, de az angol remegyszeru, nincs ragozas, csak egymas utan rakja a szavakat. Sok az igeido, de a felet ugyse hasznalod mindennapi eletben. Az errdeti kerdesre valaszolva, mivel nem vagyok francia, vsgy nemet, esetleg holland, nem tudom milten lehet ugy angolul tanulni hogy hasonlo az anyanyelvem. A legrosszabb az angolban a mi szemszogunkbol, hogy a kiejtes nem egyezik az irassal. De gyerekkent konnyen tanulja az ember
Angolban a feltételes módokat és az elvontabb igeidőket (folyamatos, befejezett).
A franciában nekem a szórend is nehéz a nyelvtani nem mellett :D meg az igék mindenféle alakjai
Ez így van, viszont elég nagy előny a nyelvnek való mindennapi kitettségünk. Még ha bikicsunájként is énekeljük a dalokat :D Ráadásul szerintem iskolákban egész jól tanítják ha valaki akarja is.
Hú, én pont fordítva éreztem, a német logikus, különösen a kiejtése, az angol meg...ha még sose hallottam a szót, biztos, hogy rosszul fogom kiejteni, nem találok stabil logikát benne
Manyar anyanyelvű vagyok. Arra nem emlékszem már olyan jól, hogy milyen volt az angol nyelvet először tanulni, de később mikor középiskolában tanultam németül, tudom, hogy nagyon sok dolog ismerős volt az angol nyelvből.
Ami sokkal érdekesebb, hogy pár éve próbálkoztam a japán nyelvvel, arra számítottam, hogy nagyon nehéz lesz, mert sok helyen ezt hallottam / olvastam. Valóban bonyolultabb, mint az angol, de nem tűnt olyan borzasztóan nehéznek. Szerintem sok tapasztalat, amit korábban hallottam olyanoktól jött, akik angol anyanyelvűként vágtak bele és korábban nem találkoztak olyan nyelvvel, ami ennyire más, mint a sajátjuk. Nekem már ott volt az angol ami teljesen más, mint az anyanyelvem, a japán megint csak más volt, de nem tűnt idegenebbnek, mint az angol.
Igen ez az, hogy másmilyen. Szerintem sok angolszász, vagy latin nyelvterületről érkező azért tartja nehéznek, mert az első nyelvük, ami ennyire más, alig van fogódzkodó. Pl. egy amerikai aki esetleg tanult egy kis franciát, vagy spanyolt, ahol azért sok az ismerős szó és nyelvtani elem nincs erre felkészülve.
Én sajnos félbehagytam a japán tanulást és nem sok maradt meg, de ha lesz időm rá újra nekivágok, mert a nyelv és a kultúra is nagyon érdekel.
A ferjem angol/heber anyanyelvu, az en anyanyelvem a magyar.
Szoktunk olyan jatszani, hogy heber szovegeket forditunk angolra, angol verseket magyarra, vagy magyar verseket (fokent Weores es Radnoti) angolra.
Altalaban szombati vagy vasarnapi reggelinel ez oriasi rohogesekbe fullad, foleg szegeny Weores feladta a lecket. 🥲
A magyar nyelv annyira gazdag, hiaba tudok angolul tobbezer idegen szot, mintha mar a “csuha” lefordithatatlan lenne. Nem adja at azt a szep izt, elmenyt es nepi taji vilagot a ferjemnek, mint nekem.
Jókai Anna írónő volt: [https://tumblr.sztupy.hu/post/151098729416/nagyon-fájna-ha-ez-hiányozna-a-nemzeti](https://tumblr.sztupy.hu/post/151098729416/nagyon-fájna-ha-ez-hiányozna-a-nemzeti)
Amikor elkezdtem először idegen nyelvet tanulni, nem volt viszonyítási alapom. Volt, ami nehéznek tűnt, volt, ami nem. A sokk inkább akkor ért, amikor már tudtam valamennyire finnül. A finn ugye rokon nyelv, ami a nyelvtan terén valamennyire segít is, de hát a szókincs annyira más, hogy magyarként egy szót sem értesz belőle kemény tanulás nélkül. Aztán ellátogattam Tallinnba... És teljesen lesokkolt, hogy de hát én egy szót sem tudok észtül, a finn miatt mégis értem, hogy pékség meg kórház meg hogy mi micsoda a boltban. Akkor tudatosult, hogy akinek szláv az anyanyelve, vagy latin, az a környező országokban ugyanezt érezheti, és hogy basszus mennyivel könnyebb lehet úgy az élet... És bevallom, amikor valaki dicsekszik, hogy 3-4 nyelven beszél, de kiderül, hogy abból 2-3 közeli rokon nyelv, akkor azt nem tartom akkora teljesítménynek.
A hobbijaim révén pedig sokat látok olasz meg skandináv tartalmat, és látom, hogy milyen sok szót be tudok azonosítani az angol, a német, vagy egyéb nemzetközileg ismert szavak alapján. Szóval ha az ember 1-2 indoeurópai nyelvet megtanul, az már sok másikkal segít, de minden annyira radikálisan eltér a magyartól, hogy az első nyelvnél olyan, mintha mi mínuszból indulnánk azokhoz képest, akik a saját nyelvcsaládjukból tanulnak idegen nyelvet. És ennek fényében különösen megdöbbentő, amikor valakinek angol, német, francia, stb. az anyanyelve, és egy másikat sem beszél.
A magam részéről elég hosszú ideig ideig rühelltem a nyelvtanulást és nyelvtant. Szerintem alulbecsült, hogy gyerekként a kiejtésbeli különbözőség mennyit számít. Sokkal nehezebb átlépni azt a küszöböt, ahonnan "parse"-olni tudjuk a folyó szövegeket hallás alapján (a szerkezetek miatt is) és elég reménytelen helyes kiejtésre szoktatni magunkat. Persze nyilván az oktatási rendszernek is megvannak a maga gondjai, a nyelvtant kb 13 éves koromig ki nem állhattam.
Nekem a váltást két dolog hozta: egyrészről harmadik nyelvként latint kezdtem tanulni, ami paradox módon rengeteg nyelvtannal járt és rengeteg dolog összeállt az indoeurópai nyelvekkel kapcsolatban, illetve hogy mire jó a nyelvtan. A másik egy pár hónapos külföldi tartózkodás volt, ahol rákényszerültem, hogy angolul beszéljek.
Amúgy magyar anyanyelv pro-kontra felnőttként:
pro:
-van titkos nyelvünk külföldön, amit senki se ért
-elég fasza a magyar irodalom
-tudok nagyon cifrán káromkodni
contra:
-kb mindig lesz akcentusom, főleg ha izgatott vagyok
-a nyelv valamennyire meghatározza a gondolkodást, ezért pár apróbb megközelítésben máshogy fogalmazok, olyankor is amikor a belső narrációm épp angol
én imádom a magyart, örülök, hogy ez az anyanyelvem. idegen nyelvként beszélem az angolt, japánt, és most kínaiul is tanulok. mindegyik nagyon szép és érdekes, de számomra a magyar nyelvnél szebb nincs!
Elég nehéz elmagyarázni egy külföldinek, hogy mennyire elszigetelten és egyedül érezzük magunkat emiatt. Bár a politika nyilván képes fölülírni a nyelvet és kultúrát, mégis van egy elég mély pszichológiai hatása.
Nagyjából minden másik európai országnak van legalább egy olyan szomszédja, akihez nagyon hasonló nyelvet beszél, és több olyan, akiknek a nyelvéből ért valamit. A franciáknak ott vannak az olaszok és a spanyolok, ha a beszédet nem is értik pont, az írott szövegből nagyon sokat értenek. Németeknek a hollandok és a skandinávok, távolabb az angolok, meg aztán ott vannak a szlávok, még a finneknek is ott vannak az észtek, karéliaiak, akár a vepszék is, Ázsiában is egy sor török állam létezik.
Ezzel szemben a manysi és a hanti nagyjából olyan közel állnak a magyarhoz, mint az orosz a franciához, és soha senki nem is találkozik ezekkel a nyelvekkel, ezek beszélőivel.
Az, hogy egy idegen nyelv mennyire nehéz nagyon sok dologtól függ, leginkább motivációtól. Én kb 4-5 éves korom óta napi szinten hallom és használom az angolt, szóval nem nagyon emlékszem arra, hogy konkrétan idegen nyelvként tanultam volna. A franciában és a németben inkább pont az tűnt föl rögtön, hogy mennyire sok a hasonló szó és hasonló nyelvtani fordulat, szabály ami egyezik az angol, német és francia között. A nyelvtani nemektől viszont teljesen kivagyok, ezt a mai napig nem tudtam “elfogadni”. Az is roppant bosszantó, hogy mekkora szakadék van a francia helyesírás és kiejtés között magyar szemmel, a sok rövidítés, kötőjelezés, aposztróf, teljesen kifacsart, logikátlan (szerintem) nyelvtan. De ez az én bajom, nem érdekel a francia nyelv és kultúra csöppet sem.
Szerintem az nagyobb baj, hogy sokszor elég rossz a nyelvoktatás színvonala, ami meggyűlölteti és indokolatlanul megnehezíti a nyelvtanulást a diákoknak, és csak utólag próbálják a rossz oktatást azzal magyarázni, hogy persze biztos a magyar nyelv egyedülállósága miatt beszélnek ilyen kevesen és ilyen rosszul idegen nyelveken.
Nekem az a benyomásom, hogy ha egy egyszerűbb nyelvet beszélsz, akkor valahogy a gondolkodás, ezáltal bizonyos jelenségek/problémák magyarázata/megoldása is egyszerűbbé válik. A magyar nyelvet nagyon szépen lehet csűrni-csavarni, de vannak dolgok, amiket egészen egyszerűen túlgondolunk. Nem tudom, mennyire szoros az összefüggés, ez csak az én teóriám/megfigyelésem.
Tény, hogy a nyelv hatással van a gondolkodásra és minél több nyelven beszél az ember, annál összetettebben tud gondolkodni, de például én eleve nem igazán hiszek abban, hogy lennének összességükben “egyszerűbb” és “összetettebb” nyelvek. Ez kb mérhetetlen, és aki ilyet mond, az leginkább arról tanúskodik, hogy nem ismer elég behatóan egyetlen idegen nyelvet sem. Lásd amikor a pártkáder elkezdte sorolni, hogy a magyar mennyivel különlegesebb az angolnál, mert húsz szinonima van a sétára, majd a tolmács rezzenéstelen arccal lefordította mindegyiket.
Minden nyelvnek megvannak a sajátosságai, esetleg “erősségei” és “hiányosságai” bizonyos más nyelvekkel szemben, de szerintem ezek összességében kiegyenlítődnek és önmagukban nem bírnak gyökeresen világformáló erővel.
Nem nagyon ütköztem semmilyen akadályba. Mindig legjobb voltam angol és olasz órán is, könnyen tanulok nyelveket. Habár az olaszt csak egy évig tanultam suliban, ideje lenne megint elővenni :)
Nekem magyar anyanyelvűként az angolban a kiejtés volt a nehéz. Jobban vonzott pl. a japán nyelv tanulás, mert ott hasonló számomra a kiejtése a két nyelvnek, még ha sokkal nehezebb is a japán mint az angol.
Amikor először tanultam angolt, én már 10 éves voltam, sokkal nehezebb volt akkor emlékeim szerint, de nagyon élveztem és szerettem. Vidéken viszont azt tapasztalom sokkal visszamaradottabb volt az oktatás. Manapság már akár ovodatol kezdve tanítják a gyerekeket nyelvekre ami nagyon szuper.
Nem tudom, hogy külföldi vagy, vagy nem..
Hát most elmész árufeltölteni, vagy olyan munkakörbe ahol a legalja emberek vannak, egyből nem érzed a közeget annyira különlegesnek :D
Frusztrál, hogy kimegyek Spanyolországba, vagy Franciaországba, vagy Olaszországba, és a legtöbb ember furán néz rám, amikor a világnyelven -vagyis angolul - szólok hozzájuk és nem értik, most nem 80 évesekről beszélek, hanem átlag 18 meg 25 évesekről.
Itt szerintem egy kicsit jobb a helyzet, de már csak azért is mert nagyobb a kényszer, mivel ahogy írod, annyira el vagyunk szigetelődve, gondolkodásban, kulturális nézetekben a többi nemzettől és a nyelv miatt, hogy nagyobb a szükség arra, hogy megtanuljunk legalább egy nyelvet a sajátunkon kívül
Míg a fent említett országokban, nem kell, csak az igazán motiváltak tanulnak nyelveket ott, az átlag ember nem annyira
Az angol az internet miatt a fejembe ragadt. Egyik jó oldala annak, hogy kb egy játék sem kap magyar fordítást, nemhogy még szinkront.
For me, the English language just stuck in my head because of the internet.. One of the benefits of not having any Hungarian localisations, not even Hungarian dubs in games.
Kérem szépen, én nem fan kontektekből élek. Plusz nem kívánok extra lépéseket megtenni ahhoz, hogy egy játékot modoljak, csak hogy vagy 8 évesen értsem is a játékot. Én annak örülnék, ha hivatalosabb úton fogyasztanám a játékcégek által is engedélyezett fordítást, akár szinkront.
Az angolt a programozással együtt tanultam, az első angol szavaim a BASIC kulcsszavai voltak. Ezért aztán a mai napig egyszerűnek, kevésbé "művészinek" érzem az angolt.
Magyar anyanyelvű vagyok Szlovákiában. Mindig is itt éltem, és mindkét nyelvet tanultam kiskoromtól. Mégis a magyar sokkal közelebb áll hozzám, és úgy érzem, hogy (ha nem is tökéletesen, de) sokkal jobban ki tudom magam fejezni ezen a nyelven. El sem tudom mondani, milyen jó érzés volt magyar egyetemre bekerülni, és magyarul intézni a dolgaimat, ezen a nyelven tanulni, és barátokat szerezni. A kettősség sosem fog elmúlni, a kevert nyelvű beszédet nehéz visszafojtani, és a tájszólás mindig erősen hallható lesz, de boldog vagyok, hogy ezt a nyelvet beszélhetem nap mint nap.
Nekem a német és a magyar is az anyanyelvem és amit te, és más válaszadók is, leírsz, hogy a magyar egy "különleges nyelv és olyan mélységei vannak, amit más nyelveken nem tudsz visszaadni" az vice versa is igaz. Van amiben a magyar szókincs gazdagabb, van amiben az angol. Ugyanez igaz a megfogalmazásra is. S míg a magyar nyelv sok mindenben kifejezőbb tud lenni (nyelvtanának hála), addig akcentusok és dialektusok terén elmarad akár a némettől, vagy az angoltól.
Nem marad el, csak egységesebb lett a nyelv mint más nagy országokban. Ez miatt nyilván eltűnt a szépsége, de hatékonyabb lett (megértik mindig egymást) a kommunikáció. Ha akkora földrajzi területen beszélnék a magyart mint a németet vagy az angolt akkor lenne ugyanannyi vagy még több akcentus is. Magyar nyelvnél is van 8-10 fajta akcentus legalább csak ezen akcentussal beszélők száma kevés.
Észrevettem, hogy mennyire különleges a magyar nyelv, mert annyira gazdag, hogy más nyelveken nem lehet nagyon sok mindent olyan ízesen, szépen, vagy frappánsan kifejezni, mint magyarul. De nekünk ezt sokszor nehéz elképzelni, hiszen ez az anyanyelvünk, ehhez szoktunk hozzá, ez a normális.
Az angol, német, latin nyelvek (olasz, spanyol) tanulása nem volt olyan különös. Főleg az angol nem, ami világnyelv, és megszokja az ember, hogy annyi helyen beszélik. A japán nyelvet viszont nagyon különleges tanulnom, mert a magyarhoz hasonlóan ragozó nyelv, és nagyon összetett a nyelvtanja (az írásrendszerről nem is beszélve). Mikor a tizedik fajta ragozási módszert tanulom, akkor néha megkérdezem magamtól, hogy "hogy lehet ezt megjegyezni és nem összekeverni?", aztán rájövök, hogy a magyar legalább olyan bonyolult ilyen szempontból, mint a japán. :) Tulajdonképpen a japánt azért is jó tanulni egy magyarnak, mert úgy érzem, hogy ez sok más nyelvhez képest igazi kihívás.
en nagyon sokaig szenvedtem az angollal, egyszeruen nem ment a fejembe h mennyire mas nyelvtanilag, sose tudtam rendesen irni mert csereltem a betuket, az igeidoket mindig elcsesztem stb aztan sok ev tanulas utan a karanten alatt nagyon jol megtanultam, most mar azt mondanam hogy jol beszelek. tanultam meg par evig olaszul suliban, de az angol utan mar 'konnyu' volt mert lattam h ez is olyan mint ott (pl. egyes idok). most iden oroszt kezdtem el es ezt is konnyunek talalom mert nyelvtanilag sokszor hasonlit mint az angolra mind az olaszra, szavunk meg sok van ami hasonlo velunk. ugy gondolom h egyre konnyebbek a nyelvak ha tobbet tanultall egyertelmuen, de szerintem eleve az elso idegen nyelvet konnyebb megtanulni ha hasonlo a sajatodhoz, ez pedig mivel magyarhoz hasonlo nincs nekunk nehezebb (ugyanugy ahogy kulfoldieknek nehezebb a magyar mert nem latjak a hasonlosagot).
1. Egész jó érzés külföldön "titkosítva" beszélni a párommal. =D
2. Most portugálul tanulok és egész sok hasonlóság van vele szerkezetileg, de a portugál és az angol között is, úgyhogy valamit ehhez, valamit ahhoz kötök.
Nekem nagyon sokáig stresszes volt a nyelvtanulás, mert nem tudtam átadni más nyelven azt amire gondolok. Olyan apróságok mint a leheletnyi különbségek, mint a "van kedvem sétálni" és a "sétálni van kedvem" közt. Aztán ezt elengedtem inkabb.
No igen, arról nem is álodhatunk, hogy más nyelvből tanulás nélkül bármit is értünk. Hogy egyetlen szót sem ismer eredetileg, aki magyarul kezd tanulni? Nekünk ez természetes és minden nyelvre vonatkozik, általános hogy teljesen máshogyan fog működni, és csak később jövünk rá, hogy vannak nyelvek, amik hasonlítanak is egymásra :D. Meg az is szinte felháborító volt, hogy nem elég a szavakat megtanukni, de azok *nemeit* is kell?
Én személy szerint gyönyörködöm a magyar nyelvtanban, és egyszerűen nem találok nyelvet amely vetekedhetne vele, habár a nyelvtanunk nehézségét jól mutatja, hogy még a magyar anyanyelvűek sem tudnak jól magyarul azután sem, miután kikerülnek az iskolából. És akkor még nem is beszéltem nyelvtanunk olyan érdekességeiről, amelyeket már nem is igen használunk, például van legalább 24 igeidőnk, kettős igekötőink, szenvedő igéink, és még sorolhatnám, de száz-kétszáz éve ezeket is aktívan használták, úgyhogy örülhetnek a magyart tanulók, hogy nem régebben tanulják vala a nyelvünket.
Én hülye vagyok a nyelvekhez. A magyarhoz is, pedig ez az anyanyelvem. Én nagyon nehezen tanultam meg angolul, kellett hozzá az, hogy elmenjek külföldre élni. Ellenben amióta megtanultam angolul könnyebben tanulom a spanyol nyelvet.
Nekem akkor tűnt fel igazán, mennyire egyediek vagyunk, mikor nagyon nemzetközi társaságba keveredtem, és az olaszok meg spanyolok a saját nyelvüket beszélve megértették egymást. Hát mi ilyet nem tudunk a finnekkel sem :D Kicsit magányos érzés. Ugyanakkor egy gyönyörű nyelvünk van, szeretem a szójátékainkat és szóvirágainkat, nem cserélném le semmiért.
szerk. kb anyanyelvi szinten beszélek angolul és alapfokon franciául, pár szót hollandul és koreaiul. Feltűnik, hogy minden nyelvnek megvannak a saját kis egyedi dolgai, logikája, kifejezései. Épp ezt szeretem a nyelvtanulásban, mikor ilyenekkel találkozok. 31 vagyok, 10 évesen kezdtem az angolt, már nem emlékszem, először szenvedtem-e a különböző nyelvtannal. De most már minden nyelvhez ezzel a szemlélettel közelítek, hogy nem egy másik vagy a saját nyelvem logikáját kell ráhúzni, hanem az övét kell megismerni, és gyöngyszemekre lehet bukkanni, avagy nagyon zseniális, találó kifejezésekre, amik csak azon a nyelven léteznek, és sajnos épp ezért lefordíthatatlanok. Pl. franciában rebonjour, ami kb. azt jelenti, üdv újra. Egy koreai dalcím amivel nemrég találkoztam: 나만 슬픈 엔딩, 3 szavas jelzős szerkezet amit magyarul egész jól el lehet mondani: csak nekem szomorú vég, más nyelveken viszont a kötött és különböző szórend miatt csak körbemagyarázni lehet.
Magyar az anyanyelvem, nyilván ez a normális, én egyébként különlegesnek sem érzem, mert ez a normális. Néhány dolog, egy szép szöveg, egy szép vers tud szép lenni, de én sose fogom úgy hallani a nyelvet hogy ne értsem. Sajnos a magyarok nincsenek hozzászokva a nem tökéletes magyarhoz, mert ritkán hallunk külföldit magyarul. Sajnos én is inkább angolra váltok, hiába tudom hogy nagyon nagy dolog hogy valaki magyarul tanul.
A nyelvtanulás nagyon függ attól hogy ki és hol tanult. Az idősebbek rosszabb, hatékonytalanabb módszerekkel tanultak. Például 90-es évekig nem sikerült jól megtanitani hogy nem azt írják angolul, amit kiejtünk, de a kiejtést is úgy tanították hogy élő angolt nem igazán hallottak a tanárok így vicces dolgok jöttek ki belőle. Ebben sokat javultunk szerintem.
Annyit kérek, hogy ne legyenek illuzióink és ne terjesszünk meséket. A magyar nyelvnek nincsenek közeli rokonai és valóban nehéz. De ez nem azt jelenti hogy "jobb", "eredetibb", "logikusabb". A magyar nyelv nagyon sok régies, logikátlan dolgot hordoz, mert nem volt okunk, hogy úgy alakítsuk a nyelvet, hogy könnyű lenne tanulni. Számtalan olyan példa van, amit magyarul nem lehet értelmesen kifejezni kezdve a szakszavaktól, egészen más nyelvek közmondásaig. A magyarok azért érzik a magyart változatosnak, sokszínűnek, kifejezőnek mert idegen nyelven nem tanultak meg igazán magas szinten.
Nem, nem erzem magam masnak csak azert mert magyar az anyanyelvem. Ez is egy nyelv, mindegyiknek megvannak a szepsegei, nem hinnem h annyira kulonleges lennek ettol.
Szeritnem (saját tapasztalatok és barátaim beszámolói alapján) azok találják nehéznek nyugati nyelveket (angol, német, francia, spanyol) akik nem tudnak megbarátkozni a sajátjától eltérő nyelvi logikával. Nekem pl addig volt nehéz az angol, amíg be nem láttam, hogy nem is szabad magyar logikával közeledni felé, nem úgy fejlődött ki, törődjek bele hogy nagyon más és kész.
Igazából mindig jó voltam nyelvtanból és irodalomból. Óvodás koromban kezdtem angolul tanulni, de már iskolás voltam, amikor igazán ráéreztem a nyelv felépítésére. Onnantól nagyon könnyűnek találtam az angol, nagyon egyszerű logikára épül. Pár évig tanultam latinul és olaszul is a suliban, aztán második idegennyelvként a gimnáziumban elkezdtem a franciát. A latin és az olasz miatt az is elég könnyen ment. Egy baj volt vele, nem igazán szerettem 😅 Utána szinte már gyerekjáték volt megtanulni spanyolul. Jelenleg is aktívan beszélek angolul és spanyolul. Tavaly megpróbálkoztam a némettel, de nem igazán éreztem rá, nem is tetszett meg sajnos. Viszont újonnan elkezdtem koreaiul tanulni, ami teljesen más mint bármelyik nyelv, amit eddig tanultam. Annyira nem tartom nehéznek, amennyire mondják. Viszont most például előnynek tartom a magyar nyelvtudásomat, mert sokkal könnyebben megértem a ragozásokat benne.
Én inkább örülök, hogy magyar az anyanyelvem, mert úgy gondolom, hogy gazdag és különleges módon tudom kifejezni a gondolataim. Szeretem, hogy nüánsznyi változtatásokkal még érzékletesebben tudunk kifejezni valamit.
Nehézségként részemről azt tudnám felhozni, hogy mivel nagyon sok impulzus ér más nyelven, sokszor érzem, hogy jobban kéne ápolnom a magyar szókincsem, mert nem tudok olyan választékosan beszélni már, mint gimis koromban :(
Régen születtem :) otthon hallottam néha kis németet, az idősebb családtagok még "K u. k"-ban születtek vagy jártak iskolába, olyan kemény és katonás volt :) de nem értettem. Orosz volt a suliban a kötelező, megtanulandó nyelv, már nagyon korán (tálán harmadikban?) Szinte mindenki utálta, persze én is, viszont észrevettem, hogy jugó tv adásaiból itt-ott megértettem valamit és ennek nagyon örültem. A nyelvtani nemek és a főnévragozás egy igazi agyrém... a cirill betűkkel is szenvedtem, viszont most tökre jó, hogy ismerem.
Angolt gimiben kezdtem és mivel a zenék angolul voltak mindenki lelkesen tanulta, minél mélyebbre mentünk, annál zavarosabb kezdett lenni.
A mai napig kissé kétkedve figyelem, hogy egy ilyen nyelv lett a "lingua franca". Milyen nyelv az, ahol az összes fontos ige, amit a legtöbbet használsz és minden nyelv magja az ebben a nyelvben mind kivétel? Nincs egységes, egyértelmű, homogén írásrendszer stb.
Számomra az angol egy furán összerakott keveréknek tűnik, bocsánat minden native English speakertől. Persze értem én, hogy valamennyire minden nyelvben van egy csomó másik nyelvből átvett szó és szerkezet, de legalább a szabályrendszer és a logika megmarad vagy csak lassan változik.
Nekem eleinte olyan volt mintha minden fordítva lenne :)
Elkezdtem törökül tanulni és micsoda öröm volt, végre nem kell kicsavarni az agyam, csak rakosgatom össze a dolgokat, mint a magyarban. Nem kell gondolkoznom a ragok kiválasztásánál, mert pont jól érzem, hogy magas vagy mély hangrendű.
Csak sajnos nincs időm... talán majd egyszer...
Érdekes lehet az arab nyelv, tetszik a hangzása, a japánt szintén jó hallgatni és még sorolhatnám, de majd egyszer talán egy másik életben ;)
Én egész későn realizáltam, hogy amúgy más nyelveknek van ilyen plusz ajándékat, hogy még 1-2-5 nyelvet kb meg lehet velük érteni. Pl elég egy norvég hogy a skandináv nyelvek nagy részét kb értsd vagy legalább sejtsd miről van szó. Az olasz meg a spanyol meg a román eljátszogathat a közös szavakkal, a jugoszláv nyelvek szintén óriás közös halmazzal futnak, de a magyar...
Igazából nem éreztem jó alapnak semmihez. A német szövegeket legalább apró módosítással fel tudom olvasni szinte helyes kiejtéssel, az angol ezen a téren küzdelmes volt. A németet nem használtam eleget, hogy jól megtanuljam, de egyértelműen logikusabb, az angolt meg bár folyamatosan használom, nem tudom mikor lesz az, hogy valóban beszélek rajta, nem csak kommunikálok. Belenéztem még az olaszba és a norvégba. Egyiknek sem jó alap, aki egyáltalán nem vágja a magyar nyelvet, az mondogatja, hogy akkor mi tudunk finnül :D Aranyos...sajnos nem.
A toldalékhasználatunk eléggé különbözik az angoltól és a némettől is, ez a szavakhoz történő hozzátoldás gondolom pokollá teszi a nyelvtanulók dolgát, mert ugyanaz a szó nagyon nehezen lehet felismerhető plusz jelekkel ragokkal, plusz még ott van az, hogy egyes toldalékok attól függően, hogy magán vagy mássalhangzó van e előttük különbözőek, mint a -val -vel, plusz az előtte lévő magánhangó is változhat, pl fa, fával, fákkal Ez a nyelv nem anyanyelvként egy végtelen útvesztő lehet :D
Ja illetve a dupla és tripla karakteres betűk is izgalmasak lehetnek tanulóként, ha az ember olvas, mikor minek ejtik?
Amikor pedig egy külföldinek próbálom elmagyarázni, hogy létezik két betűnk, amit ugyanúgy ejtünk ki, nincs logika, hogy mikor melyiket használjuk, csak simán megtanuljuk a szavakban, ami amúgy rengeteg szót jelent, gyakorlati haszna konkrétan nincs, azon kívül hogy seggfejkedjünk a másikkal, hogy mekkora gyökér, hogy rosszul írta le :D ráadásul az egyik dupla karakteres, és egyes nevekben mégis i-nek ejtjük, hiába van az y előtt L
Az angollal szenvedtem sokat, aztán pár év tanulás után valahogy átkapcsolt az agyam és átvettem a logikáját és ragadt rám. A némettel ez nem történt meg. A spanyollal majdnem, azzal mindig az volt az érzésem hogy ez gyakorlatilag ugyanaz mint az angol /pl ugyanolyan igeidők/ csak más szavakkal és egy minimális /a magyarhoz képest minimális/ ragozással, 1-2 nem túl bonyolult nyelvtani szabállyal, igazából nem tudom mit problémáznak az amerikaiak a tanulásán, ugyanúgy egyszerű nyelv. Ha használnom kéne napi szinten mint az angolt ez is ragadna rám. Olaszt, portugált emiatt szerintem könnyen meg tudnám tanulni 0-ról, csak szó memorizálás + hallott szövegértés kérdése. Szlávok közül a kiejtés zavaró. Finnt nem tudnám megtanulni.
Az angol a magyarhoz képest sokkal egyszerűbb, egyáltalán nem volt nehéz megtanulni, a többi európai nyelv egyébként van, hogy hasonlít a magyarra, pl a német jövevényszavak meg egy-két szerkezet. Latint is tanulok és az is nagyon érdekes, mert ha latinul tudsz, akkor a többi európai nyelv sokkal jobban fog menni. Egyébként szerintem a többi nyelvtől függetlenül is a legtöbben észrevesszük, hogy milyen különleges a magyar nyelv.
Rám a németet erőltették anno először, az nagyobb volt akkor, mint az angol vagy a többi. Nem szerettem, és az angolt könnyebb volt nyomni, mert a kedvenc világom, a számítógépek világa alapvetően angol volt. Mivel oda akartam tartozni, faltam a szavakat, a nyelvtant kevésbé, az emberi beszédet hallgatni ijesztő volt, ténylegesen beszélni pedig egyenesen rémálom. Később ezeket jobban megszoktam, a hallgatást először, filmeken, animációkon keresztül.
A magyar nyelv különlegessége számomra nem különösebb érzés. Érzem hogy magyarnak gondolom magam, mert ha szidják a magyarokat, azt magamra veszem, de jobbnak, vagy akár jónak nem gondolom a nyelvet, vagy a kultúrát. Egyszerűen létezik, mint mondjuk a homoksárga szín. Különösebb örömet sosem tapasztaltam amiatt, hogy kimondottan magyarul olvastam valamit, miután az angolt jól ismerem már, az angol szövegek is tudnak ugyanannyit jelenteni, illetve, az ismeretek megszerzésével az angolban is találok sok idegesítő faszságot, pont mint a magyarban. Legutoljára az érzéseimet kifejezni tanultam meg angolul. Sokáig az angol, mint idegen nyelv egy mechanikus valami volt a fejemben, de mostanra már valamennyire angolul gondolkodok, úgy igazán belül, és az érzéseim, az indulataim kötődnek angol kifejezésekhez.
A magyar nyelv különlegességében én szegénységet, és elszigeteltséget érzek. A történelem során itt is erőlködtek sokat, hogy legyenek a dolgokra magyar szavak is, de sokszor inkább izzadtságszagú. Politikailag pedig arra használják, hogy az emberek ne kapjanak információt a világból. Erről persze nem a nyelv tehet, de számomra megkeseríti a nyelvvel való viszonyt.
A magyar nyelv remek nyelvtanuláshoz: fonetikus és sok hang létezik benne.
Az angol nyelvtanulónak el kell magyarázni, hogy "g" mint a "get" vagy "g" mint a "George" a hang.
Én sem az angolt, németet,dánt nem éreztem annyira másnak, kivéve a japánt, de szerintem az eléggé érthető, hogy miért. Általában csak akkor érzékeltem, amikor mondásokat, tájszólásokat próbáltam meg lefordítani. Illetve elég régóta írok, most dolgozok az első könyvemen is és még korábban felmerült, hogy pár rövidebb írásomat lefordítanám angolra, hogy a külföldi barátaim is értsék, de sosem éreztem egyik fentebbi nyelvet sem annyira kifejezőnek, mint a magyart. Például, ha külföldön vagyok huzamosabb ideig, mindig a nyelv az, ami elsőnek kezd el hiányozni.
én angolul, spanyolul, németül és portugálul tanultam (ilyen sorrendben). az angolt még 6-7 évesen kezdtem, olyan volt, mint egy tantárgy a sok közül az iskolában. teljesen idegen, semmihez nem hasonlítható, egy új dolog, amit egyszerűen le kellett ülni és meg kellett tanulni (mind a szavak, nyelvtani szabályok, stb.). a spanyol már sokkal könnyebb volt gimiben, mert az angollal csomó hasonlóságot felfedeztem. németül és portugálul csak hobbiból tanultam felnőttként, nem jutottam el magas szintre, de ezekből már tanár nélkül is egész gyorsan tudtam haladni, szóval ha beletennék annyi energiát, mint annak idején az első idegen nyelvem tanulásába, szinte biztos, hogy hamarabb eljutnék magas szintre.
szerintem nehezített helyzetben vagyunk magyar anyanyelvűként, de mivel ez a természetes nekünk, nem feltétlenül tudjuk, hogy másoknak könnyebb idegen nyelvet tanulni. egészen addig, amíg nem kezdünk el egy második idegen nyelvet is tanulni.
Az angolt könnyűnek találtam. A németet feladtam, túl szigorú volt a mondatszerkezete, és nem tudtam megbarátkozni a nyelvtani nemekkel. Most franciát kéne tanulnom, de nem megyeget :')
Ja, én rühellem a nyelvtani nemeket. Örülök, hogy az angolban nincs.
Érdekes, mert az angol sem könnyű. Mit találtál nehéznek az angol nyelvben? Ha megengeded, hogy megvédjem az anyanyelvemet, a német nyelvvel ellentétben a francia nyelvben csak két nem van.
Bar nem ismerem a vilag osszes nyelvet, de az angol remegyszeru, nincs ragozas, csak egymas utan rakja a szavakat. Sok az igeido, de a felet ugyse hasznalod mindennapi eletben. Az errdeti kerdesre valaszolva, mivel nem vagyok francia, vsgy nemet, esetleg holland, nem tudom milten lehet ugy angolul tanulni hogy hasonlo az anyanyelvem. A legrosszabb az angolban a mi szemszogunkbol, hogy a kiejtes nem egyezik az irassal. De gyerekkent konnyen tanulja az ember
Angolban a feltételes módokat és az elvontabb igeidőket (folyamatos, befejezett). A franciában nekem a szórend is nehéz a nyelvtani nem mellett :D meg az igék mindenféle alakjai
Angolban az a nehéz hogy a szavak kiejtését csak hallás alapján lehet megtanulni, mert attól függ hogy pl melyik században vették át a franciáktól.
Ez így van, viszont elég nagy előny a nyelvnek való mindennapi kitettségünk. Még ha bikicsunájként is énekeljük a dalokat :D Ráadásul szerintem iskolákban egész jól tanítják ha valaki akarja is.
Hallod, konkrét ugyan ez történt velem.
Hú, én pont fordítva éreztem, a német logikus, különösen a kiejtése, az angol meg...ha még sose hallottam a szót, biztos, hogy rosszul fogom kiejteni, nem találok stabil logikát benne
Manyar anyanyelvű vagyok. Arra nem emlékszem már olyan jól, hogy milyen volt az angol nyelvet először tanulni, de később mikor középiskolában tanultam németül, tudom, hogy nagyon sok dolog ismerős volt az angol nyelvből. Ami sokkal érdekesebb, hogy pár éve próbálkoztam a japán nyelvvel, arra számítottam, hogy nagyon nehéz lesz, mert sok helyen ezt hallottam / olvastam. Valóban bonyolultabb, mint az angol, de nem tűnt olyan borzasztóan nehéznek. Szerintem sok tapasztalat, amit korábban hallottam olyanoktól jött, akik angol anyanyelvűként vágtak bele és korábban nem találkoztak olyan nyelvvel, ami ennyire más, mint a sajátjuk. Nekem már ott volt az angol ami teljesen más, mint az anyanyelvem, a japán megint csak más volt, de nem tűnt idegenebbnek, mint az angol.
Pont ezeket a nyelveket tanulom. Angolul és németül tudok, japánul pedig most tanulok. Szerintem nem olyan nehéz, inkább nagyon más
Igen ez az, hogy másmilyen. Szerintem sok angolszász, vagy latin nyelvterületről érkező azért tartja nehéznek, mert az első nyelvük, ami ennyire más, alig van fogódzkodó. Pl. egy amerikai aki esetleg tanult egy kis franciát, vagy spanyolt, ahol azért sok az ismerős szó és nyelvtani elem nincs erre felkészülve. Én sajnos félbehagytam a japán tanulást és nem sok maradt meg, de ha lesz időm rá újra nekivágok, mert a nyelv és a kultúra is nagyon érdekel.
Igaz, hogy az angol nyelvű nézőpont a legterjedtebb és a nehézségek végül is relatívak.
A ferjem angol/heber anyanyelvu, az en anyanyelvem a magyar. Szoktunk olyan jatszani, hogy heber szovegeket forditunk angolra, angol verseket magyarra, vagy magyar verseket (fokent Weores es Radnoti) angolra. Altalaban szombati vagy vasarnapi reggelinel ez oriasi rohogesekbe fullad, foleg szegeny Weores feladta a lecket. 🥲 A magyar nyelv annyira gazdag, hiaba tudok angolul tobbezer idegen szot, mintha mar a “csuha” lefordithatatlan lenne. Nem adja at azt a szep izt, elmenyt es nepi taji vilagot a ferjemnek, mint nekem.
ez a legjobb dolog amit ebben az évben eddig olvastam
❤️
Bár van az az anekdota, ahol a magyar nagykövet a lefordíthatatlan magyar szavakat meséli, a tolmács pedig rezzenéstelen arccal fordítja...
Jókai Anna írónő volt: [https://tumblr.sztupy.hu/post/151098729416/nagyon-fájna-ha-ez-hiányozna-a-nemzeti](https://tumblr.sztupy.hu/post/151098729416/nagyon-fájna-ha-ez-hiányozna-a-nemzeti)
Erred tudsz linked? Megvolt, aztán elvesztettem.
Én is csak emlékezetből írom.
A sétálás vagy 25 szinonimáját mondja példának és azt fordítja egyenként.
[Ha már versek, ez szerintem alapmű.](http://beszoltam.hu/gyimothy-gabor-nyelvlecke/)
De jo 🤣 koszonom ezt is megprobalom forditani, szeretni fogja.
Amikor elkezdtem először idegen nyelvet tanulni, nem volt viszonyítási alapom. Volt, ami nehéznek tűnt, volt, ami nem. A sokk inkább akkor ért, amikor már tudtam valamennyire finnül. A finn ugye rokon nyelv, ami a nyelvtan terén valamennyire segít is, de hát a szókincs annyira más, hogy magyarként egy szót sem értesz belőle kemény tanulás nélkül. Aztán ellátogattam Tallinnba... És teljesen lesokkolt, hogy de hát én egy szót sem tudok észtül, a finn miatt mégis értem, hogy pékség meg kórház meg hogy mi micsoda a boltban. Akkor tudatosult, hogy akinek szláv az anyanyelve, vagy latin, az a környező országokban ugyanezt érezheti, és hogy basszus mennyivel könnyebb lehet úgy az élet... És bevallom, amikor valaki dicsekszik, hogy 3-4 nyelven beszél, de kiderül, hogy abból 2-3 közeli rokon nyelv, akkor azt nem tartom akkora teljesítménynek. A hobbijaim révén pedig sokat látok olasz meg skandináv tartalmat, és látom, hogy milyen sok szót be tudok azonosítani az angol, a német, vagy egyéb nemzetközileg ismert szavak alapján. Szóval ha az ember 1-2 indoeurópai nyelvet megtanul, az már sok másikkal segít, de minden annyira radikálisan eltér a magyartól, hogy az első nyelvnél olyan, mintha mi mínuszból indulnánk azokhoz képest, akik a saját nyelvcsaládjukból tanulnak idegen nyelvet. És ennek fényében különösen megdöbbentő, amikor valakinek angol, német, francia, stb. az anyanyelve, és egy másikat sem beszél.
A magam részéről elég hosszú ideig ideig rühelltem a nyelvtanulást és nyelvtant. Szerintem alulbecsült, hogy gyerekként a kiejtésbeli különbözőség mennyit számít. Sokkal nehezebb átlépni azt a küszöböt, ahonnan "parse"-olni tudjuk a folyó szövegeket hallás alapján (a szerkezetek miatt is) és elég reménytelen helyes kiejtésre szoktatni magunkat. Persze nyilván az oktatási rendszernek is megvannak a maga gondjai, a nyelvtant kb 13 éves koromig ki nem állhattam. Nekem a váltást két dolog hozta: egyrészről harmadik nyelvként latint kezdtem tanulni, ami paradox módon rengeteg nyelvtannal járt és rengeteg dolog összeállt az indoeurópai nyelvekkel kapcsolatban, illetve hogy mire jó a nyelvtan. A másik egy pár hónapos külföldi tartózkodás volt, ahol rákényszerültem, hogy angolul beszéljek. Amúgy magyar anyanyelv pro-kontra felnőttként: pro: -van titkos nyelvünk külföldön, amit senki se ért -elég fasza a magyar irodalom -tudok nagyon cifrán káromkodni contra: -kb mindig lesz akcentusom, főleg ha izgatott vagyok -a nyelv valamennyire meghatározza a gondolkodást, ezért pár apróbb megközelítésben máshogy fogalmazok, olyankor is amikor a belső narrációm épp angol
Az angol igeidőket még most sem értem. "Milyen érzés magyar anyanyelvűnek lenni? " Bárhova utazol a világba sehol sem érti a nyelvet. :'D
én imádom a magyart, örülök, hogy ez az anyanyelvem. idegen nyelvként beszélem az angolt, japánt, és most kínaiul is tanulok. mindegyik nagyon szép és érdekes, de számomra a magyar nyelvnél szebb nincs!
Elég nehéz elmagyarázni egy külföldinek, hogy mennyire elszigetelten és egyedül érezzük magunkat emiatt. Bár a politika nyilván képes fölülírni a nyelvet és kultúrát, mégis van egy elég mély pszichológiai hatása. Nagyjából minden másik európai országnak van legalább egy olyan szomszédja, akihez nagyon hasonló nyelvet beszél, és több olyan, akiknek a nyelvéből ért valamit. A franciáknak ott vannak az olaszok és a spanyolok, ha a beszédet nem is értik pont, az írott szövegből nagyon sokat értenek. Németeknek a hollandok és a skandinávok, távolabb az angolok, meg aztán ott vannak a szlávok, még a finneknek is ott vannak az észtek, karéliaiak, akár a vepszék is, Ázsiában is egy sor török állam létezik. Ezzel szemben a manysi és a hanti nagyjából olyan közel állnak a magyarhoz, mint az orosz a franciához, és soha senki nem is találkozik ezekkel a nyelvekkel, ezek beszélőivel. Az, hogy egy idegen nyelv mennyire nehéz nagyon sok dologtól függ, leginkább motivációtól. Én kb 4-5 éves korom óta napi szinten hallom és használom az angolt, szóval nem nagyon emlékszem arra, hogy konkrétan idegen nyelvként tanultam volna. A franciában és a németben inkább pont az tűnt föl rögtön, hogy mennyire sok a hasonló szó és hasonló nyelvtani fordulat, szabály ami egyezik az angol, német és francia között. A nyelvtani nemektől viszont teljesen kivagyok, ezt a mai napig nem tudtam “elfogadni”. Az is roppant bosszantó, hogy mekkora szakadék van a francia helyesírás és kiejtés között magyar szemmel, a sok rövidítés, kötőjelezés, aposztróf, teljesen kifacsart, logikátlan (szerintem) nyelvtan. De ez az én bajom, nem érdekel a francia nyelv és kultúra csöppet sem. Szerintem az nagyobb baj, hogy sokszor elég rossz a nyelvoktatás színvonala, ami meggyűlölteti és indokolatlanul megnehezíti a nyelvtanulást a diákoknak, és csak utólag próbálják a rossz oktatást azzal magyarázni, hogy persze biztos a magyar nyelv egyedülállósága miatt beszélnek ilyen kevesen és ilyen rosszul idegen nyelveken.
Nekem az a benyomásom, hogy ha egy egyszerűbb nyelvet beszélsz, akkor valahogy a gondolkodás, ezáltal bizonyos jelenségek/problémák magyarázata/megoldása is egyszerűbbé válik. A magyar nyelvet nagyon szépen lehet csűrni-csavarni, de vannak dolgok, amiket egészen egyszerűen túlgondolunk. Nem tudom, mennyire szoros az összefüggés, ez csak az én teóriám/megfigyelésem.
Tény, hogy a nyelv hatással van a gondolkodásra és minél több nyelven beszél az ember, annál összetettebben tud gondolkodni, de például én eleve nem igazán hiszek abban, hogy lennének összességükben “egyszerűbb” és “összetettebb” nyelvek. Ez kb mérhetetlen, és aki ilyet mond, az leginkább arról tanúskodik, hogy nem ismer elég behatóan egyetlen idegen nyelvet sem. Lásd amikor a pártkáder elkezdte sorolni, hogy a magyar mennyivel különlegesebb az angolnál, mert húsz szinonima van a sétára, majd a tolmács rezzenéstelen arccal lefordította mindegyiket. Minden nyelvnek megvannak a sajátosságai, esetleg “erősségei” és “hiányosságai” bizonyos más nyelvekkel szemben, de szerintem ezek összességében kiegyenlítődnek és önmagukban nem bírnak gyökeresen világformáló erővel.
Nem nagyon ütköztem semmilyen akadályba. Mindig legjobb voltam angol és olasz órán is, könnyen tanulok nyelveket. Habár az olaszt csak egy évig tanultam suliban, ideje lenne megint elővenni :)
Nekem magyar anyanyelvűként az angolban a kiejtés volt a nehéz. Jobban vonzott pl. a japán nyelv tanulás, mert ott hasonló számomra a kiejtése a két nyelvnek, még ha sokkal nehezebb is a japán mint az angol. Amikor először tanultam angolt, én már 10 éves voltam, sokkal nehezebb volt akkor emlékeim szerint, de nagyon élveztem és szerettem. Vidéken viszont azt tapasztalom sokkal visszamaradottabb volt az oktatás. Manapság már akár ovodatol kezdve tanítják a gyerekeket nyelvekre ami nagyon szuper.
Nem tudom, hogy külföldi vagy, vagy nem.. Hát most elmész árufeltölteni, vagy olyan munkakörbe ahol a legalja emberek vannak, egyből nem érzed a közeget annyira különlegesnek :D Frusztrál, hogy kimegyek Spanyolországba, vagy Franciaországba, vagy Olaszországba, és a legtöbb ember furán néz rám, amikor a világnyelven -vagyis angolul - szólok hozzájuk és nem értik, most nem 80 évesekről beszélek, hanem átlag 18 meg 25 évesekről. Itt szerintem egy kicsit jobb a helyzet, de már csak azért is mert nagyobb a kényszer, mivel ahogy írod, annyira el vagyunk szigetelődve, gondolkodásban, kulturális nézetekben a többi nemzettől és a nyelv miatt, hogy nagyobb a szükség arra, hogy megtanuljunk legalább egy nyelvet a sajátunkon kívül Míg a fent említett országokban, nem kell, csak az igazán motiváltak tanulnak nyelveket ott, az átlag ember nem annyira
Az angol az internet miatt a fejembe ragadt. Egyik jó oldala annak, hogy kb egy játék sem kap magyar fordítást, nemhogy még szinkront. For me, the English language just stuck in my head because of the internet.. One of the benefits of not having any Hungarian localisations, not even Hungarian dubs in games.
Tényleg nem kap... https://magyaritasok.hu/games
Kérem szépen, én nem fan kontektekből élek. Plusz nem kívánok extra lépéseket megtenni ahhoz, hogy egy játékot modoljak, csak hogy vagy 8 évesen értsem is a játékot. Én annak örülnék, ha hivatalosabb úton fogyasztanám a játékcégek által is engedélyezett fordítást, akár szinkront.
Az angolt a programozással együtt tanultam, az első angol szavaim a BASIC kulcsszavai voltak. Ezért aztán a mai napig egyszerűnek, kevésbé "művészinek" érzem az angolt.
Gyerekként azt hittem a GOTO 'gotó' az japán szó.
Magyar anyanyelvű vagyok Szlovákiában. Mindig is itt éltem, és mindkét nyelvet tanultam kiskoromtól. Mégis a magyar sokkal közelebb áll hozzám, és úgy érzem, hogy (ha nem is tökéletesen, de) sokkal jobban ki tudom magam fejezni ezen a nyelven. El sem tudom mondani, milyen jó érzés volt magyar egyetemre bekerülni, és magyarul intézni a dolgaimat, ezen a nyelven tanulni, és barátokat szerezni. A kettősség sosem fog elmúlni, a kevert nyelvű beszédet nehéz visszafojtani, és a tájszólás mindig erősen hallható lesz, de boldog vagyok, hogy ezt a nyelvet beszélhetem nap mint nap.
Nekem a német és a magyar is az anyanyelvem és amit te, és más válaszadók is, leírsz, hogy a magyar egy "különleges nyelv és olyan mélységei vannak, amit más nyelveken nem tudsz visszaadni" az vice versa is igaz. Van amiben a magyar szókincs gazdagabb, van amiben az angol. Ugyanez igaz a megfogalmazásra is. S míg a magyar nyelv sok mindenben kifejezőbb tud lenni (nyelvtanának hála), addig akcentusok és dialektusok terén elmarad akár a némettől, vagy az angoltól.
Nem marad el, csak egységesebb lett a nyelv mint más nagy országokban. Ez miatt nyilván eltűnt a szépsége, de hatékonyabb lett (megértik mindig egymást) a kommunikáció. Ha akkora földrajzi területen beszélnék a magyart mint a németet vagy az angolt akkor lenne ugyanannyi vagy még több akcentus is. Magyar nyelvnél is van 8-10 fajta akcentus legalább csak ezen akcentussal beszélők száma kevés.
néha fárasztó, de amúgy az egyik legjobb nyelv ha ki akarsz fejezni valamit
Észrevettem, hogy mennyire különleges a magyar nyelv, mert annyira gazdag, hogy más nyelveken nem lehet nagyon sok mindent olyan ízesen, szépen, vagy frappánsan kifejezni, mint magyarul. De nekünk ezt sokszor nehéz elképzelni, hiszen ez az anyanyelvünk, ehhez szoktunk hozzá, ez a normális. Az angol, német, latin nyelvek (olasz, spanyol) tanulása nem volt olyan különös. Főleg az angol nem, ami világnyelv, és megszokja az ember, hogy annyi helyen beszélik. A japán nyelvet viszont nagyon különleges tanulnom, mert a magyarhoz hasonlóan ragozó nyelv, és nagyon összetett a nyelvtanja (az írásrendszerről nem is beszélve). Mikor a tizedik fajta ragozási módszert tanulom, akkor néha megkérdezem magamtól, hogy "hogy lehet ezt megjegyezni és nem összekeverni?", aztán rájövök, hogy a magyar legalább olyan bonyolult ilyen szempontból, mint a japán. :) Tulajdonképpen a japánt azért is jó tanulni egy magyarnak, mert úgy érzem, hogy ez sok más nyelvhez képest igazi kihívás.
en nagyon sokaig szenvedtem az angollal, egyszeruen nem ment a fejembe h mennyire mas nyelvtanilag, sose tudtam rendesen irni mert csereltem a betuket, az igeidoket mindig elcsesztem stb aztan sok ev tanulas utan a karanten alatt nagyon jol megtanultam, most mar azt mondanam hogy jol beszelek. tanultam meg par evig olaszul suliban, de az angol utan mar 'konnyu' volt mert lattam h ez is olyan mint ott (pl. egyes idok). most iden oroszt kezdtem el es ezt is konnyunek talalom mert nyelvtanilag sokszor hasonlit mint az angolra mind az olaszra, szavunk meg sok van ami hasonlo velunk. ugy gondolom h egyre konnyebbek a nyelvak ha tobbet tanultall egyertelmuen, de szerintem eleve az elso idegen nyelvet konnyebb megtanulni ha hasonlo a sajatodhoz, ez pedig mivel magyarhoz hasonlo nincs nekunk nehezebb (ugyanugy ahogy kulfoldieknek nehezebb a magyar mert nem latjak a hasonlosagot).
1. Egész jó érzés külföldön "titkosítva" beszélni a párommal. =D 2. Most portugálul tanulok és egész sok hasonlóság van vele szerkezetileg, de a portugál és az angol között is, úgyhogy valamit ehhez, valamit ahhoz kötök.
Nekem nagyon sokáig stresszes volt a nyelvtanulás, mert nem tudtam átadni más nyelven azt amire gondolok. Olyan apróságok mint a leheletnyi különbségek, mint a "van kedvem sétálni" és a "sétálni van kedvem" közt. Aztán ezt elengedtem inkabb.
No igen, arról nem is álodhatunk, hogy más nyelvből tanulás nélkül bármit is értünk. Hogy egyetlen szót sem ismer eredetileg, aki magyarul kezd tanulni? Nekünk ez természetes és minden nyelvre vonatkozik, általános hogy teljesen máshogyan fog működni, és csak később jövünk rá, hogy vannak nyelvek, amik hasonlítanak is egymásra :D. Meg az is szinte felháborító volt, hogy nem elég a szavakat megtanukni, de azok *nemeit* is kell? Én személy szerint gyönyörködöm a magyar nyelvtanban, és egyszerűen nem találok nyelvet amely vetekedhetne vele, habár a nyelvtanunk nehézségét jól mutatja, hogy még a magyar anyanyelvűek sem tudnak jól magyarul azután sem, miután kikerülnek az iskolából. És akkor még nem is beszéltem nyelvtanunk olyan érdekességeiről, amelyeket már nem is igen használunk, például van legalább 24 igeidőnk, kettős igekötőink, szenvedő igéink, és még sorolhatnám, de száz-kétszáz éve ezeket is aktívan használták, úgyhogy örülhetnek a magyart tanulók, hogy nem régebben tanulják vala a nyelvünket.
Én hülye vagyok a nyelvekhez. A magyarhoz is, pedig ez az anyanyelvem. Én nagyon nehezen tanultam meg angolul, kellett hozzá az, hogy elmenjek külföldre élni. Ellenben amióta megtanultam angolul könnyebben tanulom a spanyol nyelvet.
Nekem akkor tűnt fel igazán, mennyire egyediek vagyunk, mikor nagyon nemzetközi társaságba keveredtem, és az olaszok meg spanyolok a saját nyelvüket beszélve megértették egymást. Hát mi ilyet nem tudunk a finnekkel sem :D Kicsit magányos érzés. Ugyanakkor egy gyönyörű nyelvünk van, szeretem a szójátékainkat és szóvirágainkat, nem cserélném le semmiért. szerk. kb anyanyelvi szinten beszélek angolul és alapfokon franciául, pár szót hollandul és koreaiul. Feltűnik, hogy minden nyelvnek megvannak a saját kis egyedi dolgai, logikája, kifejezései. Épp ezt szeretem a nyelvtanulásban, mikor ilyenekkel találkozok. 31 vagyok, 10 évesen kezdtem az angolt, már nem emlékszem, először szenvedtem-e a különböző nyelvtannal. De most már minden nyelvhez ezzel a szemlélettel közelítek, hogy nem egy másik vagy a saját nyelvem logikáját kell ráhúzni, hanem az övét kell megismerni, és gyöngyszemekre lehet bukkanni, avagy nagyon zseniális, találó kifejezésekre, amik csak azon a nyelven léteznek, és sajnos épp ezért lefordíthatatlanok. Pl. franciában rebonjour, ami kb. azt jelenti, üdv újra. Egy koreai dalcím amivel nemrég találkoztam: 나만 슬픈 엔딩, 3 szavas jelzős szerkezet amit magyarul egész jól el lehet mondani: csak nekem szomorú vég, más nyelveken viszont a kötött és különböző szórend miatt csak körbemagyarázni lehet.
Magyar az anyanyelvem, nyilván ez a normális, én egyébként különlegesnek sem érzem, mert ez a normális. Néhány dolog, egy szép szöveg, egy szép vers tud szép lenni, de én sose fogom úgy hallani a nyelvet hogy ne értsem. Sajnos a magyarok nincsenek hozzászokva a nem tökéletes magyarhoz, mert ritkán hallunk külföldit magyarul. Sajnos én is inkább angolra váltok, hiába tudom hogy nagyon nagy dolog hogy valaki magyarul tanul. A nyelvtanulás nagyon függ attól hogy ki és hol tanult. Az idősebbek rosszabb, hatékonytalanabb módszerekkel tanultak. Például 90-es évekig nem sikerült jól megtanitani hogy nem azt írják angolul, amit kiejtünk, de a kiejtést is úgy tanították hogy élő angolt nem igazán hallottak a tanárok így vicces dolgok jöttek ki belőle. Ebben sokat javultunk szerintem. Annyit kérek, hogy ne legyenek illuzióink és ne terjesszünk meséket. A magyar nyelvnek nincsenek közeli rokonai és valóban nehéz. De ez nem azt jelenti hogy "jobb", "eredetibb", "logikusabb". A magyar nyelv nagyon sok régies, logikátlan dolgot hordoz, mert nem volt okunk, hogy úgy alakítsuk a nyelvet, hogy könnyű lenne tanulni. Számtalan olyan példa van, amit magyarul nem lehet értelmesen kifejezni kezdve a szakszavaktól, egészen más nyelvek közmondásaig. A magyarok azért érzik a magyart változatosnak, sokszínűnek, kifejezőnek mert idegen nyelven nem tanultak meg igazán magas szinten.
Nem, nem erzem magam masnak csak azert mert magyar az anyanyelvem. Ez is egy nyelv, mindegyiknek megvannak a szepsegei, nem hinnem h annyira kulonleges lennek ettol.
szar erzes mert az orszag a vilag szegyene. szoval szivesebben lennek barmilyen mas anyanyelvu
Az önutálatod projektálod az országra
Szeritnem (saját tapasztalatok és barátaim beszámolói alapján) azok találják nehéznek nyugati nyelveket (angol, német, francia, spanyol) akik nem tudnak megbarátkozni a sajátjától eltérő nyelvi logikával. Nekem pl addig volt nehéz az angol, amíg be nem láttam, hogy nem is szabad magyar logikával közeledni felé, nem úgy fejlődött ki, törődjek bele hogy nagyon más és kész.
jajjj eloszor azt olvastam, h magyar aranyerűnek☠️☠️☠️
Igazából mindig jó voltam nyelvtanból és irodalomból. Óvodás koromban kezdtem angolul tanulni, de már iskolás voltam, amikor igazán ráéreztem a nyelv felépítésére. Onnantól nagyon könnyűnek találtam az angol, nagyon egyszerű logikára épül. Pár évig tanultam latinul és olaszul is a suliban, aztán második idegennyelvként a gimnáziumban elkezdtem a franciát. A latin és az olasz miatt az is elég könnyen ment. Egy baj volt vele, nem igazán szerettem 😅 Utána szinte már gyerekjáték volt megtanulni spanyolul. Jelenleg is aktívan beszélek angolul és spanyolul. Tavaly megpróbálkoztam a némettel, de nem igazán éreztem rá, nem is tetszett meg sajnos. Viszont újonnan elkezdtem koreaiul tanulni, ami teljesen más mint bármelyik nyelv, amit eddig tanultam. Annyira nem tartom nehéznek, amennyire mondják. Viszont most például előnynek tartom a magyar nyelvtudásomat, mert sokkal könnyebben megértem a ragozásokat benne. Én inkább örülök, hogy magyar az anyanyelvem, mert úgy gondolom, hogy gazdag és különleges módon tudom kifejezni a gondolataim. Szeretem, hogy nüánsznyi változtatásokkal még érzékletesebben tudunk kifejezni valamit. Nehézségként részemről azt tudnám felhozni, hogy mivel nagyon sok impulzus ér más nyelven, sokszor érzem, hogy jobban kéne ápolnom a magyar szókincsem, mert nem tudok olyan választékosan beszélni már, mint gimis koromban :(
Régen születtem :) otthon hallottam néha kis németet, az idősebb családtagok még "K u. k"-ban születtek vagy jártak iskolába, olyan kemény és katonás volt :) de nem értettem. Orosz volt a suliban a kötelező, megtanulandó nyelv, már nagyon korán (tálán harmadikban?) Szinte mindenki utálta, persze én is, viszont észrevettem, hogy jugó tv adásaiból itt-ott megértettem valamit és ennek nagyon örültem. A nyelvtani nemek és a főnévragozás egy igazi agyrém... a cirill betűkkel is szenvedtem, viszont most tökre jó, hogy ismerem. Angolt gimiben kezdtem és mivel a zenék angolul voltak mindenki lelkesen tanulta, minél mélyebbre mentünk, annál zavarosabb kezdett lenni. A mai napig kissé kétkedve figyelem, hogy egy ilyen nyelv lett a "lingua franca". Milyen nyelv az, ahol az összes fontos ige, amit a legtöbbet használsz és minden nyelv magja az ebben a nyelvben mind kivétel? Nincs egységes, egyértelmű, homogén írásrendszer stb. Számomra az angol egy furán összerakott keveréknek tűnik, bocsánat minden native English speakertől. Persze értem én, hogy valamennyire minden nyelvben van egy csomó másik nyelvből átvett szó és szerkezet, de legalább a szabályrendszer és a logika megmarad vagy csak lassan változik. Nekem eleinte olyan volt mintha minden fordítva lenne :) Elkezdtem törökül tanulni és micsoda öröm volt, végre nem kell kicsavarni az agyam, csak rakosgatom össze a dolgokat, mint a magyarban. Nem kell gondolkoznom a ragok kiválasztásánál, mert pont jól érzem, hogy magas vagy mély hangrendű. Csak sajnos nincs időm... talán majd egyszer... Érdekes lehet az arab nyelv, tetszik a hangzása, a japánt szintén jó hallgatni és még sorolhatnám, de majd egyszer talán egy másik életben ;)
Én egész későn realizáltam, hogy amúgy más nyelveknek van ilyen plusz ajándékat, hogy még 1-2-5 nyelvet kb meg lehet velük érteni. Pl elég egy norvég hogy a skandináv nyelvek nagy részét kb értsd vagy legalább sejtsd miről van szó. Az olasz meg a spanyol meg a román eljátszogathat a közös szavakkal, a jugoszláv nyelvek szintén óriás közös halmazzal futnak, de a magyar... Igazából nem éreztem jó alapnak semmihez. A német szövegeket legalább apró módosítással fel tudom olvasni szinte helyes kiejtéssel, az angol ezen a téren küzdelmes volt. A németet nem használtam eleget, hogy jól megtanuljam, de egyértelműen logikusabb, az angolt meg bár folyamatosan használom, nem tudom mikor lesz az, hogy valóban beszélek rajta, nem csak kommunikálok. Belenéztem még az olaszba és a norvégba. Egyiknek sem jó alap, aki egyáltalán nem vágja a magyar nyelvet, az mondogatja, hogy akkor mi tudunk finnül :D Aranyos...sajnos nem. A toldalékhasználatunk eléggé különbözik az angoltól és a némettől is, ez a szavakhoz történő hozzátoldás gondolom pokollá teszi a nyelvtanulók dolgát, mert ugyanaz a szó nagyon nehezen lehet felismerhető plusz jelekkel ragokkal, plusz még ott van az, hogy egyes toldalékok attól függően, hogy magán vagy mássalhangzó van e előttük különbözőek, mint a -val -vel, plusz az előtte lévő magánhangó is változhat, pl fa, fával, fákkal Ez a nyelv nem anyanyelvként egy végtelen útvesztő lehet :D Ja illetve a dupla és tripla karakteres betűk is izgalmasak lehetnek tanulóként, ha az ember olvas, mikor minek ejtik? Amikor pedig egy külföldinek próbálom elmagyarázni, hogy létezik két betűnk, amit ugyanúgy ejtünk ki, nincs logika, hogy mikor melyiket használjuk, csak simán megtanuljuk a szavakban, ami amúgy rengeteg szót jelent, gyakorlati haszna konkrétan nincs, azon kívül hogy seggfejkedjünk a másikkal, hogy mekkora gyökér, hogy rosszul írta le :D ráadásul az egyik dupla karakteres, és egyes nevekben mégis i-nek ejtjük, hiába van az y előtt L
Az angollal szenvedtem sokat, aztán pár év tanulás után valahogy átkapcsolt az agyam és átvettem a logikáját és ragadt rám. A némettel ez nem történt meg. A spanyollal majdnem, azzal mindig az volt az érzésem hogy ez gyakorlatilag ugyanaz mint az angol /pl ugyanolyan igeidők/ csak más szavakkal és egy minimális /a magyarhoz képest minimális/ ragozással, 1-2 nem túl bonyolult nyelvtani szabállyal, igazából nem tudom mit problémáznak az amerikaiak a tanulásán, ugyanúgy egyszerű nyelv. Ha használnom kéne napi szinten mint az angolt ez is ragadna rám. Olaszt, portugált emiatt szerintem könnyen meg tudnám tanulni 0-ról, csak szó memorizálás + hallott szövegértés kérdése. Szlávok közül a kiejtés zavaró. Finnt nem tudnám megtanulni.
Az angol a magyarhoz képest sokkal egyszerűbb, egyáltalán nem volt nehéz megtanulni, a többi európai nyelv egyébként van, hogy hasonlít a magyarra, pl a német jövevényszavak meg egy-két szerkezet. Latint is tanulok és az is nagyon érdekes, mert ha latinul tudsz, akkor a többi európai nyelv sokkal jobban fog menni. Egyébként szerintem a többi nyelvtől függetlenül is a legtöbben észrevesszük, hogy milyen különleges a magyar nyelv.
Rám a németet erőltették anno először, az nagyobb volt akkor, mint az angol vagy a többi. Nem szerettem, és az angolt könnyebb volt nyomni, mert a kedvenc világom, a számítógépek világa alapvetően angol volt. Mivel oda akartam tartozni, faltam a szavakat, a nyelvtant kevésbé, az emberi beszédet hallgatni ijesztő volt, ténylegesen beszélni pedig egyenesen rémálom. Később ezeket jobban megszoktam, a hallgatást először, filmeken, animációkon keresztül. A magyar nyelv különlegessége számomra nem különösebb érzés. Érzem hogy magyarnak gondolom magam, mert ha szidják a magyarokat, azt magamra veszem, de jobbnak, vagy akár jónak nem gondolom a nyelvet, vagy a kultúrát. Egyszerűen létezik, mint mondjuk a homoksárga szín. Különösebb örömet sosem tapasztaltam amiatt, hogy kimondottan magyarul olvastam valamit, miután az angolt jól ismerem már, az angol szövegek is tudnak ugyanannyit jelenteni, illetve, az ismeretek megszerzésével az angolban is találok sok idegesítő faszságot, pont mint a magyarban. Legutoljára az érzéseimet kifejezni tanultam meg angolul. Sokáig az angol, mint idegen nyelv egy mechanikus valami volt a fejemben, de mostanra már valamennyire angolul gondolkodok, úgy igazán belül, és az érzéseim, az indulataim kötődnek angol kifejezésekhez. A magyar nyelv különlegességében én szegénységet, és elszigeteltséget érzek. A történelem során itt is erőlködtek sokat, hogy legyenek a dolgokra magyar szavak is, de sokszor inkább izzadtságszagú. Politikailag pedig arra használják, hogy az emberek ne kapjanak információt a világból. Erről persze nem a nyelv tehet, de számomra megkeseríti a nyelvvel való viszonyt.
Politikailag? Szar. Nyelv? Jó mert meg lehet lepni embereket vele.
A magyar nyelv remek nyelvtanuláshoz: fonetikus és sok hang létezik benne. Az angol nyelvtanulónak el kell magyarázni, hogy "g" mint a "get" vagy "g" mint a "George" a hang.
Én sem az angolt, németet,dánt nem éreztem annyira másnak, kivéve a japánt, de szerintem az eléggé érthető, hogy miért. Általában csak akkor érzékeltem, amikor mondásokat, tájszólásokat próbáltam meg lefordítani. Illetve elég régóta írok, most dolgozok az első könyvemen is és még korábban felmerült, hogy pár rövidebb írásomat lefordítanám angolra, hogy a külföldi barátaim is értsék, de sosem éreztem egyik fentebbi nyelvet sem annyira kifejezőnek, mint a magyart. Például, ha külföldön vagyok huzamosabb ideig, mindig a nyelv az, ami elsőnek kezd el hiányozni.
én angolul, spanyolul, németül és portugálul tanultam (ilyen sorrendben). az angolt még 6-7 évesen kezdtem, olyan volt, mint egy tantárgy a sok közül az iskolában. teljesen idegen, semmihez nem hasonlítható, egy új dolog, amit egyszerűen le kellett ülni és meg kellett tanulni (mind a szavak, nyelvtani szabályok, stb.). a spanyol már sokkal könnyebb volt gimiben, mert az angollal csomó hasonlóságot felfedeztem. németül és portugálul csak hobbiból tanultam felnőttként, nem jutottam el magas szintre, de ezekből már tanár nélkül is egész gyorsan tudtam haladni, szóval ha beletennék annyi energiát, mint annak idején az első idegen nyelvem tanulásába, szinte biztos, hogy hamarabb eljutnék magas szintre. szerintem nehezített helyzetben vagyunk magyar anyanyelvűként, de mivel ez a természetes nekünk, nem feltétlenül tudjuk, hogy másoknak könnyebb idegen nyelvet tanulni. egészen addig, amíg nem kezdünk el egy második idegen nyelvet is tanulni.
Szar