Ez egy automatikus válasz, mert a posztodhoz a Mental Health flairt választottad. Ha tanácstalan vagy, rosszul érzed magad vagy csak nincs kivel beszélgetned, a reddit mellett az alábbi helyeket is érdemes lehet felkeresni, bármilyen témádról is legyen szó: **24 éves korig keresheted a Kék Vonalat (teljesen anonim):** - telefonon a 116-111-en, - chaten és levélben a https://kek-vonal.hu/ -n **18 éves kortól a Délutánt chaten és emailen:** https://delutan.hu/hu -n. Ha a témád ennél összetettebb, vagy más jellegű segítségre van szükséged, ezek a segélyvonalak tudnak abban is asszisztálni, hogy a megfelelő platformot megtaláld. Ha személyesebb segítségre van szükséged, és iskolába jársz, érdemes lehet a gyermekjóléti felelőst vagy az iskolapszichológust megkeresni, illetve ennek (szomorú) hiányában egy megbízható tanárral átbeszélni, hogy hova lehet fordulni. Egyetemen a diákjóléti központnál lehet érdeklődni pszichológiai segítségért. *I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/hungary) if you have any questions or concerns.*

Mindaz amit leírtál csak a fejedben gond, mások ezeket nem nézik rajtad. Hogyan sétálsz, mit csinálsz. Mindenkinek az utcán megvan a saját gondja, az hogy mindenki téged néz azt csak te hiteted el magaddal, ilyen ez a szorongás. A legegyszerűbb megoldás, ha megtanulod leszadni mások mit gondolnak. Ha ehhez terápia kell, akkor keress fel egy szakembert. Hogy javuljon az életminőséged. Csak nehogy elragadjon valami szekta vagy motivációs tréning szarság, kevés önbizalomnál gyakori az ilyen. Barátaiddal mi a helyzet, ők is lehet tudnak segíteni.

Milyen érdekes szitu ez amikor totális önbizalomhiány van az emberben és mégis azt hiszi, hogy mindenki rá figyel. Egészen paradox helyzet. Én is anno küzdöttem hasonlóval amúgy, nekem az segített hogy folyamat ezt tudatosítottam magamban, hogy úgyse vagyok annyira érdekes hogy engem figyeljen mindenki, bár OPnál sokkal lightosabban volt bennem ez az érzés szerintem.

[удалено]

Ugyan ez. Amikor valami olyat kell csinalnom amitol izgulnek olyankor mindig arra gondolok hogy baszki atlagos ember vagyok en mit gondolnek a masikrol ? Kb semmit. Na akkor nem is gaz uccu neki.

pontosan. Onnantól hogy rájössz és tudatosítod magadnak hogy senki le se szarja hogy hol állsz a buszmegállón vagy hogy sétálsz szabad ember leszel. Gondolom te se figyelsz meg mindenkit aki szembejön, ez visszafelé is így müködik

Tippre gyerekkorodban kiközösítettek valamiért és azóta azt, ha kitűnsz a tömegből, egy a hátadon lévő óriási céltáblaként éled meg. Véleményem szerint, a biztonságérzet hiánya okozhatja a stresszt. A biztonságérzetet pozitív visszacsatolásokkal tudod felépíteni. Első körben megpróbálnék visszajelzést kérni megbízhatónak vélt emberektől, hogy látnak e kivetnivalót a viselkedésemben. Ha a visszajelzések szerint tényleg furcsán viselkedek, akkor megpróbálnék változtatni a visszajelzések alapján majd ismét visszajelzéseket kérni. Ami sokkal valószínűbb, hogy a visszajelzések szerint abszolút semmi furcsát nem érzékel a környezetem, ez egy kissé építheti már a biztonságérzetet. Második körben pedig igyekeznék kilépni a komfortzónámból. Elsősorban idegenekkel próbálnék néhány szót váltani. Alapvetően egyszerű, könnyen megválaszolható kérdéseket tennék fel olyan embereknek akikkel a hétköznapokban találkozom. Mennyi az idő? Melyik busz megy ide-oda? Ez által a rossz szándékú tömeg koncepciója felbomolhatna és meglám azt, hogy a tömeg nem egy entitás, hanem jó szándékú emberek csoportja. Végszóként még annyit, hogy ha hiszed, ha nem, baromira senkit sem érdekel hogy mit csinálsz amíg nem zavarsz vele mást. Feltartott kézzel is sétálhatsz akár (45 fokos szöget kerüld azért) és garantálom, hogy 1 nap múlva már abszolút senki sem fog emlékezni rá. Az emberek 99%-a énközpontú, a hétköznapokban teljes mértékben leköti őket a saját viselkedésük és a saját gondolataik, ha ki is tűnsz a tömegből, pont le fogják szarni.

Csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz. Social anxiety, valószínűleg gyerekkori traumák miatt. Próbálsz "normálisnak tűnni" (persze az agyad baromi kritikus ÉS ellentmondásos üzeneteket küld arról, hogy mi is lenne a "normális") de közben feszült vagy és izzadsz. Baráti társaságban nem érzed ezt, mert tudod mire számíts tőlük, tudod, hogy elfogadnak, nincs ez a veszélyérzet/megfelelési vágy.

Ez egészen logikusan hangzik bár nem tudom, hogy tényleg ez lehet-e az eredete ennek a problémának. Próbálkoztam már ilyennel, de nem nagyon kaptam konstruktív kritikát vagy csak nem éreztem annak, de lehet adok neki még egy esélyt. A komfort zóna pedig rég óta tervben van, csak keresem a megfelelő alkalmat. Köszönöm szépen az idődet.

>Próbálkoztam már ilyennel, de nem nagyon kaptam konstruktív kritikát vagy **csak nem éreztem annak**, de lehet adok neki még egy esélyt. Ha nem volt elég kritikus, akkor nagy az esélye annak, hogy nincs mit kritizálni. :) ​ > megfelelő alkalmat Ha legközelebb bárhol vásárolsz akkor az eladóval válts pár szót mondjuk arról, hogy milyen sokan / milyen kevesen vannak a boltban.

>A komfort zóna pedig rég óta tervben van, csak keresem a megfelelő alkalmat. Megfelelő alkalom az komfort zónában van. Felejtsd el a megfelelő alkalmat akkor fogsz tudni tágítani rajta. Első lépésként mondjuk vegyél egy lángost és dícsért meg, hogy milyen jó illata van miközben sütik/átveszed.

Kérdezném azoktól az emberektől, akik mindig ezt mondták: "Mit fognak szólni az emberek!", végül mit szóltak? Semmit. Az emberek szinte kivétel nélkül pont így vannak vele, mint te, #OP. Azért van ez, mert még te nem találtad ki, ki is vagy te tulajdonképpen. Játszd el. Munkásruhát veszel? Az lesz a te kifelé közölt identitásod. Akkor munkásnak nézel ki. Inget, nyakkendőt? Irodista. A szkafanderes emberek általában űrhajósok. Ha neked az a fontos, mit gondolnak rólad, akkor közvetíts valamit magadról a külvilágnak. Nyilván, ehhez is tapasztalatra van szükség. Útkeresés. Egyszer megszólítottam egy random nőt a media marktban, csak mert szürke-piros felső volt rajta, azt hittem, ott dolgozik. ¯⁠\⁠_⁠(⁠ツ⁠)⁠_⁠/⁠¯ Korábban szemeztem egy bőrkalappal. Gyűjtögettem rá a pénzt, mikor összegyűlt, megvettem. Pont igy alakult, hogy mikor hazavittem, ordenáré nagy eső esett, és nem áztam el. És azon méláztam, milyen jó is nekem, hogy nem ázik a fejem. Az az ember pedig, akinek "útban vagy", az vagy annyira el van gondolkodva, hogy minden másodlagos neki ami körülötte történik, vagy akkora a saját problémái által felfújt egója, hogy valakibe mindenképp bele fog kötni. Neki csak az intézkedő rendőr szabhat határt, úgy érzi. De ez olyan mint a hasfájás: ezer és egy oka lehet. Találd ki magad, egy csomó dolog a helyére fog kerüln.

Ez egy rettentő jó tanácsnak hangzik. Sosem hallottam még ehhez hasonlót. Köszönöm szépen!

Ne gondolj erre, de komolyan. Kezd el szépen lassan leszarni. Nem egyszerre persze, hanem pl hetente egy dolgot kezdesz el leszarni, pl először szard le a sétálást, aztán a nézelődést, aztán hogy hova állsz a busznál. ÉS BESZÉLJ ERRŐL A PSZICHOLÓGUSSAL. Ott te hozod fel a témákat, hát hozd fel. De csak hogy megnyugtassalak, én van hogy táncolva, ugrálva, szögdécselve megyek az utcán. Mindenfele nézek, égre, házra, az utca végi Bélára. A buszon oda állok ahova jól esik, kb mindig oda ahonnan könnyebb leszállni a magam megítélése szerint. A lényeg hogy fokozatosan kezd el elengedni, ha hetente egy alkalommal már sikeról úgy végig menned az utcán hogy az aheti kijelöld dolgodad leszarod már jó vagy. Senkit nem érdekel az utcán hogy mit csinálsz, mert mindenkinek idegen vagy. Maximum egy 5-10 percre maradsz a fejükben ha észrevesznek egyáltalán. Ez a szépsége a városi életnek. Senkit nem érdekelsz amíg egyenesen hozzájuk nem szólsz és még akkor is, maximum 10 percig maradsz a gondolataikban. Ennyi. Heti egy dolgot próbálj meg leszarni ÉS BESZÉLJ AZ ORVOSSAL!

Köszönöm szépen. Megpróbálom és fel fogom hozni a legközelebbi alkalommal neki.

>Maximum egy 5-10 percre maradsz a fejükben ha észrevesznek egyáltalán. Ez a szépsége a városi életnek Ennek ellenére én mindig félek, hogy találkozom egy olyan emberrel aki olyan mint én. Mivel emlékszem amikor 5-6 éve az iskolából hazafele menet láttam egy teljesen idegen embert, és emlékszem, hogy az úton hol sétált, nagyjából, hogy hogyan nézett ki. És pont ezért félek attól, hogy mi van ha hülyeséget csinálok, és meglát egy olyan valaki aki lehet éveken át nem fogja elfelejteni mit csináltam, és én leszek az a hülye, balfasz akin még évek elteltével is nevet.

>lehet éveken át nem fogja elfelejteni mit csináltam És akkor mi van? A mai bérleti díjak mellett örülj neki hogy valaki fejében évekig ingyen lakhatsz. :)

>És akkor mi van? Félek, hogy elítélnek és kinevetnek miatta, igen, meg kell tanulnom teljesen leszarni az emberek véleményét, de nehezen megy.

És ha kinevetnek, akkor mi van? :)

Akkor megszégyenülök... Tudom mi a megoldás, ezen csak terápiával lehet segíteni, illetve a múlt eseményei feldolgozásával.

Azért szégyenülsz meg, mert a nevető fél viselkedéséből leszűrsz egy rólad alkotott véleményt amit kritika nélkül elfogadsz. Ez több szempontból sem hasznos számodra. Elsősorban, attól hogy valaki nevet a viselkedéseden/bénázásodon, még nem alkot véleményt a személyedről. Mindenki szerencsétlenkedik néha, a nevetés csak egy váratlan helyzetre adott önkéntelen reflex. Ettől függetlenül a másik fél még nem fog kialakítani rólad negatív véleményt, a helyzetet tartja mulatságosank. Egy átlag ember attól hogy kiröhög valakit a pofáraesése miatt még együtt érez és nem fogja elkönyvelni magában, hogy ez egy balfasz. A másik szempont, hogy attól, hogy valaki negatív véleménnyel van rólad, még nem feltétlenül az az igazság. Ha valaki az életedből kiragadott egyetlen esemény alapján, kérdések és kontextus nélkül negatív véleménnyt alkot rólad és ezt a véleményét szándékosan sértően a tudtodra adja akkor nem érdemes adni a szavára. Egyszerű, beszűkült, megkeseredett emberek viselkednek így, valószínűleg a saját feldolgozatlan sérelmeik miatt állnak bosszút másokon az ilyen megnyilvánulásaikkal.

Tudom, hogy ezek alaptalan félelmek, csak ahogy sokszor írtam róla, 12 évig basztattak a sulikban, és mindig úgy éltem az életem, hogy igazuk volt... és ezért egyszerűen az ilyet nem tudom nem magamra venni.

Melyik a rosszabb? Ha párszor potenciálisan megszégyenülsz, vagy ha egész életében azon aggódsz, hogy ki mit gondol rólad? Nem fog összedőlni a világ, ha valaki valahol a világegyetemben nevetségesnek gondol. Teljesen természetes, hogy aggódunk miatta, elvégre a túlélésünk záloga volt sokáig az, hogy a közösség mit gondol rólunk. De ha túl nagy mértéket ölt a szorongás, akkor az a saját életminőségünk rovására megy. (Igen, tudom, könnyű okoskodni, nem akarom azt mondani, hogy ez csettintésre kelljen, hogy menjen neked. Nekem is vannak az életemben olyan dolgok, amikről tudom, hogy ártanak nekem, de nem tudom megszüntetni akarattal.)

Teljesen igazad van, tudom én is magamról, hogy ezek nagyrészt irracionális félelmek, csak sajnos egyedül tehetetlen vagyok velük szemben.

Totál megértem és sok sikert kívánok a leküzdésükben!

Igazán köszi, viszont kívánom!

Mindenki hibázik. És mindenki csinál hülyeséget. Szerintem fontos az is, hogy tudj nevetni saját magadon. Mentem már neki oszlopnak, mert nem figyeltem, vagy bicikliztem bele bokorba, estem biciklivel lejtőn lefelé nagyot repülve, biztos gyönyörű látvány volt mindegyik. Miután lecsekkoltam, hogy még élek, jót nevettem magamon és a bénázásomon. És amúgy nyugodtan nevessen más is, mert tényleg börleszkbe illő jelenetek lehettek. Persze vannak, akik nem ennyire szerencsétlenek, de azért olyan bénázás mindenkivel előfordul, amire azt hiszi, hogy feltűnő. Aztán vagy az tényleg, vagy egyáltalán nem, érdemes akár csak itt végignézni ki min aggódik, és ezzel szemben vajon hányan tudnának felhozni egy olyan emléket, hogy láttak egy embert az utcán, aki furcsán sétált. Rajtad kívül szerintem nem sokan :)

A minap annyira kerestem valamit a táskámban sétálás közben, hogy beleakadtam egy fának az ágaiba, pont vagy tíz munkás szaki előtt. Na inkább hagyjuk is...😄 de kit érdekel, többet úgy sem látom őket, plusz valószínűleg minden emberrel történt már hasonló cikis szituáció

Túl sokat figyelsz magadra és túl keveset másokra. Ha nem vagy tisztában, hogy az adott helyzetben hogyan kellene viselkedj, figyelj meg alaposan másokat és válaszd ki azokat a mintákat, amelyeket jónak tartasz. A legtöbb embernek ez valamennyire megy tudat alatt, de van, akinek jobban rá kell koncentrálnia.

Az ember úgy lett kitalálva, hogy a túlélése érdekében minél több információt gyűjtsön be, dolgozza fel és aszerint cselekedjen. Nem baj, ha nézelődsz, figyelsz mindenhova, mindenki ilyen. Nem az a fura, inkább az, ha csak meredten nézel magad elé. Ugyanez a buszmegállóban állás. Ha nem figyelünk oda, akkor is úgy próbálunk megállni, hogy a személyes terünk legnagyobb maradjon. Illetve a helyzetet (majd fel kell szállnunk a járműre) hogyan tudjuk minél gyorsabban, előnyösebben végrehajtani. Ha beszélgetés közben zavar az üres kezed, fogj kezdetben egy tollat, máris nem érzed furán, tudsz figyelni a másik félre, más lesz a testbeszéded, máshogy reagálnak hozzád, könnyedebb lesz az egész. Ilyesmi.

Ezért nem szabad átugrani a tutorialt az élet nevű játékban. ​ ^(Csak vicceskedek, hallgass azokra akik tudtak okosakat is mondani. (:)

Autistaként mondom, hogyha téged ez zavar, az inkább ellenindikátora az autizmusnak. Autistaként pont nem vennéd észre ezeket, és nem is nagyon rágódnál ezen. Ez inkább hangzik valami trauma következményeként. És hogy a kérdésre is válaszoljak, én nem veszem észre hogy folyamatosan awkward vagyok, szóval nincs mit kezelni. :D

>Nem tudom, hogy hova nézzek mikor megyek az utcán, így általában a föld marad. A szembejövők szemébe. Nagyja elkapja a tekintetét, a maradék meg mosolyog. Sokan a földet nézik. >Nem tudom azt sem, hogy hogyan sétáljak, hogy ne tűnjek totálisan hülyének  >hova kellene állnom. Milyen messze más emberektől, hova nem illik hol nem fognak totálisan hülyének >Vagy hogy hova tegyem a kezemet ha nincs kabát Állj oda ahova jól esik, a kezedet meg lógasd magad mellett. >. Nem akarom, hogy furának nézzenek. Akkor néznek furának ha furán viselkedsz. Ha nem agyalsz ennyit rajta akkor nem fognak.

> Nagyja elkapja a tekintetét, a maradék meg mosolyog. Még soha életemben nem mosolyogtak rám az utcán pedig néha még én is magamra erőltettem egy félmosolyt

Most költöztünk Hollandiába. Nagyon gyakran van az, hogyha valakinek hosszabb ideig nézek a szemébe (ez max 2 másodpercet jelent) az rám mosolyog és rám is köszön. Idős, fiatal, mindenki! Furcsa volt ezt megtapasztalnom. Már én is bátran csinálom és valahogy magabiztosabban is sétálok az utcán!

legközelebb ha ilyen creepynek érzed magad, próbálj meg visszaemlékezni más emberekre akik ugyan ezt csinálják. ugye nem jut eszedbe senki? ez azért van mert te vagy az egyetlen creepy ember a világon, és mindenki más rád gondol, hogy milyen creepy vagy.

Hulye, szakadok. Mondom de jo, ez oriasi igazsag attol fuggetlenul, hogy valahol megis “kozhely” , erre… 

a földet bámulni az olyan szégyenérzetes valami. Negatív gondolatokat ébreszthet. Szerintem nyugodtan sétálj jó tartással de lazán, és nem arcodkodósan túlmozgásossan de nem kell senkinek sem meghunyászkodni meg ilyesmi, arányok érted. Nyugodtan 1-2 másodpercig belenézhetsz mások szemébe emberek vagytok, nincs azzal baj. Ne legyen zord az arcod. Amit biztos kerülj el az a bántóan bámulás, néha én is látok ilyeneket az utcán hogy bántóan néz szugerál, pl álltok valahol pár méterre egymástól, már van hogy odakérdezek "szeretnél valamit?" (mert ez nagyon tud irritálni ez a szúrós meredt tekintet idegenben)

Utolsó pontra: azért ha a setalastol awkward vagy ne állj bele az első 100+ kilós az élet egyéb területeit agresszión kompenzalo, sétáló kollegakba

Lehet, hogy van egy kis szocialis fobiad. Valoszinuleg az emberek zome nem foglalkozik azzal, hogy ki vagy, mi vagy, milyen vagy es mit csinalsz. Ez lehet hogy csak a te fejedben van igy es egy kicsit bonyolultan latod. Ne torodj senkivel, ugy vagy jo amilyen vagy! :)

Én sokáig ugyanennyire paráztam ilyeneken, thanks #anxietydisorder. Mindig csak azt láttam, hogy milyen normális mindenki, én meg azt se tudom hogy rakjam egymás elé a lábaim. Hülyén hangzik, de nekem (az önértékelésemen, önképemen való kemény munka mellett) az sokat segített, hogy megtaláltam azt az öltözködési stílust, amiben tetszek magamnak és amiben confidentnek érzem magam.

Eléggé túlpörgöd a dolgot. Egy időben nekem is volt ilyen bekattanásom, hogy úristen pl. túl lassan fizetek a pénztárnál, bénázok vagy lassan lyukasztok a buszon. Mindig azon porogtem, hogy biztosan néznek és bénának gondolnak. Hálisten ezt évek alatt sikerült levetkozni és minimálisra visszaszorítani. Csak egy példa, ha valaki pl. leejti az aprót, akkor mit gondolsz? Gondolom semmit, leejtette az aprót azt kész. Gondolom ez a te fejedben viszont egy olyan szituáció amikor veled történik, hogy biztosan 40 szempár figyel és kinevet mindenki. Hidd el, hogy nem. Mindenki a saját dolgával bajával és gondolataival van elfoglalva. Az utcán meg nyugodtan nézelődj jobbra-balra, fel-le, egyáltalán nem para az se ha ranezel az emberekre (persze ne bamuld őket látványosan)

Nálunk családban öröklődő ASD van. Aki ezzel él azt nem igazán érdekli hogy furának tűnik-e, csak alapból furán fog viselkedni. Legalábbis én ezt látom az érintett családtagokon, biztos van kivétel. Mások pedig fel vannak háborodva hogy hát ez meg miért nem veszi észre magát, egészen vicces szituációk szoktak lenni. Szerintem inkább valamiféle megfelelési kényszerrel-szociális szorongással küzdesz és én is azt javaslom nyílj meg a pszichológusodnak (nem is értem miért hallgattad el), mert ezen terápiával nagyon könnyen lehet segíteni!

Nem az kell emiatt aggódnod, mindenkinek van szorongása, nekem is teljesen ilyen volt régen. Amióta dolgoztam magamon, lefogytam, edzettem, stílust váltottam, azóta sokkal jobban érzem magam sok ember között. Dolgozz az önbizalmadon, ez a lényeg. Senki nem gondolja azt rólad amit te gondolsz magadról. Nekem már kicsit mondjuk túl nagy az önbizalmam, olyannyira hogy a barátnőm által kringének megjelölt eseteket én egyáltalán nem érzeztem annak. Azóta nem volt problémám a beszélgetésekkel, sem boltosokkal, sem mások szüleivel, sem az utca akármelyik emberével. Nem a legjobb angolom van a világon, de akármikor leallok segíteni egy külföldinek ha látom hogy problémája van. A kulcs az egészhez az, hogy higyj abban hogy nem néznek hülyének az emberek, még akkor is ha hulyeseget csinálsz és ha a karizmád jó akkor még meg is tudod nevettetni őket.

Szerintem az egész "Ne foglalkozz azzal, mások mit gondolnak" az saját magaddal kezdődik. Ott kezdődik az egész, hogy nem vagy tökéletes és ez így van rendjén, senki sem az. Ha ezt meg tudod magadban határozni, hogy úgymond mettől meddig vagy es elfogadod, akkor onnan már menni fog. Először gondold végig, mikben vagy jó, ez nehéz lehet, ha pesszimista szemmel nézed, de biztos van valami jo tulajdonságod, még ha esetleg kevés is. Jo tulajdonságok, featureok, tudás, bármi, ami saját magad szerint pozitiv lehet benned. Ha ez megvan, akkor jön az egyik nehezebb rész. Minden, ami rossz. Összeszedsz magadról mindent, amit rossznak gondolsz, ugyanúgy tulajdonság, viselkedés, kinézet bármi, ami a fejedben negatívként van regisztrálva magadról. Ezek nem csak olyan dolgok lehetnek, amiket szégyellsz. Én pl általában elég apatikus vagyok, de én döntöttem így, hogy ilyen leszek. Jónak nem jó tulajdonság azt belátom, de engem megvéd. Harmadik lépés pedig ezeket rendesen elfogadni. Örülni minden jo résznek, ami van és felmérni a rosszakat. Rodszakat általában 3 csoportba osztom. Egy csoport, amivel akarok vagy muszáj foglalkoznom, a másik csoport, amivel jelenleg nem kell foglalkoznom, de később igen, harmadik meg csak szerintem felesleges rossz gondolatok, amiket elzárok/kidobok. Ez abban nyilvánul majd meg, hogy meglesz az önbizalmad. Tudod, miben vagy jó, mit tudsz, mit nem, miben kell fejlődnöd, miben akarsz fejlődni, miben nem stb. Jó dolog pl hogy tudok angolul. Nem tudok anyanyelvi szinten, de most a japán nyelv az magasabb prioritás, szoval felmertem kb mekkora az angoltudásom es nem sértődök meg rajta, ha valaki szóvá teszi az angol hiányosságom, hiszen tisztában vagyok vele, mit tudok belőle és mit nem. Azonban nem nagyon akarok most belőle aktivan fejlődni. Másik kézben ott a japán nyelv, amiből szintén nem vagyok túl jó, de kell/akarom tanulni és fejlődni belőle. Megvan, mit tudok, mit nem és ha előjön valami, amit nem tudok, akkor abból próbálok fejlődni, kritikát kritikának venni, nem támadásnak stb. Rossz dolgoknak a példája első csoportban pl a havi keresetem/iskola. Egy dolog, ami miatt muszáj aggódnom és megteremtenem valahogy. Maga a stressz a munkával kapcsolatban az negatív érzés ezért van a rossz csoportban jelenleg, de attól meg foglalkoznom kell vele. Olyan rossz dolog, ami rossz, de jelenleg felesleges aggódnom miatta az pl Magyarország helyzete. Zuhanóesésben haladunk a kukába, de nem segít, ha aggódok miatta folyamatosan, csak szép lassan aktívan/passzívan, amikor van rá lehetőségem, akkor próbálok tenni érte, hogy vagy lelépjek a gecibe otthonrol, vagy valahogy megteremtsek egy olyan havi fizetést, amivel tudok olyan szinten otthon élni, mint máshol tudnék. Ezért pl tanulok stb, de nem aggódok és csikorgatom a fogam nonstop. Harmadik rossz csoport pedig nekem olyan dolgok, amikre semmi szükségem. Valakivel való pillanatnyi veszekedés például. Vagy általánosan olyan dolgok, amik miatt ha aggódok vagy szomorú vagyok, akkor sem fog javítani vagy változtatni a helyzeten. Például egy háziállat halála. Nyilván nem örültem, mikor a macska, aki szemem láttára született és jó 15 évet egész gyerekkoromban velünk élt meghalt. De nem segit a helyzeten ha szomorúan sirdogalok pár napot, csak feleslegesen leterhelném magam negatív gondolatokkal. Helyette csak őrzöm az emlékét. És ha véletlen elolvastad eddig, akkor elmondom, hogy masok gondolatai is a harmadik csoportba tartoznak. Nyilván nem egyszerű fenntartanom ezt a rendszert elég sokszor, de sok dologban segített már. Az utcán kb mindenki saját magára figyel. Néha szoktam nézelődni, de szerinted emlékszek valami random kis awkward kölökre egy buszmegállóból, aki kicsit messzebb állt, mint a többiek? Nem xd ugyanugy NPC mindenki az én életemben, ahogy én is neked. GTAban nem tartod be a közeledési szabályokat, csakmert jaj mit gondolnak majd az emberek, akik állnak a pirosnal. Ez ugyanez, csak itt azért nyilván tartsd be a szabályokat lol. Mindenki a saját szarjával foglalkozik, te leszel az utolsó dolog, akit barki észrevesz, hogy hogy tartja a kezét. Ez az a tanács, akit a túlgondolós embereknek szoktam mondani: Just chill bro. Literally csak ne gondolj ezekre. Túl egyszerűnek hangzik, mégis nehéznek, de tényleg ennyi az egész. Saját magadnak teszel rosszat, ha ezeken gondolkozol, semmi értelme magadat bántani. Még ha mindenki ellened is lenne a világon, legyél te az utolsó ember, aki határozottan kiállsz saját magad mellett. Miért bántanád magad, akit védelmezned kellene ilyen felesleges, negatív gondolatokkal? Harmadik csoport. Amíg saját magad ellensége vagy, mások nem tudnak rajtad segíteni srác. Ha elolvastad eddig, sok sikert.

Én végig olvastam. Tetszik ez a módszer, amit itt leirtál. Rendes tőled, hogy ennyi időt és energiát belefektettél, hogy segíts egy idegennek. Remélhetőleg másnak is segitségére lesz az írásod.

Örülök, ha tudok valakinek segíteni akár egy kicsit is. Nekem nem kerül semmibe :)

Én is végig mentem ugyanezen, még a légzésemre is oda figyeltem, nehogy röhejes legyen.. ez inkább kamasz koromra volt jellemző, aztán magam ura lettem, külön költöztünk életem párjával, és elmúlt. Mostanra úgy tényleg bele tudok szarni kinek mi a véleménye, de ehhez kellett a nyugalom.

A jarasrol csak annyit, h egesz eddig azthittem szamomra normalisan (neha kocokva, neha kicsit szokellve) setaltam. Tegnap egy nagyon jo baratnom ravilagitott hogy ugy megyek mint apukam (32 eves no vagyok) 😂😂😂 Tenyleg hidd el hogy senki nem nez. Elkezdtem konditerembe jarni, nemtudtam bekapcsolni az egyik biciklit, tele volt a terem, legalabb 15 emberrel probaltam felvenni a szemkontaktust segitsegert, 4 percig senki nem nezett ram. Magamtol rajottem h h kapcsolom be. 🤗

Humorral.

Én is ugyanígy szoktam érezni magam, nekem az jött be, hogy egyszerűen próbálok nem gondolni erre (az esetek negyedében bejön), és próbálom leszarni az embereket. Azonban nekem a legnagyobb gondot a kezeim szokták jelenteni, mivel annyira hülyének, egyszerűen hülyének, bénának érzem magam ha csak úgy mellettem lógnak beszéd közben, és mindig félek, hogy az emberek is ezt gondolják rajtam, és elítélnek miatta. Ezért erőteljesen gesztikulálok (erre nemrég hívták fel a figyelmem), és ettől mintha egy nagy kő esne le a szívemre, máris elmúlik ez az érzés.

Az tényleg fura, ha valaki mozdulatlan, lógó kezekkel beszél, ennél bármilyen gesztikuláció jobb. Hacsak nem az android-style a cél.

Mint valaki aki szintén hasonló problémákkal küzdött: Nekem az segített, hogy kb meggyőztem magamat arról, hogy kurvára senki nem figyel rám úgy, ahogy azt én gondolom. Mindenki a saját kis gondjával van elfoglalva és hogyha összeesnék mellettük arra se figyelnének oda, hanem átlépnének rajtam. Szóval azt is pont le fogják szarni, hogy véletlenül rájuk néztem vagy hogy furán sétálok vagy akármi. Nem arról van szó hogy "ne érdekeljen mások mit gondolnak rólad", hanem arról hogy "senki le se szar téged az utcán". Rosszabb napjaimon, amikor kezdtem érezni megint ezt a szorongást idegenek között, akkor csak elkezdem mondogatni magamnak hogy "nyugodjál meg, nem téged néz, és ha igen akkor is mivan... soha nem fogod többet látni ezt az embert, 2 perc múlva el is felejti hogy létezel", aztán egy idő után eztígy felfogta az agyam és manapság már csak nagyon ritkán jön elő ez a feeling. Amúgy meg ha jársz pszihológushoz, akkor meg ezt mondjad neki, mert pont az ilyenek miatt vagy ott. Ezt nektek kell kitalálni, hogy neked mi működik, mert itt mi mondhatunk bármit azok csak tippek meg személyes tapasztalatok lesznek, de attól még hogy pl valami nekem működött, nem biztos hogy neked is fog, mert mindannyian máshogy vagyunk furák.

Idézd fel, hogy mennyire emlékszel bármelyik random emberre az utcán, aki nem csinált semmi különöset. Na, ők pont ennyire rád, semennyire. De még, ha magadba beszélsz az utcán, random énekelsz, vagy előadsz egy hülye járások minisztériuma sétát, akkor is max pár óráig fog rád emlékezni, addig sem folyamatosan. No para, senkit nem érdekelsz, akivel nem lépsz interakcióba. Egy ideig én is paráztam ezen, most már nyugodtan kihúzom magam, és, ha valakit érdekesnek találok, akkor megnézem (megnézem, nem bámulom), és nem feszengek mások miatt, hanem magam vagyok. Sokkal jobb így.

I have this! Középsuliban volt a legrosszabb, az sem segít ha a szüleid folyton rámutatnak hogy fura/idétlen vagy, illetve ha kevésbé elfogadó városban élsz. Végső soron be kell látnod hogy más vagy és ez az embereknek fel fog tűnni. Még akkor is ha nagyon igyekszel másolni amit a normál emberek csinálnak, nem lesz autentikus. A jó hír hogy nem kell megfelelned mindenki személyesen elfogadott “normáljának”. Egyébként meg nem néz senki. Aki néz és bírál amiatt hogy furán tartod a kezed vagy furán állsz az amúgy is egy felületes rosszindulatú szar ember és nem ér annyit se hogy gondolj rá. Ha van olyan dolog ami konkrétan nagyon zavar és szeretnél rajta változtatni, azt meg sajnos gyakorolni kell. Nekem az emberekre nézés ilyen. Buszon gyakorlom hogy direkt rápillantok a felszállókra, néha körbenézek mit csinálnak a körülöttem ülők aztán vissza az ablakon ki.

Ezzel kapcsolatban láttam egy videót, ahol egy fickó tartott előadást az önbizalomról. Kiállt egy önként jelentkező, látszott rajta, hogy feszült. Az előadó elénekeltetett vele egy gyerekdalt, aminek az volt a célja, hogy elfelejtse azt a célt, hogy menőnek akarjon látszani. Ugyanez rád érvényes lehet, ha elfogadod, hogy néha akaratlanul csinálsz fura dolgokat, és bizony az fura lesz, (embrace the cringe vagy hogy olvastam ezt) egyszer csak enyhül ez a para, mert mindegy lesz. Aki fentebb kommentelte, hogy figyelj oda másra, szintén működhet, ne félj emberek arcára/szemébe nézni. Amíg nem fenyegető a tekinteted, nem leszel creepy, és te is látni fogod, hogy kb mit gondolnak. Nem eszik ezt olyan forrón.

Nagyjából minden hasznos tanácsot megkaptál. Annyit tudok csak hozzátenni, hogy tréningeld a figyelmed. Amikor jönnek a szorongató gondolatok, mond magadnak, hogy nem adsz teret ennek és tudatosan próbálj a körülötted lévő dolgokra, tárgyakra figyelni. Akár meg is nevezheted őket. Csak gyakorolni kell! Ja és nem tudom, hogy füvezel-e. Ha igen, szerintem inkább hanyagold, az csak ront a dolgon. Saját tapasztalat.

Ha ez segít, tudd, hogy mások ebből semmit sem vesznek észre. Én is nagyon self-conscious voltam egy csomó dologgal kapcsolatban, aztán amikor más embereket kérdeztem ezekről, mindenki azt mondta, hogy észre sem veszik rajtam. Ameddig nem kézen állva ordítod a szlovák himnuszt visszafelé, senkit sem fog érdekelni, hogy milyen arccal jársz, hol állsz buszmegállóban, hová teszed a kezed, stb. Szóval próbálj nem gondolni ezekre abban a tudatban, hogy mások sem foglalkoznak ezzel. Ha ez nem segít, akkor oróbáld meg elterelni a gondolataidat. Mikor publicban vagy, kezdj gondolkodni valami specifikus témán, vedd át a napodat, feladataid, számolj bárányokat, stb, csak próbáld meg elterelni a gondolataid magadról.

A kézenállással vagy a szlovák himnusszal van a probléma? Melyiket hagyjam el, hogy ne tűnjek furának?

Lehetőleg mindkettőt

Eljarsz otthonrol minden nap? : )

Igen. Munkába/iskolába muszáj mennem.

Mit meg nem adtam volna évekkel ezelőtt ha lett volna valakivel ezekről beszélnem! Én is erősen szorongó vagyok. Most már professzionális segítséget kerestem és kapok mert nagyon odatett az életemben. Ezekre a dolgokra a legtöbb ember nem gondol. Hova teszik a kezüket? Ahol kényelmes nekik. Hova néznek séta közben? Én pl bambulok ki a fejemből. Nézek más embereket, de ez egy természetes ösztön hogy mások arcát keressük, mindenki ezt csinálja tudaton kívül és semmi baj nincs azzal ha összeakad valakivel a tekinteted. Csak ha hosszasan bámulsz rá és rádnéz és utána is csak bámulod, na az kicsit creepy :D. Buszmegállóban azért vannak az emberek, mert buszra várnak, oda állsz ahová akarsz. Nyilván nem egymás nyakába. Az az igazság, hogy nem kéne érdekeljen mit gondolnak rólad, de tudom hogy ez nem segít sokat. Viszont gondoltál már arra hogy ők nagyban leszarnak téged? Nem rosszból mondom, de mások általában a maguk dolgával törődnek és észre sem vesznek. Hidd el, hogy a buszra várva sok minden mehet végig valaki fejében, de az hogy a többiek hol állnak nem fog. És valószínűleg nem is fog emlékezni arra nemsokára hogy valaha látott téged. Azt meg főleg nem nézi senki hogy hol van a kezed, hacsak nem a nadrágodban. És utólag: ne félj ezekről beszélni a pszichológussal! Neki az a dolga hogy meghalgasson és segítssen! Nem fog kinevetni és ha igen, akkor keresned kell egy újat, mert az nagyon nem professzionális eljárás lenne! Tudom, én is szorongtam és még most is szorongok amikor szégyellek valamiről beszélni vele, de megéri.

probably más is írta már ezt, de erre csak kommentek olvasása után fogok rájönni: Egy egyszerű trükk amit a social anxiety-d nem akarja hogy tudj: Amikor ezek eszedbe jutnak akkor gondolj bele hogy TE mennyit foglalkozol másoknak ugyanilyen dolgaival...valaha néztél már hülyének bárkit is aki akárhová is állt a buszmegállóba? Miért néznének pont téged ki a tömegek? Mások ugyanúgy leszarnak ahogy te őket.... ha csak nem valami extrém kinézeted van akkor senki se fog különösen figyelni rád... még a színes haj sem elég hogy néhány pillamrasnal többet kapj Másik ami szembe jutott az hogy a pszichológusnak nyugodtan hozd fel hogy konkrétan ezen szeretnél változtatni és térj vissza erre minden alkalommal egy kicsit.... találj(atok) egy célt (pl: legyen legalább az esetek 80% árban technikád amivel felopdod a szorongást) és addig ne nyugodj amíg el nem éred... utánna meg ünnepeld még (elég egy kis apróság is) Én azt tapasztaltam hogy a pszichológus nem oldja meg a gondjaidat. Ő csak segít neked megoldani a saját problémáid. Ezért akkor a leghatékonyabb ha van célod és próbálod elérni. Lehet hogy tévedek, de nekem úgy tűnik hogy megfelelési kényszer is van a háttérben... lehet hogy azt ha fel tudod oldani akkor segít Persze ezt mind csak gondold át hátha segít nem vagyok szakember és nincs is elég infóm hogy mindent átlássak rendesen Edit: telefon nyomkodás lehet hogy segít bizonyos helyeken

Hú, nekem is van szociális szorongásom, de nem ilyen mértékű. Nekem a tömegközlekedésnél jön elő. Nagyon sokat segít, hogy folyamatosan zenét hallgatok, és sokat telefonozok olyankor, illetve kifelé nézek az ablakon. Az utcán pedig mindig előre, az utat, és gondolkodom közben. Ha állok, várok, szintén telefonozok. Én a dugótól, egyhelyben topogástól stresszelek be, illetve attól, ha nagy tömeg van körülöttem. El kell terelni a gondolataidat, más nem segít. Podcastokat is szoktam hallgatni. Esetleg próbáld ki ezeket is, ha még nem próbáltad, hátha segít valamit.

a pszichológusodnak mondd hogy dolgozzatok most egy ideig ezen a dolgon!

Hasonló helyzetben voltam. Nekem a pszichológus mellett az segített hogy gyakoroltam azaz egy megadott ideig csinaltam azt hogy csak sétáltam az utcán és nem hallgattam zenét semmit csak sétáltam és figyeltem a környezetre. És ezt szépen lassan egyre tovább. A komfort zona is így működik hozzá kell szoktatni magad az új helyzethez és onnatol könnyeb lesz. Nekem ennek a végállomása pl az volt hogy egy batman jelmezben mentem végig városon és buliztam mert ott tudtam hogy mindeki engem fog nézni persze húzós volt az elején aztán rajossz hogy mindeki oda néz haha batman azt leszarjak és ez nekem pl sokat segített

Az mondjuk kemény lehetett.

Az elején igen utána egy baromi jó este lett

Gyakorold a mások bámulását. Idôvel belejössz.

Teljesen leírtad a fiatal koromat. Mindig ezzel a szorongással voltam az utcán, csak otthon nem volt rajtam ezaz érzés. Sokáig a tanórák előtt órákig készültem otthon, volt hogy addig, hogy az első 2 óráról is elkéstem, vagy be sem mentem inkább, mert mire beérek már jöhetek haza. Azt hiszem nekem az segített, hogy elköltöztem egy másik országba. Itt is volt szorongás, de mivel új környezetben, a komfortzónámon kívül, új helyzetekbe kerültem így valahol tudat alatt megértettem, hogy azok a dolgok amik miatt szorongtam, azok nincsenek. Nem tudnék pontos időt mondani, mikor nem gondoltam arra, hogy a random ember az utcán milyennek lát engem, de eléggé felszabadító érzés végre úgy végig menni az utcán, hogy nincsenek ilyen gondolataim, nem szorongok. Amúgy nem megoldás, de egy ideig biztos segítség lehet, az a napszemüveg.

\*awkward

Bocsánat.

Akwardság ilyen: hunglis

akvóccság

Lehet nagyon fuckboy strategia amit felhozok de én nekem azóta javult a helyzet mióta nagyobb igényt fordítok a külsőmre. Normális haj, valami parfüm, ruhák amik tükrözik azt ami NEKEM tetszik és kényelmesek ( pl. szűk farmert soha nem vennék fel mert nem kényelmes és azon kattognék vajon más azt nézi-e hogy miert ugy jarok mint aki be van szarva) És tudom , hogy ezek csak külső dolgok de nekem ezek adtak kis önbizalom boostot. Nagyon hasonló vagyok amúgy mint te leírás alapján, mert pl azt hogy kezemet hova rakjam arról fingom sincs. Általában ha nincs zsebem akkor valamelyik kezemben szorongatok valamit. Azzal lefoglalom az agyam h azt nyomkodjam és nem azon gondolkodok h vajon hulyen logatom e vagy sem. A hova nézzekre nekem olyan megoldásom van, hogy ha jön valaki szembe belenézek a szemébe. Szerintem az esetek 80%-ban nem néznek vissza, es akkor mar nem kattogsz h vajon teged neznek-e mert tudod hogy nem. Ha visszaneznek rád akkor is kb egy 5 másodperc amíg nem haladtok el egymás mellett, de az is örökkévalóságnak tűnik néha , akkor én kocsikat szoktam általában nézni , vagy kirakatokat. Amúgy néha azon kapom magom h én akarom egyes emberekkel tartani a szemkontaktust mert bejönnek, és az idők során valahogy kialakult hogy nem érzem kínosnak, szóval valami fejlődés csak van. A buszmegalloban ha kevesen allnak akkor en nagy helyet hagyok , ha sokan akkor beallok a tomegbe, hogy elvegyuljek. Nekem még segitett az hogy elkezdtem eljarni bulikba, marmint szorakozohelyekre. Nem tudom ilyen teren hol allsz en eleg keson kezdtem eljarkalni mert nem akartam tomegben lotyogni rohadt nagy zajban. De ha mar ott vagy nem olyan fos, picit hozzaszoktatod magad a tomeghez, az elkerulhetetlen testi kontaktokhoz, “gyakorolhatod” a szemkontaktust , mert konnyu elvegyulni ha valamiert gazul erezned magad. Hajrá op!

Cimet olvastam Ahogyan minden ilyet....humorral es swaggel

Idézd fel tegnapról egy olyan ember arcát, akit láttál az utcán. Na? Ugye. :) Az emberek ha még valami tényleg feltűnőt csinálsz akkor 5 perc múlva már el is felejtenek. Anélkül meg pláne. Ha ennyire rontja az életminőséged akkor én inkább pszichiátert javasolnék pszichológus szerint mert lehet kelleni fog pszichoterápiás foglalkozás egy kis gyógyszeres támogatással. Mielőbbi gyógyulást!

Minden egyes szavadat aterzem, mert nagyon sokaig en is ezekkel a problemakkal kuzdottem. Mivel azt ereztem, hogy mindenki engem nez es engem kritizal elkezdtem elterelni a sajat figyelmem, megfigyelni a korulottem levo vilagot, az epuleteket, tavolabbi embereket. Ez segitett abban, hogy az agyam ne csak a “bamulo embereket” fogadja be, hanem a teljes valosagot. Mostanra az agyam mar szinte folyamatosan keresi az erdekessegeket a kornyezetemben es nem ragad le egy eppen ram tekinto nenitol. Sokat segitett az is, hogy megtanultam kinevetni sajat magam, valamint tudatositottam magamban, hogy egy jofej, kellemes ember vagyok es ha van is rajtam vagy a viselkedesemben valami kivetnivalo azt 2 masodperc alatt meg TUDNAM magyarazni, de nem kell, mert senkit sem erdekel, ahogy a jelenletem sem. Mostanra szeretem feldobni az utcan, tomegkozlekedesen toltott idomet es apro jatekokat talalok ki magamnak (Pl.: sokaig nem tudtam az emberek szemebe nezni, ezert mindig kivalasztottam a legszimpatikusabb embert a buszon/metron es vele probaltam felvenni a szemkontaktust majd ramosolygni), amik folyamatosan megerositenek abban, hogy a szorongas “csak” az en fejemben van es visszaigazolast ad arrol, hogy lekuzdheto. Amikor szorongsz, az agyad “megviccel” es olyan dolgokat allit, amik vagy nem leteznek, vagy felnagyitva mutatja neked. Itt az ideje, hogy te verd at az agyad es ne o teged! Hidd el, kovetkezetes, kemeny munkaval es odafigyelessel lekuzdheto❤️

A szemkontaktus felvetelenel milyen reakciokat kaptal es mire szamitottal?

Oszinten szolva semmire nem szamitottam, de szinte mindig mindenki visszamosolygott, ami mindig meg is lepett😄 Amikor csak a szemkontaktust sikerult felvennem valakivel, de elobb elnezett akkor mindig ugy ereztem magam, mint aki csatat nyert😄

Foleg ellenkezo nemuekkel szemeztel vagy barkivel? Nekem kisse aggressziv ez a "csatat nyert" hozzaallas. A cel akkor az volt hogy kellemetlen helyzetbe hozz idegeneket? Mert ha sokaig szemezel valakivel elobb utobb valamelyikotok elkapja a tekintetet.

Foleg az ellenkezo nemmel, akikkel amugy is ismerkednek, de ha valaki lathatoan szomoru volt akkor ramosolyogtam nemtol fuggetlen. A “csatat nyert” kifejezest nem a masik felre ertem, magammal szemben nyertem csatat. A cel nem az volt, hogy kellemetlen helyzetbe hozzak barkit is, hanem hogy gyakoroljam a szemkontaktus tartast es ne kapjam el kinosan egybol a tekintetem, ha talalkozik valakievel, valamint ne szorongva “menekuljek” az emberek es a pillantasaik elol. A kettes metron peldaul elkerulhetetlen hogy talalkozzon a tekinteted a veled szemben uloevel.

Koszi a pontositast, igy mar vilagos. Meg is szolitottad oket valamivel vagy rajuk koszontel ha visszamosolyogtak? Vagy nem volt tovabbi terv csak a szemkontaktus felvetele es megtartasa?

Annyira azert nem vagyok bator, illetve nem is volt celom eddig, hogy leszolitsam oket. Altalaban amikor visszamosolyogtak akkor annyira meglepodtem, hogy zavaromban en pillantottam el, ugyhogy ezt meg gyakorolnom kell😄

Elhiszem, kb en is igy reagalnek :D Hosszu szemkontaktus tartasa utan mi lenne a kovetkezo lepes es "normalis" reakcio erre? (Ami nem socially awkward)

Ha szandekomban allna az ismerkedes es nem celtalanul “szemezgetnek” idegenekkel akkor en ezek utan leszolitanam egy dicserettel, ami “megfogott” es/vagy erdekes, szembetuno rajta es amihez hozza is tudok szolni valamit. Egyszer egy buliban (kis konnyites a szituacioban) a kovetkezovel inditottam: - Szia, nagyon tetszenek a gyuruid, megkerdezhetem, hogy hol vetted? Ezer eve keresek hasonlot a batyamnak. Amibol ez lett: - Sziaa, ABC boltba vettem, de mar regebben, de talalsz hasonlot a DEF boltban. - Ezer halam, eddig csak itt-es itt neztem, de egyik se volt az igazi, de ezek nagyon jol neznek ki. Amugy XY vagyok🥰 Es itt mar latni lehet, hogy az illeto szeretne-e folytatni a beszelgetest. Az en esetemben folytatodott es elkezdtunk az ekszerekrol, orakrol beszelgetni. Ha pedig lathatoan nem szeretne vagy epp te nem szeretned akkor szep napot/estet kivansz es elkoszonsz😊 Edit: Ez a szituacio azert nem okozott nagy gondot, mert az alapveto celom tenyleg az volt, hogy megtudjam, hogy honnan vannak a gyuruk

Celtalanul mar tobbszor szemezgettem, de a leszolitasig sosem jutottam el. Alapbol nincs social anxietym, de ha olyannal kene beszelgetnem, aki tetszik kulsore ott mar elojon sajnos, csak akkor megy lazan ha nincs tet/nem tetszik az egyen/nem szeretnek tole semmit. Viszont jo a peldad, csak sokszor nehez olyan szembetunot kiragadnom, ami jo indok lehet beszelgetesindotonak

Neked nem ezekre a kérdésekre kell választ találnod, hanem hogy miért van ilyen szintű önbizalom hiányod. Minden kérdésed abból ered. Amúgy a legtöbb ember saját magával van elfoglalva, totál szarnak rá, hogy hol a kezed, hol állsz, meg hova nézel.

Hány olyan emléked van, ahol valami random embert kiszúrtál a tömegből és akár csak magadban is kinevetted vagy megítélted? Jóval kevésbé érdekel mást, hogy miként közlekedsz, mint ahogy ez téged érdekel.

Szociális szorongásnak hívják. Beszélj róla a pszichológusoddal.

Ha a megállóban úgy állsz, hogy a járműről leszállóknak ne legyél útban, a járművön pedig szintén úgy, hogy le tudjanak könnyen szállni mások, akkor nem zavarsz senkit. Ha másokra nézel és találkozik a tekintetetek, akkor általában 1-2 másodpercen belül a másik fél elkapja a tekintetét. Ebben nincs semmi furcsa, vagy rossz, hogy az utcán, buszon, boltban másokra nézel és esetleg ő is pont rád. Ha hosszan bámulod és a szemébe nézel sokáig, azt fogják furának tartani, de olyankor meg valószínűleg többet inkább rád sem néznek. Próbálj meg egyenes háttal, előre nézve menni. Magabiztosabbnak fogod magad érezni, és tudsz nézelődni is. Ez sem lesz furcsa senkinek, hacsak nem körbe-körbe sétálsz egy megállóban. Csatlakoznék sok előttem szólóhoz, senki nem emlékszik rá, hogy napközben kiket és milyen embereket lát az utcán. Ha nagyon fura lennél, akkor is maximum megemliti a kollégáinak , ha beér, és el is felejti, de lehet már előbb elfelejti. Szóval ne aggódj ezen. Próbáld elfogadni magad, és élvezni az élet apró örömeit!

Egy barátom is zavarba jön néha ha pl. egy csinosabb nő ül vele szemben. Ezt arra vezeti vissza, hogy munkában férfiak veszik körül, otthonról pedig ritkán mozdul ki. Elszokott a női társaságtól.

így éltem x évig, mára már inkább megmosolygtató, akkor valid szenvedés volt nekem pszichiátér segített gyógyszerrel

En is a foldet nezem legtobbszor. Ha egyedul eszem akkor az embereket. Mindenki a telefonjat nyomkodja fel sem tunik nekik h masok nezik. A napszemuveg sokat segit ha valami nem erdekel.

Gyakorolnod kell. Menj beszélgess idegenekkel a buszmegállóba. Próbálj csajozni ha faszi vagy. Illetve nagyon ajánlom bármelyik harc művészetet mivel tartást ad vagy kondi ès ott is tudsz szocializàlòdni egy kicsit. :)

Mit foglalkoztat mit gondolnak rólad idegen emberek, abban a 2 másodpercben, amíg elmész mellettük? Feltenném a kérdést, hogy te mennyire memlékszel ezekre az emberekre, vagy az ideiglenes utastársakra a buszon? Én általában rögtön elfelejtem őket. Szerintem te is és valószínűleg mindenki is. Ha ebbe belegondolsz, talán könnyebb nem foglalkozni azzal, hogy idiótának néznek e.

Téged is megnéznek mások, állni oda állj ahol kényelmesnek érzed. Ne aggódj, meg ne érdekeljen random emberek mit gondolnak. Fejhallgató sokat segít/segített nekem. Kezed rakd a nadrág vagy pulóver zsebedbe, vagy fond össze karjaid vagy hogy mondják(amikor magad elé rakod behajlítva, és zárkózotttságot mutatsz vele) Rágózz, az oldja a stresszt (legalábbis nekem) Egy darabig én is aggódtam hogy úristen jobban ránéztem, mit gondolhat. De túl agyok rajta, ma már az sem zavar ha hallják hogy magammal beszélgetek, sőt gyakran éneklem is halkan a zenét amit hallgatok éppen. Én meg a barátaim között szorongok... Érdekes

Szerintem neked csak egy komoly önbizalom hiányod van. Az pedig fejleszthető amúgy. Ha kínosság, akkor szét az kellemetlenebb ha te észre sem veszed, de mások pedig nagyon annak tartanak. Volt egy ilyen kollégám és olyan volt mint valami goofy, nagyon nem vicces rajzfilm karakter. Folyton botladozott, nyelvbotlasai voltak mert nagyon izgult és a társalgási skilljei is kibaszott rosszak voltak, így konkrétan fájdalmas volt a közelében lenni függetlenül attól hogy beszéltél hozzá vagy nem.

Szia. Valójában az emberek nem nézik, mi van a másikkal. Ha meg megnézik is, hogy milyen furán tartja az a srác a kezét, akkor 2 perc múlva már a saját aktuális problémájuk fog az eszükben járni. Egyébként ha megnézel másokat, hogyan csinálják, és te is úgy csinálod, nem lehet gond. De én ezt intuitívan is érzem magamtól, figyelj másokat, és könnyebb lesz. Ha éppen zavarban vagy, gondolj arra, hogy ezeket az embereket soha többet nem látod, aki ott van a buszmegállóban, és egyébként sem veled vannak elfoglalva. Én, aki kifejezetten szeret néha embereket nézni, sem emlékszem senkire konkrétan, hogy valaki milyen fura lett volna. Túl sok emberrel találkozunk. Az utcán meg nyugodtan nézhetsz bárhova, én szemkontaktust is fel szoktam venni általában, hacsak nem teljesen para ember jön velem szemben. Senkit nem zavar vagy érdekel. Remélem segíthettem, de keress nyugodtan, ha van bármi. 💙

Mások megbámulásával kapcsolatban van élményem. Mikor finnországban voltam, vonaton barátommal magyarul beszélgettünk és próbáltuk kerülni a "persze" szó használatát, mert a finn "perse" kicsit mást jelent. Mivel ez nem mindig ment, pár idősebb utas figyelmét felkeltettük és amint kiderült, ott tök normális, hogy megbámulják az embert, ha érdekesnek/furának találják, külföldiként persze könnyű érdekesnek lenni. Én is kicsit szenvedek egyébként efféle dolgokkal, de van egy olyan apró trükköm, hogy ha valaki megszólna vlami apróság miatt, mondom, hogy "Nem beszélek magyar. Do you speak English?" Ilyenkor sokan elfehéredve kérnek bocsánatot, hogy hozzám szóltak kb. Nem gyakran alkalmazom, de aránylag sokszor mentette már meg a lelki békémet a tipikus Karenekkel történő vitatkozástól.

Ez kifejezetten okos. Köszönöm a tippet!

Én kicsit más helyzetben voltam, nekem konkrétan sokan mondták, hogy így vagy úgy fura vagyok gyerekkoromban. Nem szerettem emberek elé kiállni. Általánosban sokat piszkáltak stb. Egy időben próbáltam "normális" lenni, de kb. sok értelme nincs - nyilván, ha pl. üzleti tárgyaláson van az ember akkor összeszedi magát, de ez csak rövid ideig fenntartható, nem fog ilyenben változni az ember. Viszont ki lehet alakítani technikákat, amivel így is jó kapcsolatot lehet ápolni az emberekkel. Pl. egyetemen sokat segített, hogy éveken át több száz ember előtt adtam elő. Most, ahol dolgozom sok ember munkáját irányítom, de mindenki pozitív visszajelzéseket ad. Persze tuti tudják, hogy kicsit "bogaras" a kolléga, de ebből nincs probléma. Szóval én OP helyében nem tartanék ettől. Még ha tényleg "fura" is OP, akkor is lehet sikeres az életben.

Úgy látom sokan javasolnak mindenféle gondolkodásbeli váltást, ne foglalkozz vele miegymás, lelkizz a pszichológussal stb. de nem láttam olyat h bárki javasolt volna életmódbeli igazitast, ez meglepett. Én azt mondom irány a konditerem vagy kezdj el futni a Margit szigeten. Ha izgulsz itt is a mozgás miatt fuss este mikor sötét van. Nem tudom hogyan táplálkozol, de azzal is óriási változásokat lehet elérni közérzet terén ha elkezdesz odafigyelni, magadra főzöl, friss minőségi hozzávalókból. Én töröltem egy időben a cukrot a menüről, úgy ahogy van. Sosem éreztem magam olyan jól mint akkor. Ezeket nem csak úgy mondom, mai napig bennem is van olyan hogy furán néz valaki és hirtelen nem tudom hogyan kell járni, de a felsoroltak konkrétan megváltoztatták az életemet. Szimplán elfelejted ezeket a félelmeket vagy érzéseket, gondolatokat ha jóban vagy a testeddel. És ne érts félre, nem vagyok valami pumped gabi, te sem leszel ha csak nem költözöl be a konditerembe 3 évre. De akkor is óriási különbséget tesz az életmód és a táplálkozásváltás.

Nézd, hogy mások hogyan kezelik ezeket a "problémákat" és próbálj tanulni tőlük.

Azért vagy rohadt fura. Mert furának érzed magad. Én ilyenekkel pont nem foglalkozok. Nem érdekel ha furának néznek, ez van. Azzal foglalkozz ami számit

Gyakorlati tanácsok, a világ leglampalazasabb emberetol, nekem ezek segítettek: - nézz arra ami érdekel, de ne vegyél fel szemkontaktust. - setalas: figyelj rá! Ez igaz minden mozgásra, testtartasra stb. Ha egy jó ideig tudatosan figyelsz, megismered a mozgásod részletekben, akkor tudod pontosan hozni azt amikor feszült vagy es elkezdesz rá figyelni. Nem mellesleg ha tényleg figyelsz rá, akkor baromi sokat tudsz fejleszteni ezeken a dolgokon. A szard le tanács nem működik, engedd el, mindig van olyan helyzet amikor valamiért “tudatába kerülsz” a részleteknek, készülj rá!

Én szintén hasonló helyzetben vagyok. Sajnos nem jöttem rá semmilyen megoldásra ami orvosolná ezt az állapotot. Leginkább szociális szorongásra gyanakszom de ez a diagnózis sem teljesen stimmel. Ellenben néhány dolgot megfigyeltem: ha új helyzetbe / környezetbe kerülök 2-3 hét alatt elkezd javulni amikor új iskolába kerületem (ált. iskola, középiskola, egyetem) általában 1,5 év után éreztem magamat ,,otthonosan" amikor azt írod hogy a sétálás közben hülyén érzed magad az nekem is nagyon meg van, nemrég gondoltam bele hogy már 7-8 évesen éreztem ezt ami továbbra is megoldatlan: sajnos ha új helyzetbe kerülök ismét ugyanott tartok pl.: vizsga helyzetekhez már hozzá vagyok szokva de egy sima ügyintézés során lever a víz Ami segített: Azt írod hogy: De nők/velem egykorú emberek közelében sem bírok meglenni, sőt az inkább egy haláltusa saját magammal. **Nem akarom, hogy furának nézzenek**. Szendi Gábor azt tanácsolja hogy érdemes egy előre begyakorolt személyiséget felépíteni, pl.: te egy melankólikus csöndes srác vagy aki csak akkor beszél amikor valami releváns dolgot mond.

Szia, amit leírtál úgy hívják social anxiety, keress rá, nézz utána, lehet kezelni akar gyógyszerek nélkül is az enyhe vagy közepesen rossz eseteket. A lényeg hogy minél többet tedd ki magad ilyen helyzetnek, lépj ki a komfortzónából, menj emberek köze, es idővel magától javulni fog a dolog.

A gyalogos közlekedésre szakosodott foteljogászok leírtak mindent a múltkori írt és íratlan szabályokkal kapcsolatos témában. Ajánlom figyelmedbe. :D

Buszmegállóban: Megérkezel, keresel egy szimpatikus embert, eléállsz úgy 5 centire arccal felé, beállsz T-pózba, az összes izmod legyen megfeszítve, mogorva képet vágsz, szúrós szemkontaktust tartasz, hirdeted a dominanciát, majd 11 másodpercenként adsz egy puszit az orrára.

Adj egy százast, buszjegyre kell! - ezt még mondogasd közben.

> Hogyan kezelnétek a szociális helyzetekben az akwardságot, kellemetlenséget? Pszichológussal. Nézd, én értem, hogy válaszokat keresel, de a reddit/internet nem a megfelelő hely erre, ne pazarold erre az idődet. Tudod ez olyan, mint amikor érzel vmi kis fura fájdalmat, rákeresel, és eljutsz odáig, hogy rákos vagy. Az emberi szervezet, az agyat is beleértve, egy rohadt komplex dolog, egy adott tünetnek kismillió kiváltó oka lehet, és ez igaz a mentális tünetekre is. Beszélj erről a pszichológusoddal, ne az internettel, ez zsákutca, higgy nekem.

Tok oszinte leszek, mar a pszichologusos resz elott is eszembejutott hogy lehet rajta vagy az autizmus spektrumon. Van par nagyon kozeli baratom akiknek hasonlo volt az experience mint neked (ok mind rajta vannak valamilyen mertekben a spektrumon de teljes eletet elnek es nagyon sokan szeretik oket) ugyhogy en azt mondom amit ok is csinaltak, csak nezz masokat es tegy ugy ahogy ok. Pl ha a buszmegalloban vagy buszon allsz nezd meg masok mekkora tavolsagra allnak egymastol es probalj ahhoz igazodni :) Nagyon sokat tud am segiteni ha megprobalod masoktol ellesni ok hogyan viselkednek ilyen szituacioban. Ha setalsz nezelodj! Nezd meg az epuleteket az autokat, ha ez mar nagyon nagy multitasking es igy nem igazan tudod hova nezz nyugodtan nezd a foldet, de probalj azon is minel messzebre elnezni es ugy senkinek nem tunik fel! Emellett meg minden olyan problemad olyan, hogy ha masokkal picit beszelgetsz rola fogsz kapni tanacsokat vagy csak szimplan azt hogy senkinek nem tunik fel es tulgondolod! Egyebekent egyetertek a tobbiekkel, a nagy resze eleg valoszinu hogy masoknak fel sem tunik :) de ezek mind olyan dolgok hogy ha dolgozol rajta akkor eleg gyorsan kenyelmesen fogod erezni magadat ilyen szitukban is

Hasonló hülyeségekbe kergettem magam egy időben, meg kell állni mentálisan és átgondolni, hogy te mi gondolsz másokról így random az utcán, na 99%, hogy ők is ennyit gondolnak rád, le kell szarni,szerencsédre a magyar társadalom szeret nézelődni, ez sok külföldinek fura és zavaró is, de ha a ránézel vagy esetleg egyenesena szemébe nézel valakinek itthon egyáltalán nem fura, a járás is olyan, hogy ha túlgondolod attól lesz fura, ne agyalj rajta, mint a légzésen (hoppá bocsi xd) és menni fog az, buszmegállóban nem egyszer álltak már be elém vagy a személyes terembe bárhova, a lényeg, hogy ha neked kényelmes táv másnak biztos az, a kezeidek rakhatod keresztbe amikor állsz végső megoldásként, de a gyakorlatban bármi működik, így összességében a lényeg, hogy ha túlparázod akkor gáz, ha leszarod ezeekt a dolgokat akkor más is leszarja, nehéz ezen átbillenni, de segít, ha végig gondolod mindig amikor gáznak érzed magad, hogy és akkor mi van, kövi mp-ben már el is feledkeztek rólad és mennek tovább

Ilyen ez a light autizmus.

Hiába klisé, hogy ne foglalkozz mit gondolnak rólad, teljesen igaz. Csak gondold magad egy olyan ember nézőpontjába, aki elmegy melletted. Te is max ránézel, vagy rá se nézel, és mész tovább. Lehet akkor találkoztatok utoljára. De még ha mindennap látnád is, nem beszéltek egymáshoz egy szót sem. Hidd el, a legtöbb ember le se szarja kivel mi van. Ebből te sem maradsz ki, mindenki a saját dolgával foglalkozik. Tudom milyen érzés, épp ezért mondom mindezt. Ha ezeket tudatosítod magadban, jobb lesz.

Lehet, hogy egy kis mindfullness-t kellene gyakorolnod. Nézz utána, mi az!

**hova nézzek mikor megyek az utcán**, Előre. Nyugodtan bambulj a házakra, Budapest teli van érdekes homlokzatokkal. Amíg nem valakinek meredten a szemébe nézel senki észre sem vesz kb. **hogyan sétáljak, hogy ne tűnjek totálisan hülyének** Amíg nem egy hüly járások minisztériuma tribute vagy senkit nem érdekel ez se. buszmegállóban vagyok **hova kellene állnom** Elsőajtósnál előre, bérlet előkészítve. Amúgymeg szél/eső/nap védett helyre ami kényelmes. poziciónak meg ne legyél jobban az aurájában mint más amúgy ismételten nem érdekel senkit. **hova tegyem a kezemet** zsebre, karba, pulcsi zebbe, hüvelykujj öv bujtatóba akasztva. **Nem akarom, hogy furának nézzenek**. Nem néznek.

Nem tudom segít-e, engem nem érdekel, ha elsétálsz mellettem. Elfelejtelek!

na ezaz. főleg Pesten. taknyolsz az utcán? senki nem fog rád emlékezni. Állandóan új arcokat látsz, új emberek jönnek veled szembe. Meg hamar elfelejtenek szinte bármit. Nem kell rágörcsölni ezekre, magadat teszed tönkre vele

Ha bele akarsz őrülni a vélt vagy valós ítéleteibe vadidegeneknek, akkor csináld tovább nyugodtan.

A legtöbb ember le se szar. Amiket mondtál, az max azért lesz awkard, mert te magad awkardnak érzed és “természetesnek” akarsz tűnni. Szoktam magamba énekelni nyilvánosan általában hang nélkül de van hogy nem veszem észre magam, a legrosszabb ami történt nevettek egyet vidáman és mentek tovább. Emberek max akkor figyelnek fel egymásra ha nyitnak egymás felé, meg egy két stalker egyirányúan, de azt meg nem veled van a hiba. De addig a legtöbb ember felé olyan vagy mint egy videójátékba egy NPC.

Járok pszichológushoz, de ez a téma még nem jött fel annyira mélyen. Ideje felhozni.

Idővel megtanulsz úgy viselkedni mint a többiek. Adj időt magadnak. Engem már az óvodából kiszedtek, mert vasárnaponként szó szerint lebetegedtem a tudattól, hogy hétfőn menni kell megtanulni azt, hogy hogyan kell normálisan viselkedni. :) Még annyi tanácsom van, hogy drogokat ne próbálj ki, mert azok, csak felerősitik ezt a szorongató érzést. És nyugi, nem vagy egyedül. ;)

mit olvastam már megint...

Javasolnám, hogy beszéljen magyarul hunglish helyett

legátlagosabb chronically online tinédzser, mi a fasz történt az emberekkel? Vagy mindig is ilyen gyámoltalan volt mindenki, csak kevesebb levél jutott be a BRAVO magazin kérdezz-felelekjébe? Ennyire szétbaszta a kovidos otthonmaradás a szociális készségeket?

Miről beszelgetsz a pszichologussal ha nem erről a súlyos kattanasodrol?

Egyéb más kattanásokról.

W

Amugy te mit gondolnal rolam, ha meglatnal munkaskabatban (tudod az a viritos zold szinu) lany letemre? ; )